Megfizethető elixír az életközépi válságra - Honda CMX500 Rebel teszt

Végy egy kompakt cruiser alapot, fűszerezd a hőskor macsó bobber gépeinek stílusával, aztán az egészet öntsd le matt feketével, és kész a varázsfőzet, ami a stílustól idegenkedőket is meg tudja fogni. Főleg mert a lényeg ezután jön: add a csomagot kicsi, 500-as motorral, ami a kezdőknek is jó vezethetőséget, takarékosságot és persze megfizethető árat garantál. Tesztünkön kiderült, hogy a Honda-recept alapvetően jól működhetne, néhány hiba azonban becsúszott a boszorkánykonyhán.

Öblös V2 helyett pörgős sorkettő

Annyi jót el lehet mondani a kilométeróráról, hogy a fogyasztásmérő mellett 2020 óta fokozatkijelzőt is tartalmaz, csakhogy a vízhőfokról nem tudósít, ráadásul a könnyen karcolódó inverz kijelzőt erős napsütésben nehéz leolvasni. Tudom, hogy idegen a műfajtól a fordulatszámmérő, de azért hasznát lehetett volna venni, ügyes fejlesztés viszont az asszisztenssel támogatott, nyomatékhatárolós tengelykapcsoló. A gyakorlatban is könnyen jár és finoman adagolható a kuplung, a hatos váltó pedig tökéletes: vajpuhán és határozottan kattan egyik fokozatból a másikba, könnyű megtalálni az ürest.

Szükség is van a gyakori kapcsolgatásra, mert bár a Rebel el tud csordogálni 60 km/h-val a legfelső sebességfokozatban, egyáltalán nem a tengernyi nyomatékból vígan elpöfékelő cruiser-karakter. Ennek oka természetesen a 471 köbcentis, sorkettes motorban keresendő,

ami egy teljesen más műfajba tartó gépből, a CBR500R-ből érkezett, bár természetesen áthangolták az új feladathoz,

amennyire lehetett. Így a maximális nyomatékát 6000-es fordulatnál adja be, a 46,2 lóerővel pedig belefér az A2 jogsikategóriába, miközben már teljesíti a kötelező Euro-5 emissziós normát.

Hiába a sokféle korlátozás, a mérnökök parádésan oldották meg a kipufogó hangolását: izgalmas basszusokkal, de nem közönségesen szól alapjáraton vagy kis fordulaton, közepes tartományban hosszú úton sem fárasztó a duruzsolásra (gázelvételre olykor visszadurrog), kihúzatva pedig ércesre vált. Nyilván nem mérhető egy V2-es Harley koncertjéhez, összességében azonban az optikaival arányban áll az akusztikai élmény. De mi újság a menetdinamikával? Nyilván egy nagyobb vasról átülő szerénynek fogja tartani, a kezdő vagy éppen megnyugodott motorosok viszont pont megfelelőnek.

Nem sportos technika, viszont elhízva sincs

Városban, lámpánál nem gond magunk mögött hagyni az autósorokat, országúton pedig, ha nem is fölényesen, de könnyedén letudja az előzéseket, és a sztrádatempó sem idegen tőle – de az orkán miatt úgysem ez a cruiserek igazi vadászterülete. Előnye az egyenletes teljesítményleadás, közepes és magas fordulaton tartva (szétforgatni viszont felesleges), sokszor váltogatva 46 lóerővel is egész jókat lehet motorozni. Felépítése és hangja miatt van sebességélmény, mégsem olyan vad, hogy a rokonok halálra aggódják magukat, ráadásul kevéssé kíméletes bánásmódnál is beéri 4 literes fogyasztással.

Ami a felfüggesztést illeti, itt is érvényesül a bobberek minimalizmusa, hátul egyszerű rugós tagokat találunk

öt fokozatban állítható előfeszítéssel, elöl a szokásos fordított teleszkópokat 28 fokos villaszöggel, a lassítást pedig szimpla tárcsafékekre bízták. Egy, a kevésbé rutinosak által is kedvelt gépen különösen hasznos az immár kötelező ABS, ami száraz úton ritkán és akkor is finoman avatkozik be, egy személlyel a nyeregben megfelelőnek tűnt a lassulás és a fék adagolhatósága. Ne feledjük a Rebel fontos tulajdonságát, a műfajban pehelysúlynak számító 191 kilós saját tömeget.

Ebből amúgy az is következik, hogy a nagyobb batároknál sokkal könnyebben lehet egyik kanyarról a másikra döntögetni, és inkább csak a hevesebb pilóták fognak a leérő lábtartóval aszfaltot karistolni, közepesen flott tempónál még elemében érzi magát. Ingázóknak nagy előny, hogy városhoz sem túl terebélyes, és a fordulóköre sem teherhajónyi, a komfortra hangolt rugózása pedig jó szűri az úthibákat, igaz, néhány a kátyún és keresztbordán (főleg kanyarodáskor) nyugtalanul jelzi, hogy elérte a határait. Ballonos gumijaival, klasszikus építésével nyilván nem sportos gép, de ki várná ezt tőle.

Nincsen párja, de akad érdekes alternatíva

Könnyen kezelhető, kiszámítható, és a rövidebb túrákon egyáltalán nem élményszegény gépet ismertünk meg a kisebbik Rebelben - merthogy létezik egy gonosz ikertestvére is 1100 köbcentivel és duplakuplungos váltóval, ami azonban nem 2,5, hanem közel 4,1 millió forintba kerül. Közvetlen vetélytársa nincsen,

a kis cruiserek láthatóan kimentek a divatból, leginkább még Kawasaki Vulcan S áll közel hozzá 650-es motorral,

akár gyári A2-kategóriás fojtással, 3,3 millió forintért. Jó hír ugyanakkor, hogy azoknak sincs veszve minden, akik klasszikus gépet akarnak, de nem kérnek ebből a fazonból és üléspozícióból.

Házon belül ugyanis kicsit olcsóbban (2,35 milliótól) elérhető az elevenebb Honda CB500F naked bike, míg csinos retró fazont kínál a Brixton Crossfire 500 (2,69 millió), sőt, akár lőtávon belül lehet az A2-kivitelben is kapható Yamaha XSR700 (3,2 millió forint). Annak, aki izgalmas formájú, terrier vehemenciájú motorra vágyik, a Husqvarna Vitpilen 401 (2,24 millió) lehet ideális, én alig akartam leszállni a tesztgépről, bár hosszú utakon sajgott tőle a csuklóm. Kétségtelen viszont, hogy tulajának az igazi rebellis-imázst a talpig feketébe öltözött CMX500 tudja megadni, legbelül szelíd természettel.