A korábbi csúcsmotort, az 1,4-es turbót az új 1,5-ös T-GDI váltotta le, amelyhez 500 ezer forintért hétfokozatú dupla kuplungos automata váltó is társítható 48 voltos lágy hibrid rendszerrel karöltve. 140-től 160 lóerőre nőtt a csúcsteljesítmény, ráadásul ezt 6000 helyett már 5500-as fordulatszámnál tudja a motor. Kisebb mértékben, 242-ről 253 Nm-re nőtt a maximális nyomaték, viszont ezt valamivel tovább, 3200 helyett 3500-as fordulatig élvezhetjük.
Sőt, a tesztautóban lévő lágy hibrid rendszer nem csak arra jó, hogy a fékezéskor keletkező energiát visszatáplálja az akkumulátorba, hanem arra is, hogy a generátor/villanymotorral némi elektromos rásegítést is adjon a benzinesnek, amely az asszisztenciának köszönhetően nagyjából
0,2 literrel kevesebb benzint kér átlagosan. Ez a mai benzinárakkal számolva nagyjából 1 Ft/km-es megtakarítást jelent,
ami nem eget rengető, de a gyártóknak az EU-büntetések miatt minden gramm csökkenés számít a szén-dioxid kibocsátásban. Nekem valós körülmények között 7 literes átlagfogyasztás jött ki, ami a gyári WLTP adatnál nagyjából 1 literrel több, de így is kedvezőnek tekinthető a Ceed méreteit és erejét figyelembe véve.
A 20 lóerős többlet hatására a százas sprintidő 9,4-ről 8,8 másodpercre, a végsebesség 205-ről 210 km/h-ra javult, ami szépen hangzik, de a valóság az, hogy ültem már olyan kompakt autóban, ami 120 lóerővel is dinamikusabbnak érződött. Ez a T-GDI motor nem igazán szeret pörögni, tompák a gázreakciói és magas fordulaton a hangja is megjön (egyébként igen csendes), ezért érdemes inkább nyomatékból, alacsony fordulatszámok mellett autózni vele, amiben a kissé lassú, de finoman kapcsoló duplakuplungos automata váltó is partner. Magyarázat lehet a mérsékelt dinamizmusra takarékosságra törekvő motorprogramozás, a hosszú áttételezésű váltó, és a hibrid rendszer tömege,
amelytől a Ceed bő egy mázsával többet nyom a mérlegen (1,42 tonnát), mint a ráncfelvarrás előtt.
Kár ezért, mert egyébként a Ceed továbbra is az alsó-középkategória jobb vezetési élményt adó autói közé tartozik: már a direkt, pontos kormányzás és a mély üléspozíció is sokat ad az élményhez, mégis, az SW legjobb része a futómű, amely a 17 colos kerekekkel sem ráz, cserébe minimális oldaldőlést enged kanyarban, nem pattog el az úthibákon, és a gyors irányváltásoknál is agilis. Érdemes tudni, hogy a kombiban a hátsó rugók és gátlók feszesebbek, mint az ötajtós Ceedben, a mindössze 37 kilós plusz tömeg a hátsó tengelyt nyomja, így a súlyelosztás semlegesebb.
Manapság a Ceed korántsem számít olyan olcsónak, mint 10-15 éve, az első nemzedék idején, de még mindig az egyik legjobb ár-érték arányt nyújtja az alsó-középkategóriában. Már 6,8 millióért lehet venni 160 lóerős kombit belőle, azonban a tesztre kapott Platinum kivitel 7,9 millió forintba kerül, a műszakilag azonos, de frissített külsejű, 2022-es modellévű változatért pedig 8,1 milliót kell fizetni. Sajnos ma ezek az árak már kedvezőnek mondhatók.
Erre jött még rá a tesztautó esetében az 500 ezer forintos automata váltó a lágy hibrid rendszerrel, a 400 ezer forintos vezetéstámogató csomag (túlbuzgó holttér-figyelővel, hátsó keresztirányú fogalomfigyelővel, sávkövető és ráfutásgátló automatikával, továbbá radaros tempomattal), a cikkben említett 750 ezer forintos Luxus csomag, valamint az 500 ezer forintos Bőr csomag. Mindent beleszámolva a vételár már 10 millió forint fölé kúszik, de még ez is
1-2 millióval alatta van a közvetlen konkurensek árainak, és a Kia mellett szól a 7év/150 ezer kilométeres garancia is,
aminél jobbat egyik gyártó sem kínál. Viszont a Kiához nem kapható mátrix-LED fényszóró, adaptív futómű és HUD sem, pedig ezek már egy Octaviához is elérhetőek.
Nagy kontraszt a teleextrázott tesztautóhoz képest, hogy a Ceed SW alapmodellben csak 100 lóerő, három henger, manuális klíma és kézifék, 5 colos monokróm kijelző, valamint LED helyett halogén lámpák vannak, de így is nagy szó, hogy 6 millió forint alatt meg lehet kapni, amikor a konkurensek árlistái 7-8 milliótól indulnak.