A keleti blokk legvágyottabb kismotorja - Simson S51 Enduro (1986) veteránteszt

Az első és második generációs Enduróból összesen 160 000 darab készült, magából az S51 szériából közel 1,3 millió

A nyolcvanas években a vágyak netovábbja volt mifelénk egy új Simson S51, különösen a fiatal srácok körében. Aki igazán menő akart lenni a gyárilag terepes változat nyergébe ült. Sok évvel később a nosztalgiahullám nálunk és még inkább Németországban népszerűvé tette a kétütemű NDK kismotor megmaradt példányait, így asztán pár tízezer forintról félmillió fölé katapultáltak az Endurók árai.

A fegyvergyárként indult Simson az 1970-es évek derekára kifuttatta korábbi madaras sorozatait (Spatz: veréb, Sperber: pacsirta, Habicht: sólyom), egyedül a Schwalbe (fecske) robogó maradt, mint az 1974-ben bevezetett S50 kortársa. Utóbbi alapjaiban új konstrukció volt, igazi „nagymotoros" megjelenéssel, de technikája nagy részén osztozott az elődökkel; 1980-ban aztán a modernebb S51 váltotta le. Ennél megmaradt a régi váz, kerék és a nyereg, de más kezelőszerveket és lámpát kapott, a motorja pedig átalakult: a fedelek szögletesebbek lettek, a hengerfej és a hűtőbordák is megváltoztak.

Újdonság volt a primer hajtás fedelére öntött szám (3-as vagy 4-es), ami a sebességfokozatok számára utalt. Több változat is készült párhuzamosan, az S51 N volt a 2,75 lóerős, 40 km/h-s végsebességű alapmodell, az S51 B-t pedig irányjelzőkkel is felszerelték. A csúcson az S51 B Electronic állt, indexekkel, négyfokozatú váltóval és tirisztoros gyújtással. 1983-tól jött az S51 C (Comfort) kivitel, a B alapjain fordulatszámmérővel és halogén fényszóróval. Nem sokkal a német újraegyesítés előtt, 1989-ben tértek át a 12 voltos elektromos rendszerre, és minden változat négysebességes lett.

Túlélte az NDK megszűnését, de nem sokkal

A minket legjobban érdeklő S51 Enduro 1981-ben jelent meg, teljesítménye, váltója és rugózása is az alapgépekből jött, de két hosszanti rúddal merevebb lett a váz, megemelték a kipufogót, behajtható berúgókart, terepmintás gumikat, keresztbordás ülést, állítható feszességű hátsó rugóstagokat és emelt kormányt szereltek rá. Eleinte csak ezüstszürkében árulták, később más színekkel bővítették a terepes gép kínálatát. Strapabíró, egyszerű és könnyen javítható kismotor volt a Simson, amely nemcsak KGST-szerte lett az 50 köbcentisek ásza, hanem egy időben még nyugaton is kedvelték.

Amúgy a gyártó a nyolcvanas években csak egyetlen alapjaiban új modellsorozatot mutatott be, mégpedig a Schwalbe utódjának szánt SR50, illetve SR80 robogót 1986-ban,

továbbra is kétütemű motorral és mechanikus váltóval. A klasszikus S51 széria a rendszerváltást, a keleti piacok elvesztését és az ázsiai (használt) kismotorok benyomulását egy ideig túlélte, 1990-ig gyártották, majd a főleg külsejében modernizált S53 váltotta le. Közben privatizálták a gyárat és nehéz idők következtek Suhlban, megjelentek a kínálatban az átcímkézett olasz és távol-keleti típusok, aztán 2002-ben eljött a vég, leállt a termelés.

Hozzánk is ezres nagyságrendben érkeztek az S51-esek, de sosem volt belőlük elég, óriási volt a kereslet – annál is inkább, mert ez volt a keleti blokk legjobban használható, és legmegbízhatóbb kismotorja. Minden változat kapható volt, sőt, a magyar piacra külön modellt is terveztek S51 N-H néven. Ezt még jobban lecsupaszították, kürt helyett csengőt tettek rá, nem volt hátsó lábtartója, csomagtartója, üléskapaszkodója, és elhagyták a sebességmérőt is. Sokan honfitársunk keletnémet munkája végeztével kismotort hoztak haza, vagy alkatrészeket, esetleg Pneumant oldaldobozokat.

Utolsó csavarjáig felújították az Endurót

Tesztmotorunk 1986-os évjáratú, tehát még 6 voltos, de mint gyári Enduro eleve négyfokozatú váltóval és tirisztoros gyújtással készült. Viharverten érkezett egy nagy motorgyűjteménybe, minden porcikáján akadt javítanivaló. Teljesen szétszedték, utána jöhetett a váz és a vasak homokszórása, a horpadások kijavítása majd a fényezés, a gyári Silbergrau (ezüstszürke) kód alapján. Krómoztatni kellett mindenét és átvezetékelték, a motorját felfúrták az első javítóméretre, plusz újak a lábtartók, a lámpafej, a sebességmérő, a kapcsolók, a markolatok, a fékek, a felnik, a küllők és az ülés is.

Olyan tehát ez a Simson, mintha vadonatúj lenne, a restaurálás óta alig futott pár kilométert. Hűvös időben megejtett próbánkon szívatóval néhány rúgás után életre kelt, bemelegedve készségesen vette a gázt - egészen nagymotoros hanggal.

Ugyanez igaz a vezetésére is, a markolatai komolyak, a nyereg kényelmes, és a magasított kormánnyal kellemes az üléspozíció.

Vonóékes szerkezetű váltója egész másként viselkedik, mint a háromsebességesek, határozott mozdulatokkal kell kapcsolgatni, az első fokozata épített úton zavaróan rövidnek tűnik, a többi kiosztása viszont már lényegesen jobb.

Nyugodtan elindulhatunk vele kisebb túrákra is, a kis egyhengeres szívesen forog és kellemesen nyomatékos, tartós utazótempója 50-55 km/h körüli. Könnyen és precízen kormányozható az S51, egyenesben és jó úton rendületlenül fut. Felfüggesztéseit kissé keménynek éreztük, részben azért, mert gyárilag is ilyen, részben pedig azért mert még nem koptak össze a darabjai. Az első villában nincs csillapítás, de akkora kátyút nem találtunk, hogy felkoppanjon; hátul két fokozatban állítható a lengéscsillapítós rugóstagok keménysége. Rossz hír, hogy a terepgumik lerontják a dönthetőséget.

Megsokszorozta árait a nosztalgia

Nevéhez illően az Enduro könnyű terepezésre is alkalmas, megvan hozzá a hasmagassága, az ereje és az abroncsai, ráadásul a lánca is tokozott, a motort azonban nem védi alulról semmi – természetesen szó sincs krosszgépről. Érezhetően gyengébb az első dobfék, mint a hátsó (néhányan utólag tárcsásra alakítják), de összmunkával azért kielégítően állítják meg a nem túl nehéz gépet. Emelt kipufogója testalkattól függően menet közben kicsit útban lehet, de látványos, és ugyanez igaz a fényszórót védő műanyag rácsra is: rontja ugyan az éjjeli világítást, cserébe kalandmotor-hangulatot ad szemből.

Egyre többen fedezik fel itthon újra a viszonylag könnyen fenntartható (van alkatrész, nincs műszaki vizsga), jópofa Simsonokat, viszont az olcsó vételek ideje már rég lejárt.

Ma a kínálat csúcsát jelentő Endurókat itthon 600-900 ezer forint között hirdetik, és igencsak megfogyatkozott a kínálat,

mert nagyon sok példányt kivittek Németországba, ahol az ilyen kivitelek árai a Mobile.de oldal hirdetései alapján 2000 eurótól indulnak és akár 4000 fölé is felkúszhatnak. Sok mezei 51-est utólag endurósítanak, az alkatrészpiacon kihívás kiszúrni a hitvány darabokat, de jó karban egy Simson ma is szórakoztató.

Műszaki adatok - Simson S51 Enduro

Motor: egyhengeres léghűtéses kétütemű. Hengerűrtartalom: 49,8 cm3. Furat x löket: 38,0 x 44,0 mm. Kompresszióviszony: 9,5:1. Teljesítmény: 3,75 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 5 Nm, 4800/perc fordulaton.

Erőátvitel: többtárcsás olajfürdős kuplung, négyfokozatú lábváltó, lánchajtás.

Felfüggesztés: elől teleszkóp, csillapítás nélkül, hátul lengővilla hidraulikus lengéscsillapítós rugóstagokkal. Elől-hátul mechanikus dobfék.

Felépítés: hegesztett acél gerincváz két merevítő rúddal. Hosszúság x szélesség x magasság: 1890 x 880 x 1195 mm. Tengelytáv: 1210 mm. Tank: 8,7 l. Saját tömeg: 78,5 kg.

Végsebesség: 60 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil júliusi számában: