Ha definiálni kellene napjaink átlagos magyarországi személyautóját, jó eséllyel cikkünk alanya is célkeresztbe kerülne. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2019-ben Opelből futott a legtöbb az országban, az átlagos életkoruk 15,6 év. Ebben persze a céges flották vadonatúj Insigniái és a márka hazai ismertségét megalapozó F Astrák is bőven benne vannak, de a mezőnyben félúton felbukkan például ez a 2004-es Opel Corsa-C-t is.
Ne feledjük, hogy a saját zsebből autót keresők között sokan vannak, akik 500 ezer forint alatti kiadással próbálják megoldani a közlekedést, náluk a márkapreferenciákat elnézve valószínű, hogy
feltűnik a horizonton a népszerű Corsa-család harmadik generációja, amit Európában 2000-től 2006-ig gyártottak,
2003-ban egy ráncfelvarrást beiktatva. Nem véletlen, hogy felkerült az idei használtpiaci adásvételek száma alapján összeállított 10 legnépszerűbb magyarországi autó listájára. (Érdemes megnézni két bekezdéssel lejjebb induló animációnkat is a márkasorrend hazai alakulásáról).
Megjelenésekor már nem az Opel kínálatának legkisebb modellje volt, azt a helyet átvette a nálunk Suzuki Wagon R+ néven ismertebb Agila, a Corsa inkább egy univerzálisabban használható, a motorok, a felszereltség és az ajtók száma terén szabadabban konfigurálható, de alapvetően még mindig elsősorban városi használatra szánt kisautó maradt a „B szegmensben”.
Ezt tükrözi a motorválaszték is: a benzinesek között 1,0 literes háromhengeres (58 LE, a facelift utáni Twinport változat esetén 60 LE), 1,2 literes négyhengeres (75-80 LE), kétféle 1,4 literes (90 LE) és a GSi sportváltozatba szánt 1,8 literes (125 LE) Ecotec-motorok találhatók, a dízelek terén az Isuzutól származó 1,7 literes DI és DTI (64 LE és 74 LE), a szintén Isuzu-gyártmány 1,7 literes CDTI (99 LE) és a FIAT-tól érkező 1,3-as CDTI (69 LE) is megtalálható a palettán.
Az állományban az 1,2-es benzines a leggyakoribb, az ezreshez hasonlóan a Corsa-B-ből örökölte az utód, de az Isuzu dízelekből is lehet találni a piacon, ezek hosszabb utakra ajánlottak és az alacsony fogyasztás miatt igen vonzóak, a személyautók mellett a Corsa Van változatában és a Combo kisteherautóban is bizonyítanak. Cikkünkhöz alapmotoros, a facelift előtti és utáni autókat vezettünk különböző felszereltségekkel, a tapasztalatokat elsősorban ezek alapján vontuk le.
Használtautók esetében nem lehet elégszer elmondani, hogy elsősorban nem korra és futásteljesítményre kell hajtani, hanem jó állapotú autót érdemes keresni. Ez a Corsa-C esetében sincs másként, és a benzinesek esetében nagyon igaz, hogy a használat jellege és a karbantartások elvégzése alaposan befolyásolja az autó (további) élettartamát.
Kicsi, új korában is megfizethető jellege miatt nagy a szórás a fellelhető példányok között: nem kizárt, hogy előkerülnek garázsban tartott, tényleg csak a sarki kisboltig használt, nagyon megkímélt állapotú, 15 évesen is 100 ezer kilométer alatti futásteljesítményű autók, de ezeknél ugyanúgy fennáll a veszély, hogy ki- vagy elmaradtak az olajcserék és sokszor nem melegedett fel rendesen a motor, ahogy az is
lehetséges, hogy a kis lökettérfogat és a magas fordulatszámok ellenére az adott autó még bőven 200 ezer kilométer fölött is jó állapotnak örvend.
Utóbbira viszont csak akkor van esély, ha a gazdája nem volt rest jó karban tartani a Corsát. Benzines Ecotec-motoroknál fiatalon is előfordul olajfogyasztás, ezt a szakszervizek is hajlamosak 10W40-es olajjal kezelni, ráadásul 100 és 200 ezer kilométer között nagy a valószínűsége annak, hogy eljön az első vezérléscsere ideje, amit a motor a vezérműlánc dízeles kattogásával jelez.
Előfordul a hidrotőkék kopogása, az olajgomba hibája szintén gyakori és látványos meghibásodásként akad példa arra is, hogy hengerfejes lesz a motor. Szintén 100 ezer km fölött várható a légtömegmérő és legalább az egyik lambdaszonda cseréje, de a jó hír az, hogy ha nem végletekig elhanyagolt autóról van szó, ezek a hibák időben orvosolva anyagilag vállalható szinten maradnak.
A Corsa-C többi részegysége sem megingathatatlan, de a karbantartás a borsos árú gyári termékek mellett sok esetben megoldható utángyártott vagy bontott alkatrészekkel, utóbbiból a nyugatról beáramló donorautók révén arra is van esély, hogy színazonos karosszériaelemeket és egyéb, akár ritkább extrákat is meg lehet találni.
Alkatrészvásárlásnál mindenképpen figyelni kell az árakra,
mert a különböző hálózatok kínálatai között akár 50 százalékos eltérés is lehet (még azonos cikkszám esetében is), nem beszélve a gyártó dobozába csomagolt és a gyári beszállítók egyébként egyforma alkatrészei közti árdifferenciáról.
Az utastérben az öregedés apró, de látványos jele az ajtókárpitok lazulása, a sebességváltó- és a kézifékszoknya lerongyolódása, az indexkapcsoló elromlása, a kalaptartó bakok eltörése, az antenna gumitalp szétmállása, de ezek fillérekből megoldhatók némi kézügyességgel akár házilag is. Bosszantó lehet a műszeregység rakoncátlankodása kontakthiba miatt, illetve a vezetőoldali lábtérben tapasztalható beázás, ami a motortér kitakarításával és szigetelésével orvosolható.
A Corsa-B-vel ellentétben rozsdásodás nem jellemző erre a típusra,
de természetesen ezt is befolyásolja, hogy az autó milyen körülmények között töltötte a napjait a gyártás óta (főleg, ha például Ausztriában az alváz gyakran találkozott sóval), a lakkréteg lehámlása a tetőről és a gépháztetőről viszont csúnya és csak drágán kezelhető probléma.
Ezekből az következik, hogy még ennyi idősen is lehet szép állapotú Corsa-C-t találni (bár ezt a típust sem kerülik el a bevásárlóközpontos és a parkolási sérülések és a felnik lepadkázása), de
az autó igazi szépsége a hitelesen vezetett szervizkönyvből fakad, amiből kiderülhet, hogy a 2-500 ezer forint között kínált példányokra utána még a vételár mekkora hányadát kell rákölteni.
Piaci alapú javításokat figyelembe véve egyáltalán nem mindegy, hogy rögtön a motor megbontásával kell-e kezdeni a használatot vagy egy nagyobb szervizelésen már átesett autót kínálnak eladásra.
A Corsánál tényleg számítani kell arra, hogy bár különböző fórumokon már nagyon alacsony árakon eladó példányokkal is lehet találkozni, egy kívül-belül szép, klímával felszerelt, évszaknak megfelelő és jó állapotú gumikkal ellátott, új gyertyákkal, olajjal és szűrőkkel kezelt, napi használatra megbízhatóan üzembe állított autó aligha áll meg 7-800 ezer forint alatt.
A Corsa-C esetében nehéz olyan szempontot találni, ami egyértelműen kiemelkedővé tenné ezt az autót akár csak a hasonló korú és jellegű alternatívák közül, viszont, ha elfogadjuk, hogy a GSi kivételével nem itt kell keresni a „bugit”, a „jó menést”, a „vezetési élményt” és a hasonló, egy ködös kedd reggelen kevésbé hasznos tulajdonságot, akkor egy jó állapotú példánnyal különösebb fejfájás nélkül meg lehet oldani a közlekedést, pláne akkor, ha egy családban nem első autóként használják.
Egyedül, párban vagy kisebb családdal a helykínálat elegendő, főleg a városban jóval praktikusabb, bár idősebb korban a beszállást megnehezítő ötajtós konfigurációban. A műszerfal ugyan csupa műanyag, de a kialakítása szép és strapabíró, az ülések kemények és ezért hosszabb úton nem kényelmesek, ráadásul az autó rugózási komfortja is hagy kívánnivalót maga után.
A hátsó ülés a fapados verzióktól eltekintve osztva dönthető, de nem képez sík felületet,
a csomagtartó 260 és 1060 liter körül variálható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a négy gyári kerék berakásához már le kell dönteni az ülést, egy kisgyermeket el lehet utaztatni babakocsival és a szükséges kellékekkel együtt, valamint tetőcsomagtartóval egy félig szétszedett IKEA-s kanapé is szállítható.
A motorok terén a piacon az 1.0-s és az 1.2-es változatból is lehet bőven találni, utóbbi népszerűbb és a menetteljesítményei is vonzóbbak. A Spritmonitor.de adatai szerint a háromhengeressel 6, a legkisebb négyhengeressel 6,65 literes átlagfogyasztásra lehet számítani, de városban ennél magasabb az érték, aminél azért lehet kedvezőbbet találni.
A benzines motorokba megengedett az E10 tankolása is, de a szakszerviz azt ajánlja, hogy néhány feltöltésenként kerüljön bele prémium üzemanyag.
Autópályán kétségtelen, hogy tartósan 4000-es fordulat fölött kell járatni a legkisebb lökettérfogatú motort, de városi és elővárosi forgalomban az ötsebességes kéziváltóval teljesen megfelelő a Corsa
(az automataváltó megszokást igénylő, bólogatós robotváltó, ráadásul potenciális hibaforrás, ezért ennél a típusnál kerülendő). Hegyvidéken, utasokkal, főleg klímával viszont mindenképpen négyhengeres motorokban kell gondolkodni. A klíma egyébként is döntő tényező, mert utólag nem gazdaságos a beépítése, ezért érdemes a manuális vagy akár a digitális légkondicionálóval felszerelt autókat keresni.
A Corsa-C a kisebb-nagyobb hiányosságai ellenére szerethető autó. A formája ugyan a Corsa-B után kevésbé harmonikus a szögletesebb fényszórókkal és a korszak divatjának megfelelően a C-oszlopra helyezett féklámpákkal, de az arányai szemrevalók, az utastere tágas (bár akadnak holtterei), az ötajtósba könnyen be lehet ugrani vagy be lehet tenni a háztartásban gyakran előforduló dolgokat, és költséghatékonyan meg lehet vele tenni a napi 30-50 km-t, amire kitalálták. Ráadásul,
a felszereltségek terén egy jól kifogott példány képes feledtetni azt is, hogy alapvetően olcsó autóval van dolgunk.
Nem nehéz találni minimum négy légzsákos Corsa-C-t, manuális vagy digitális klímával, legalább elöl elektromos ablakemelőkkel, fényre sötétedő visszapillantó tükörrel. Szerencsés esetben gyárilag MP3-as fejegységgel, motorral állítható fényszórókkal és tükrökkel, esőszenzoros ablaktörlővel, tetőablakkal vagy ülésfűtéssel is találkozhat a vevő.
Ez, a sok esetben rozsdamentes karosszéria, a rendkívül jó alkatrészellátás és szervizháttér, a kedvező adminisztrációs és biztosítási költségek és összességében nem drága fenntartás megfontolandó jelöltté teszi a Corsa-C-t ebben a szegmensben, de az eltérő üléspozíció miatt a hasonló műszaki hátterű Agila és családosoknak a Meriva is szóba jöhet a márkán belül.
Legfőbb versenytársai természetesen a korszak Ford Fiestái, VW Polói, Renault Cliói, Peugeot 206-osai, Fiat Puntói vagy a drágább japán konkurensek, a döntést ilyenkor már erősen meghatározza az adott jármű állapota, előélete, ára vagy egy kínálkozó lehetőség, amire érdemes lecsapni. A Corsánál nem feltétlenül kell sietni, körültekintéssel lehet jó autókat találni a felhozatalban és járható út lehet egy kedvező árú, de felújítást igénylő autó rendberakása is.