Csak a megszólalásig hasonlít a cégautókra - Škoda Octavia RS teszt (2022)

Velvet-vörös színben vonzza ugyan a tekintetet, de egyáltalán nem tűnik kigyúrt szörnyetegnek az Octaviák királya, amely 6,7 másodperc alatt letudja a százas sprintet, miközben egy négytagú családot kényelmesen elszállít, csomagterében a fél háztartással. Mindezek fényében különösen fura, hogy V8-as gurgulázást harsog menet közben – csak nem a valódi sportosság hiányát akarja kompenzálni?

Benzines az alap, de van két másik RS is

Jó eséllyel ez az utolsó generáció, amelyben hagyományos benzinmotorral elérhető az RS, olyannyira, hogy Németországban már plug-in hibrid alternatív kivitelben is kapható (nálunk még nem szerepel a konfigurátorban). A tesztelt kétliteres TSI-nél nem teketóriáztak, apró módosításokkal átvették az elődmodell turbómotorját, szerencsére a legutolsó, 245 lóerős kiszerelésben. Nagy szó ez manapság, lásd az emissziós követelmények miatt legyengített Opel Insignia GSI esetét, bár hozzá kell tennünk, hogy a kevés megmaradt sport-kompakt teljesítménye 280 lóerőnél jár – de más közönségnek szólnak.

Azt sem feledhetjük, hogy a sokunk gyerekszobájában poszteren díszelgő sportkocsik zöme épp olyan menetteljesítményeket nyújtott (százas sprint 6,7 másodperc, végsebesség 250 km/h), mint ez a piros családi Škoda. Bőven elég izmos ahhoz, hogy

műhangok nélkül is gyorsnak érezzük, előzéseknél vagy szerpentinen portyázva elegendőek a tartalékai,

ugyanakkor a komfort-orientált karakter miatt kevesebbel is beérnénk. Cseppet sem lenne ördögi gondolat a csak picivel lassabb, 200 lóerős dízel RS-t választani helyette, amely ugyanennyibe kerül, viszont tempósan hajtva nem 11,2 litert fogyaszt, ráadásul 4x4-ént is elérhető.

Fél számmal nagyobb, mint a forró ferdehátúak

Ennél az autónál ugyanis, bár szép dolog a sportszellem, minden a hétköznapi használhatóságról szól, sokkal inkább, mint például a közeli rokon és egyúttal motordonor VW Golf GTI-nél. Remekül mutatja a cseh racionalitást, hogy az RS-ben is esernyőt lehet kihúzni a vezetőajtó borításából, és itt sem maradhatott el a tanksapka fedeléből kihúzható jégkaparó. A tesztautóban még a télies napokon sem kellett vakargatni a szélvédőt, mert a feláras, egyszerű távirányítótól kapcsolható állófűtés pillanatok alatt szaunává tudta alakítani, a lökhárítóból pedig motoros reteszelésű vonóhorgot lehetett lenyitni.

Természetesen nem ezek a tartozékok, hanem a karosszéria méretei adják az 1996 óta kapható újkori Octavia-generációk igazi praktikumát, amelyek átmenetet képeznek a kompakt- és a középkategória között.

A negyedik generáció 4,69 méter hosszúra nőtt, pontosan akkorára, mint a jóléti NSZK szimbólumának számító Mercedes W124-es,

persze keresztmotorral és jó helykihasználással. Aligha meglepő, hogy a hátsó ülésen is remekül el lehet férni, sötétített plusz külön rolós üveg takarásában és külön klímavezérléssel, csak előrelátni nehéz az RS masszív első kagylóüléseitől.

Bár kombiként is meg lehet rendelni, költözködést vagy kutyatranszportot leszámítva bőven elég családi használatra a lépcsős, vagy más megközelítésben ferdehátú (legjobban az angol liftback kifejezéssel leírható) alapváltozat. Hatalmasra felnyíló ötödik ajtón lehet megközelíteni irgalmatlan méretű, alaphelyzetben 600 literes csomagtartót, a kalaptartó alatt praktikus hosszanti polcon tudjuk elhelyezni a kistáskát, pulóvert és más apróságokat, hogy ne játsszanak körmérkőzést, ha a pilóta megvadul. Gombnyomásra hasra döntik magukat a hátsó ülések: a gardróbnyi tér máris előállt.

Fizikai gombok és kissé nyakatekert menü

Nem szingli játszós autó tehát, hanem hosszú távokra is kényelmes utazólimuzin, amihez korrekt, bár nyilván messze nem Audi-színtű zajszigetelés és kidolgozási minőség társul, na meg alapáron jó néhány vezetéssegítő rendszer. Azért feláras tételt is hagytak bőven a konfigurátorban, ilyen a Travel Assist (táblafelismerő, adaptív tempomat, torlódási asszisztens) és Side Assist (holttérfigyelő, tolatási asszisztens) csomag. Széria a remek fényű LED-mátrix fényszóró és a 10,25 colos digitális műszerfal, utóbbi körműszeres, csík fordulatszámmérős és navigációs nézet is tud, sokoldalúan konfigurálható.

Előremutatónak szánta a VW-konszern az új generációs autói kezelőfelületét, de sok felhasználó haragját kihívta vele. Sajnos az Octaviában sincs külön klímapanel, a fűtést kétféle struktúrában (okos és klasszikus nézet) a 10 colos érintőképernyőn kell állítgatni, akárcsak a fedélzeti rendszer ezer más paraméterét.

Van hang- és gesztusvezérlés is, de a rendszer messze áll a tökéletestől, szokni kell a menü struktúráját,

az alapértelmezéseket és olykor még a visszalépési lehetőségeket is. Enyhítő körülmény, hogy a Golffal és Leonnal szemben itt érintős helyett fizikai gombokat használnak, ezek könnyebben kezelhetők.

Kézi váltóval 13,14 millió forintot kérnek az Octavia RS-ért, ami úgy sem kevés, ha a konfigurátorban beikszeljük a „899 ezer forint kedvezmény" rubrikát, ugyanakkor a prémiummárkákon innen nincs sok vetélytársa: csak a sportosabb, de szűkebb utasterű Hyundai i30 N-t, illetve a kombiként is elérhető, még drágább és izgalmasabb Ford Focus ST-t tudnánk megnevezni. A Škoda fő ütőkártyája a sokoldalúság, és a hagyományokhoz illően négyet már be is szerzett belőle az ORFK fehérben. Ezúttal civil autóként vadásznak velük a „pofátlanító" kamerás rendőrök - vajon V8 hangimitációval kísérve?