Érdekes és menő megoldás ez, de az egyhetes teszt alatt sem sikerült tökéletesen hozzászokni, így megkockáztatjuk, hogy a geekek kivételével a tulajok jobban járnak a sima kormánykapcsolókkal. Ugyanez érvényes a digitális belső visszapillantó tükörre is, ami csak akkor lehet hasznos, ha hárman ülnek hátul vagy tetőig van pakolva a kocsi. Máskor egyszerűen zavaró, hogy nehezen fókuszál rá a szemünk és nehéz felbecsülni a mögöttünk lévők távolságát, úgyhogy némi kísérletezés után inkább átbillentettük másik állásba, kamerázás helyett hagyományos tükörként kitekintve a hátsó ablakon.
Akadnak jobban használható szolgáltatások is, mint például a vezeték nélküli telefontöltő, a láblendítésre nyíló csomagtérajtó
és parkolásnál a 360 fokos kamerarendszer, amely a segédvonalak, távolsághasábok vagy kerékállás-nézet mellett olyat is tud, hogy a korábban rögzített felvételek alapján megmutatja a kocsi alatt utat is. Remekül működnek a vezetéssegítők, a csúcsmodell nyomtartással és sávváltási segéddel kiegészített adaptív tempomatja tényleg részleges önvezetést nyújt, sőt, a Lexus agya kereszteződésben is segít, bár nem tudja helyettünk a KRESZT-t.
Nem csak a kiválasztott menetdinamikai módhoz igazodik, hanem külön is állítható a digitális műszeregység megjelenítése, ám ez csak a középső 2/3 részre érvényes, két oldalon a benzinszint, illetve az akkutöltés mérője mindig fix. El kell mondanunk, hogy egy szinte faltól falig képernyős, turbinaformájú fém szellőzőrostélyos Mercedes lehengerlő hangulatával nem tudja felvenni a versenyt a Lexus műszerfala (persze ebben is van állatható hangulatvilágítás), mellette szól viszont, hogy új szolgáltatásai mellett is autószerű, a kidolgozásra pedig egyetlen rossz szavunk sem lehet.
Hatásos a kabin szigetelése, márpedig a futómű- és szélzaj szintje egyáltalán nem mellékes egy olyan autónál, ami akár a teljes hétköznapi gyereket suliba szállítós, bevásárlós, illetve az agglomerációból munkába ingázós köröket meg tudja tenni anélkül, hogy beindulna a benzinmotorja. Ennek persze feltétele, hogy szorgalmasan tápláljuk az akkut otthon (lehetőleg telepített wallboxon), vagy szükség esetén nyilvános oszlopnál. Utóbbi sajnos nem megy seperc alatt, mert a többi plug-in hibridhez hasonlóan nem túl acélos, 6,6 kW-os a fedélzeti töltő – igaz, a BMW X3-asé szánalmas 3,7 kW-ot tud.
Már sok évvel ezelőtt a Toyota Prius Plug-in menetpróbáján is megállapítottuk, hogy villanyautóként mutatja a legjobb arcát, és ugyanez igaz a Lexus NX-re is.
Feltöltött akkunál az alapértelmezett EV módban jár-kel, még padlógáznál és sztrádaszakaszokon is árammal old meg mindent,
lágy és kellemes siklással, de annak, aki nem tudja mindig töltőre tenni, értelmesebb gombbal Auto HV/EV módra állítani, ilyenkor a vezérlés dönt az optimális hajtásról. Manuálisan hibridre (HV) is válthatunk például téli felfűtéshez vagy későbbre áramspóroláshoz, és van rossz hatásfokú töltés (charge) funkciója is.
Nálunk kizárólag villannyal járva 21,7 kWh/100 km-es fogyasztást tudott a Lexus, klasszikus öntöltő hibridként normálisan használva 7,5 liter benzint égetett el (ez jobb érték a turbós konkurenciáénál), végül pedig a teljes tesztidőszak alatt két feltöltéssel, dinamikusan közlekedve 6,2 literes átlagot mértünk. Sokan joggal tehetik fel a kérdést: vajon ez is nyúlósan és bőgve gyorsít, mint a Priusok? Nos, bár nyomokban tartalmazza ezeket a sajátosságokat, százszor civilizáltabb az NX, nem csak a hatásos zajszigetelések, hanem (különösen a villanymotornál) sokkal nagyobb teljesítmény miatt.
Normális használatnál, ami illik karakteréhez, hibrid módban nyugodtan, kellő erőtartalékokkal és nyomatékkal falja a kilométereket, hosszú autópályás szakaszokon is kellemes kísérő, a vezérlés megannyi műveletéből keveset érzékelnek az utasok, hacsak nincs az energiaáramlás megjelenítésére állítva a képernyő. Élénk gázreakciókat azért ne várjunk tőle, de ezen úgy lehet változtatni az F-Sport kivitelnél, hogy a menetdinamikai kapcsolót sport vagy még inkább sport + állásba forgatjuk. Ilyenkor benzin-áram kombinációval komoly, 6,3 másodperces százas sprintre képes a kéttonnás SUV.
Forszírozott tempónál persze felemeli hangját a benzinmotor, de ezen lehet változtatni úgy, hogy a kormány mögötti váltófülekkel az e-CVT hat virtuális fokozatát kapcsolgatjuk. Bár más téren nincsen hatalmas különbség a menetmódok között (akad köztük egyénileg konfigurálható custom is),
szót érdemel az S-Sport adaptív lengéscsillapítója, amely feszesre állítva mérsékli a kasztni billenéseit kanyargós úton.
Jó hír, hogy még a drágább változat 20 colos felniméretével is komfortos marad a rugózás, csak lassú tempónál érezzük úgy, hogy kevesebb infóval beérnénk az úthibákról.
Senki sem állította, hogy vérbeli sport SUV-ot tisztelhetünk az NX-ben, ehhez képest kellemes meglepetés, hogy élénken reagál az irányváltásokra, és egész pontos a kormányzás, de persze nem olyan közvetlen, hogy az hosszú távon a kényelem rovására menjen. Ahogy sok más hibridnél, úgy itt is szokni kell az átmenetet a rekuperációs és a hidraulikus fékezés határán, máskülönben az enyhe lassulás gyors bólintásba megy át, máskülönben lenyűgöz a Lexus finom működésével. Ennek ékes bizonyítéka az ablakemelő, illetve az ablaktörlő nesztelen, a végállásoknál csillapított működése is.
Korábban említettük az öntöltő NX 350h versenyképes árát, ám a plug-in hibrid 450h+ más ligában játszik: 24,25 millió forintba kerül. A közel nyolcmillió forintos árkülönbséget szorgos töltéssel sem lesz könnyű kigazdálkodni, ám ez első értékesítési adatok alapján úgy tűnik, hogy a Toyota RAV4 vevőkörével ellentétben a Lexus leendő tulajdonosai megtehetik, hogy áldozzanak a zöld rendszámos kivitelre. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a BMW X3 30e, a Mercedes GLC 300 e 4Matic és a Volvo XC 60 Recharge érezhetően olcsóbban, 20,2-20,9 millió forintos listaáron megvásárolható.
Ugyanakkor a Lexus mellett az újdonság varázsa, megbízhatóság és a nagy akkuk mellett az átfogó felszereltség is fontos érv lehet,
hiszen már a Prestige alapkivitel is gazdagon felszerelt, jelképes félmilliós többletért pedig a Design alváltozat dinamikus quad LED fényszórót, 14 colos kijelzőt, navigációt, vezeték nélküli töltőt, panorámanézetes parkolást és 20-as alufelnit kínál. A metálfényezést kivéve a Lexusnál nincsenek a konfigurátorban külön-külön méregdrágán pipálható opciók, hanem további felszereltségi csomagokra (Prestige Tazuna vagy Top) költhetjük a pénzt.
Tesztautónk F-Sport kivitelként az optikai kiegészítők (fekete felnik, alubetétek a műszerfalon) mellett megkapta többek közt az adaptív gátlókkal megspékelt menetmód-választót, és az érintőgombos kormányt 27,45 milliós áron, ráadásul további 1,64 milliót költöttek a digitális tükröt és vezetéssegítő rendszereket tartalmazó, nélkülözhető Top-csomagra. Szerényebb kivitelben is remek választás ugyanis az esztétikus és kifinomult NX azoknak, akik haladnának a korral, de a hatótáv-para miatt korainak érik az időt ahhoz, hogy villanyautóba üljenek – 3-5 év múlva pedig úgyis fordulhat a kocka.