Megfizethető elixír az életközépi válságra - Honda CMX500 Rebel teszt

Végy egy kompakt cruiser alapot, fűszerezd a hőskor macsó bobber gépeinek stílusával, aztán az egészet öntsd le matt feketével, és kész a varázsfőzet, ami a stílustól idegenkedőket is meg tudja fogni. Főleg mert a lényeg ezután jön: add a csomagot kicsi, 500-as motorral, ami a kezdőknek is jó vezethetőséget, takarékosságot és persze megfizethető árat garantál. Tesztünkön kiderült, hogy a Honda-recept alapvetően jól működhetne, néhány hiba azonban becsúszott a boszorkánykonyhán.

Nagyok a gyerekek, a kerítésre ki lehetne tenni a „tiszta udvar, rendes ház" táblát, valami mégis hiányzik, ami gyógyír lehetne az életközépi válságra: egy élményautó. Nagyjából 2,5 millió forintot lehetne botrány nélkül elkülöníteni a családi kasszából, főhősünk máris kilakatolt Mazda MX-5-ök, motorgenerálon átesett GTI-k és levitézlett luxuslimuzinok hirdetéseit görgeti, érezve, hogy így törzsvendég lenne a szervizekben. Aztán leesik a tantusz: ennyiért vadonatúj, garanciás motort lehet találni, nyilván a fiatalkori vasaknál kevesebb lóerővel, de ma már a túlélés is lényeges szempont.

Két hónappal később grillezős kerti partira hivatalosak a jó barátok, emberünk feltárja a garázskaput, és az unalmas családi SUV mellett ott feketéllik a Honda cruiser. Mire nem jók a félig-meddig laikus cimborák:

van, aki átépített gépnek tippeli, más a kissé divatjamúlt krómoktól megfosztott choppernek,

repkednek az „easy rider, öcsém" poénok, a Rebel értékét pedig négy-ötmillió forintra lövik be, főleg, miután indítás után öblös hangot vernek vissza a garázs falai. Hasonló volt amúgy a helyzet az első munkahelyi látogatáskor is, még a recepciós lány is sok-sok év után vetett egy elismerő pillantást.

A sötét nagyúr neve: Special Edition

Nem vitás, a CMX500 a külsőségek motorja, amivel persze nincs egyedül a cruiser műfajban, azzal viszont mára igen, hogy félliteres lökettérfogatú, tehát relatív megfizethető, ráadásul A2-es jogsival is lehet vezetni. Kezdőknek és újrakezdőknek is szánja a Honda, sőt, a 2017-es bemutatása óta vezetett statisztikák szerint a vásárlók harmada nő, akik értékelik alacsony (69 centis) nyeregmagasságát és viszonylag könnyű építését. Előre kell bocsátani, nem igazán az én stílusom ez a gép, de azt is, hogy a 2020-as ráncfelvarrással még látványosabb lett, különösen a gonosz tekintetű LED fényszóró miatt.

Felépítést tekintve a cruiserek családjába tartozik viszonylag nagy tengelytávjával, mély nyergével, meredeken emelkedő (aránylag kicsi, 11,2 literes) mogyorótankjával, de a japánok büszkék arra, hogy a bobber-stílust is követni tudták a rövid első sárvédővel, a minimalista felszereléssel, és az együléses optikával.

Persze utóbbi akkor tehető teljessé, ha néhány csavar oldásával levesszük a hátsó nyerget, illetve a hozzá tartozó lábtartókat,

úgyis rém kényelmetlen pár kilométer után itt üldögélni. Bobber stílusjegy még a ballonos abroncs is, olyan, mintha fekete úszógumikat húztak volna a 16-os felnikre.

Ahhoz, hogy teljes legyen a krómfosztás, százezer forinttal meg kell toldani a 2,43 millió forintos árat a Special Edition kivitellel, ami a zéró szélvédelmet adó, de látványos fejidom, a még több fekete díszítőelem, a sokakat a régi MZ-korszakra emlékeztető, kétségtelenül retró teleszkópharmonikák mellett egy kifejezetten igényes extrát is ad, mégpedig a nyereg rombuszmintás steppelését. Persze izmos és gurgulázó-rotyogó V2-es motorral nem szolgálhat a Honda, de nem is A pokol angyalai klub teátrális felvonulásaira, sokkal inkább a fiktív bevezetőben említett lakossági elkápráztatásra szánták.

Alacsony motorosok előnyben, magasak kevésbé

Sok alacsonyabb motorost látni, aki lábujjheggyel végez talajgyakorlatot egy túraenduró nyergéből – nos, ilyennel a Rebel esetében nem lesz gond, alacsonyabbak is le tudnak talpalni. Szokatlan viszont az üléshelyzet, míg a kormányt kinyújtott karral lehet elérni, addig a cirkáló-szokásjoggal ellentétben nem előre, hanem (sportosabb irányt követve) inkább középre és magasra kerültek a lábtartók. A magam 177 centijével még elfogadható pózt tudtam felvenni viszonylag normális térdszöggel,

de a nagyobb pilóták rendre kényelmetlenségről számolnak be, így vásárlás előtt kötelező az üléspróba.

Egy-két apróságot leszámítva korrekt a kidolgozás, finoman működnek a kezelőszervek, becsúszott azonban két ergonómiai baki. Addig rendben lenne, hogy hagyományőrzően baloldalon, a tank alatt lehet ráadni a gyújtást, de előtte a kormányzár kikapcsolásához a Rebel jobb oldalát is be kell járni. Megszokást igényelnek a Hondák újkori kormányszektorai is, néhány előzésnél nem győztem elnézést kérni, amikor indexekés helyett véletlenül dudáltam, mert a régi, bevált helyen már a kürtgomb lakik. Jól használhatóak a tükrök, és – főleg nyitott sisaknál – látómezőhöz közeli a digitális műszeregység.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!