Egy sikermodell utódlása minden autógyártónál hálátlan, de kötelező feladat, és általában a formatervezőknek is kiadják az ukázt: kerüljék a rizikót, csak minimálisan változtassanak vonalain. Ennek szellemében készült például anno az első generációs Fiat Punto és Mazda 3, vagy az ufo-Civic utódja, és mi más is lehetne a forgatókönyv, amikor a márka történetében hallatlan eredményt, egymilliós eladást produkáló Lexus NX leváltására kerül sor. Szemből például megszólalásig hasonlít elődjére az új, második szériás SUV, csak a márka feketeöves hívei ismerik fel a különbségeket.
Ezek közül a legfontosabb, hogy a Nike-logóra emlékeztető nappali fénycsík autonómiája megszűnt, beköltöztették a lámpatestbe, és kicsit igazítottak a homokórára emlékeztető, hatalmas hűtőmaszkon is – de a ragadozó-ábrázat összhatása pont ugyanolyan, mint amilyen eddig volt. Profilból is olyan a régi meg az új, mint két tojás, egyedül a magasabb motorháztető és a nagyobb hátsó túlnyúlás lehet árulkodó, ugyanakkor el kell ismerni, hogy szép a lemezfelületek mozgalmas formázása, miközben a fényezés és az összes illesztési hézag kiváló minőségről tanúskodik, drága prémiummárkához illően.
Csak hátulja alapján lehet könnyen felismerni, hogy az új generációhoz van szerencsénk, igaz, ebből a nézetből az új modellt senki sem tudja egyből Lexusként azonosítani – ahhoz szépen ki kell betűzni az új feliratot, ami felváltja a korábbi márkalogót. Újdonság a két, finom rajzolatú lámpát összekötő középső LED-csík is, erre a formaelemre manapság nagyon ráharaptak a gyártók. Maga az NX amúgy Európában a márka középső SUV-modellje a kompakt UX és a testes, hétülésesként is gyártott RX között a maga 4,66 méteres hosszával, műszaki alapjain az aktuális Toyota RAV4-gyel osztozik.
Megfizethetőbb rokonához hasonlóan a TNGA-K padlólemezre épül, ami merevebb karosszériát és alacsonyabb súlypontot jelent,
a hajtásáról pedig alapesetben öntöltő hibrid rendszer gondoskodik, mégpedig előre beépített 2,5 literes, négyhengeres szívó benzinessel plusz villanymotorral. Ez az NX 350h nevű modell a maga 244 lóerős rendszerteljesítményével, takarékosságával érdekes alternatívát kínál a német prémium SUV-oknak (BMW X3, Audi Q5 és társaik), 16,49 millió forintos induló ára versenyképesnek tűnik, ráadásul felárért hátra is kaphat villanymotort, vagyis feljavítható 4x4-essé.
Tesztautónk azonban a kínálat másik végéből érkezett, és zöld rendszám árulkodik arról, hogy régi adósságot törleszt: ez a márka első plug-in hibrid modellje. Az Akio Toyoda vezette konszern sokáig ódzkodott ettől a megoldástól, és mint a szárnyaló globális eladások, illetve az európai szén-dioxid-kvóták teljesítése mutatja, nem is jártak rossz úton a külső forrásból tölthetetlen hibridekkel, most viszont előre kellett lépniük villamosítás terén. Mi mással is kezdtek volna, mint a márka aranytojást tojó tyúkjának számító NX-szel, amelybe átemelték a Toyota RAV-4 Plug-in Hybrid teljes hajtását.
Mindez változatlanul 2,5 literes benzinmotort (185 lóerő) és e-CVT erőátvitelt jelent, hátul egy kisebb teljesítményű (54 lóerős), elöl viszont egy jócskán felcsavart, 185 lovas villanymotorral, ami összesen 306 lóerős rendszerteljesítményt ad ki. A német plug-in hibrid riválisokhoz mérten combos, 18,1 kWh-s akkumulátort építettek be, amit a jobb oldali „tanksapkát" kinyitva lehet tölteni, és akár 135 km/h-s sebességig képes tisztán elektromosan hajtani a Lexust. Ígéretes a 69-76 kilométeres WLTP e-hatótáv, az 1,1 literes átlagfogyasztás pedig nem a japánok, hanem a mérési szabvány füllentése.
Ügyesen helyezték el a műszaki komponenseket, így jelzésértékű helyett normális, 55 literes tankba tankolhatunk benzint, és a kivehető gumitálcával óvott padlójú, rögzítőkampós és hálós csomagtér használhatóságán sem esett csorba:
Alaphelyzetben 545 literes, vagyis éppen olyan jól használható, mint az öntöltő hibrid kivitelben.
Mindez az utastér méreteire is igaz: hátul kényelmesen utazhatnak kifejlett homo sapiensek, rendben van a fej- és lábtér, a két szélső utasnak formázott ülés jut. Persze középen ebben sem leányálom helyet foglalni, kardántengely híján legalább alacsony a padló púpja.
Elöl teljesen más világ fogad, mint a korábbi NX-ben, vagy úgy általában a többi Lexusban. Bár klasszikus húzókaros kilincsnek tűnik, valójában elektromos kireteszeléssel nyílik az ajtó, a kiszállásnál pedig még meglepőbb, hogy egy gombot megnyomva lehet feltárni. Az elektromechanikus zárhoz hozzá lehet szokni, és nem csak geg, hanem a holttérfigyelővel összekapcsolva arra is szolgál, hogy hátulról érkező autóra vagy bringára ne lehessen rányitni. Ám a részben hatásos szigetelések miatt kissé nehezen csukódnak az ajtók, kéne szervós behúzó is, mert a csapkodás méltatlan az autóhoz.
Odabent a vezető kellemes formázású, ki- és beszálláskor mindig hátrasikló, hűthető-fűthető ülésben foglalhat helyet, a F-Sport kivitelben igényes, bár ez esetben szokatlan színösszeállítású bőrkárpittal. Maga a műszerfal köszönőviszonyban sincs az elődével: véget ért a tulajok kínlódása a vezérlőtárcsás vagy tapipados infortainment kezelőfelülettel és a kis kijelzővel. Ebben 14 colos érintőképernyőről kezelhető az új fedélzeti rendszer, ami vezetékes vagy anélküli telefonkapcsolódással, online funkciókkal, valósidejű forgalmi infókkal kalkuláló navigációval és sok más szolgáltatással bír.
További jó hír, hogy felbontása és gyorsasága is prémiummárkához illő, ahhoz pedig, hogy a menük bugyraiban ne vesszünk el teljesen, a leggyakrabban használt funkciók kezdőképernyőn lapozhatók.
Radikálisan csökkentették a gombok számát a Lexusban, de nem estek át a ló túloldalára, mint sok európai márkánál,
maradtak hagyományos kapcsolók is, és potméteres a hangerőszabályzó. Persze a klímát már a képernyőről kell állítani, viszont dedikált helye van az alsó sávban, kétoldalt pedig egy-egy fizikai hőfokszabályzót illesztetettek rá, a Mustang Mach-E példáját továbbgondolva.
Számos funkciót (például ablakok leengedése, fűtés állítása, hifi hangosítása stb.) hanggal is lehet vezérelni, ami nem újdonság a modern autóknál, az viszont mindenképpen, hogy magyar nyelven nyugtázza a parancsokat – vagy kérdez vissza udvariasan, hogy pontosan mit is akartunk tőle. Még érdekesebb, hogy a jobban felszerelt, head-up kijelzős modelleken a kormányküllő két érintőgomb- csoportja nem kap változó funkciójú, ezt alatta egy lapozófelülettel határozhatjuk meg. Így azt, hogy éppen zeneszámot váltunk-e vagy tempomatot állítunk-e, a vetített kijelzőn követjük nyomon.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!