Bármilyen hihetetlennek hangzik, a legelső Astrák idéntől oldtimer rendszámot kaphatnak, de más szempontból is emlékezetes az F-sorozat: 4,13 milliós darabszámával minden addigi eladási rekordot megdöntött az Opelnél, és közülük 80 835 példány a szentgotthárdi üzem gyártósoráról jött le. Ez a modell komolyan hozzájárult ahhoz, hogy megváltozzon a szocialista autókból álló magyar utcakép, és részben miatta övezte nálunk nagyobb figyelem utódait, a megfizethető G és H szériákat. A család talán legszebb tagja a J volt, míg az egyedüli Év autója címet elnyert nemzedék a most kifutó K-modell.
Ha viszont egyetlen mérföldkövet kell majd egyszer megneveznie az utókornak, akkor az alighanem a mostani L-generáció lesz, részben azért, mert vele búcsúzik a belső égésű motorok korszaka – ciklusa végétől, 2028-tól már minden Opel elektromos lesz. Másrészt pedig, ha a Kadettek nemzedékeit is figyelembe vesszük, 85 év után el a márka első olyan kompakt autója, amely már nem a General Motors, hanem már a francia irányítású Stellantis konszern műszaki alapjaira épül – de szerencsére nem kisautó-architektúrára, mint Citroen C4, hanem a nagyobbakhoz tervezett EMP2 padlólemezre.
Nem győzték hangsúlyozni a sajtóbemutatón, hogy a fejlesztés (ami a karosszária tervezését, az utastér berendezését és a műszaki komponensek hangolását jelentette) a német Rüsselsheimben történt, és a gyártás is oda tért vissza.
Maga a formaterv részleteiben ismerős lehet ugyan néhány újabb Opelről, mindenekelőtt a Mokkáról,
de így, egy "földszintes" kompakt autón látványos, sportos és letisztult. Legfontosabb eleme a homlokfalon végifutó, és a fényszórókat is magában foglaló Vizor hűtőmaszk, amely kivitelfől függően krómozott vagy matt fekete szegélydíszt és emblémát hordoz.
Erre a Zorro-álarcra a márkánál most először vágtak légbeömlő nyílásokat, viszont szerencsére nem erőltették a ralis ihletésű, de sokakat nyers karosszériaelemre emlékeztető fekete motorházfedelet, csak a két tükörház és a tető lehet kívánságra kontrasztfényezésű. Profilből is látványos, és jók az arányai (a dizájn megkívánja a nagyobb felniket), innen nézve a Kadett D által ihletett hátsó tetőtartó oszlop a legérdekesebb elem, míg farán a függőleges harmadik féklámpa. Műanyagból készül a csomagtérfedél, mert bonyolult ívet a csíklámpák körül acélból nem tudnák megmunkálni.
A belsejére rá sem fognak ismerni a korább generációkon szocializálódottak, beleértve az előd K-széria tulajdonosait is: egyetlen kivitel sem kapható analóg műszercsoporttal, két darab (egyenként 10 colos) átmérőjű kijelző alkotja a pult felső sávját, közös műanyag keretbe ágyazva, a drágább kiviteleken egyetlen jókora üveglappal lefedve. Bal oldalon jelenik meg a sebesség, a fordulatszám és a fedélzeti számítógép összes információja, ezt a bajuszkapcsolók nyomógombjaival lehet léptetni, és bár örültünk volna többféle – lehetőleg körműszeres – nézetnek, a térképet ide is be lehet hívni.
Természetesen a jobb oldali, vagyis vezető és utasa között trónoló kijelző érintős, az infotaimment rendszer vezérelhető róla, de a "Hey Opel" vezényszó után hangutasításoknak is engedelmeskedik. Nagyra értékeltük, hogy
a gombokról sem mondtak le, ezek ráadásul nem érintős-, hanem klaszikus nyomós kivitelben gyülekeznek a képernyő alatt,
és a légbefúvás irányát kivéve a klímát is tudjuk innen vezérelni. Összességében könnyebben kezelhető az Opel, mint a VW-csoportos kompakt autók, igényes részlete a filccel bélelt szemüvegrekesz és kesztyűtartó, illetve a puha műszerfalborítás is.
Bármilyen látványosak a ferde dekorbetétek és a bőr könyöklők, az olcsó műanyag ajtóborítások lerontják a kedvező minőségi összképet, ezek a belső kilincs körül ívelő részek ráadásul szem előtt vannak. Szokatlan még a márkától, de a legtöbb kivitelben már nem trónol váltókar a magas kardánalagúton, helyette az automata előválasztója egy pöcök, és a mechanikus kézifék is múlt idő. Így rolós tárolók kerülhettek a középkonzolra, előtte pedig töltőfoglalatot alakítottak ki a telefonnak, amely kábel nélkül kapcsolódhat az Andoid Auto vagy Apple CarPlay rendszerhez.
Hátulra is jutott USB-C csatlakozó és szellőzőrostély, ami demokratikus lépés volt, de nem változtat azon, hogy a kategória átlagának megfelelő, vagyis egy-egy normál alkatú felnőttnek is megfelelő hegykínálatot némileg rontja a korlázotott, oldalirányból befelé szűkülő fejtér. Elöl sokkal jobb dolgunk van, különösen akkor, ha sikerül kigazdálkodni az állítható combtámaszú, fűthető-hűthető, nappabőr borítású AGR-ülések felárát, amelyek még masszásfunkcióval is kényeztetnek. Hosszú távon is a kategória talán legkényelmesebb foteljei, ráadásul sportosan mélyen ülhet a sofőr.
Ami a csomagtartót illeti, szabályos formájú, emelhető-süllyeszthető padlójú térrel lehet gazdálkodni, alapesetben 422, bővítve pedig 1339 literes térfogattal,
ami azonban a plug-in hibrid kivitelekben 352-1268 literre csökken, ráadásul a töltőkábel táskája is helyet rabol belőle.
Sokaknak jó hír, hogy az L-szériából is lesz kombi jóval nagyobb puttonnyal és a megnövelt tengelytáv miatt tágasabb hátsó üléstérrel, ez a modell megkapja a ferdehátú teljes motorkínálatát. Egy előszériás Sports Tourert már láttunk kívülről, és hátul ez is csinos csíklámpákat kapott – szó sincs a Caravanok puritanizmusáról.
Ami a vezetéssegítő asszisztenseket illeti, a kategóriában megszokott (és a jó törésteszt-eredményhez szükséges) elemekkel találkoztatunk, vagyis egy jól felszerelt Astra figyeli a keresztirányú forgalmat, holtteret, sávelhagyást, kósza galogost és egyebeket, anélkül, hogy túlbuzgóságával a sofőr agyára menne, egyedül a navigációval kombinált táblafelismerő vétett el néhány sebességhatárt. Kapható head-up kijelzővel is, de az igazán nagy dobás a márix egységek helyébe lépő pixel-LED lámpa: ki is próbáltuk, éjjel lenyűgöző fényárt varázsol, az előttünk és szemből jövők gondos kitakarásával.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!