Minden amerikai ilyen autóra vágyott - Ford Mustang Convertible (1970) veteránteszt

Igyekeztek európai küllemű, méretű és tömegű járgányt összehozni, de ez csak „távolról” sikerült

Az első generációs Ford Mustang második ráncelvarrott sorozatából próbáltunk ki egy ritka, ponyvatetős példányt. Vajon a többi autóst joggal tölti el a sárga irigység?

A „póniautók" kategóriája amerikai találmány, a definíció nagyjából így szól: hosszú orr, rövid far, sportos megjelenés, nagy V8-asok, de alapkivitelben megfizethető ár. Nem a Mustang volt az első ilyen típus, a Plymouth Barracuda ugyanis két héttel megelőzte. A Lee Iacocca, a Ford legendás vezére által kijelölt fejlesztőgárda Eugene Bordinat formatervező és Donald Frey főmérnök vezetésével már 1962 óta dolgozott, hogy összehozza a Mustangot, és ez rekordidő, mindössze 18 hónap alatt sikerült is nekik.

Persze úgy, hogy takarékosságból a már piacon lévő,

polgári Falcon és Fairlane modellek alvázát és fődarabjait használták fel hozzá,

de a vonzó formaterv szándékosan sokkal „európaiabb" lett. 1964 áprilisában egyszerre mutatták be a lépcsőshátú keménytetős kupét és a kabriót, a ferdehátó, Jaguar E-Type-ra hasonlító Fastback szeptemberben csatlakozott hozzájuk. Az első szakaszban gyenge 2,8 és 3,3 literes Thriftpower hathengeresekkel és izmosabb 4,3, illetve 4,7 literes V8-asokkal készült a típus, három- és négysebességes kézi, vagy háromfokozatú automatikus váltóval.

Megrohamozták érte a szalonokat

Hatalmas sikert aratott, mivel a vonzó formájú autót elérhető áron, 2368 dollárért árulták alapkivitelben. Ez ma 20-22 ezer dollárnak felel meg Forrás: Ford

Úgy számoltak a Fordnál, hogy évi 100 ezer példány talán gazdára talál majd a Mustangból, ehhez képest

már az első évben 420 ezret sikerült értékesíteni belőle,

és 18 hónappal az első után már az egymilliomodik példány is legördült a dearborni gyártósorról. Ez volt a legsikeresebb Ford az 1927-es Model A óta.

New York tetején pózolt

Egy ötletes és egyedi reklámkampány is fokozta az érdeklődést a Mustang iránt: 1965. október 20-án egy négy darabba szétszerelt fehér kabriót felvittek lifttel a világ akkori legmagasabb épületének, az Empire States Buildingnek a 86. emeletére, a kilátóteraszra, ahol a technikusok másnap hajnalra sikeresen újra összeszerelték. A helikopterről készült felvételek a város tetején pózoló Fordról bejárták a világsajtót.

Már a típus nevének eredete is érdekes, több legenda is kering róla: az egyik szerint az egyik formatervezőt, John Najjart lenyűgözték a második világháborús P-51-es Mustang vadászgép vonalai, ezért javasolta ezt a nevet. A másik szerint Iacocca kedvenc amerikaifoci-csapata, a Southern Methodist University Mustangs elvesztett egy fontos meccset, amitől ő annyira elkeseredett, hogy eldöntötte, a csapatot megtámogatandó Mustangnak nevezi el az új modellt. A hivatalos verzió szerint a Ford vezetősége mindenképpen állatnevet akart; első nekifutásra a Cougart választották, de ez végül a szintén Ford tulajdonú Mercury-nál landolt.

Többször áttervezték az 1973-ig gyártott első generációt

1964. március 9-én gördült le az első példány a dearborni szerelősorról Forrás: Ford

A zajos siker ellenére a mérnökök nem ültek a babérjaikon, folyamatosan fejlesztettek, a karosszéria nőtt, a megjelenés pedig egyre agresszívabbá vált, bár az európaias vonások is egyre jobban kivesztek belőle.

Talán az 1969-es modellévű Mustang volt a legharciasabb megjelenésű, de ekkor a Ford marketingesei úgy ítélték meg, hogy ez az irány inkább már elrettenti, mintsem vonzza az átlagvásárlókat, így 1970-re ismét szelídültek a vonások Forrás: Ford

Közben a Mustang megkapta az 5,0 (220-250 LE) és 5,8 literes Windsor és Cleveland sorozatú V8-asokat (utóbbiakat 290-300 lóerővel) és az igazi szörnyet,

a hétliteres Cobra Jet motort (340 lóerő) is.

És ez még mindig csak az első generáció, amit további hat követett, a legújabbat 2022 szeptemberében leplezték le a Detroiti Autószalonon.

Mit tud ez a konkrét példány?

1970-es évjáratú tesztautónkat ötliteres V8-as hajtja, a 220 lóerőt háromfokozatú automatikus váltó továbbítja a hátsó kerekek felé. Természetesen az USA-ból, azon belül Alabamából érkezett, előbb Németországba vezetett az útja, és csak 2017-ben került Magyarországra a mai gazdájához, aki kifejezetten kabrió Mustangot keresett. Már az első, Németországból küldött fotókon is jól látszott, hogy nincs a legjobb állapotban: sok ponton javították már, ennek ellenére a taposólemezek olyan rozsdásak voltak, hogy az ülések majdnem kiestek.

Amit lehetett, befoltoztak, de a trepniket, a sárvédő íveket és a géptetőt is ki kellett cserélni. Közben az amerikai autók közismerten trehány illesztési hézagait is rendbe tették, most nagyon precízen futnak az élek, sokkal pontosabban, mint új korukban! A motor- és csomagtérbe hő- és hangszigetelést szereltek (ilyet anno egyáltalán nem tettek bele a gyárban) és ritka, de nagyon mutatós sárga fényezést is kapott a karosszéria, mégpedig az eredeti gyári színkód szerint.

A technika nem volt romos

Bár a motor a felújítás előtt is szépen járt, minden porcikáját darabokra szedték, a tulajdonos a teljes körű, mindenre kiterjedő restaurálás mellett döntött. Így új dugattyúgyűrűket, szelepeket, csapágyakat és generátort is tettek bele, a főtengelyt pedig felköszörülték. A váltóban csak a fogaskerekek maradtak gyáriak, minden mást kicseréltek, akárcsak a fékrendszer elemeit. Szintén teljes renováláson ment át a futómű, hátul újak a laprugók és a különleges, kiegészítő csavarrugósak a lengéscsillapítók, ami érzethetően javítja a menetstabilitást.

Szokatlan kialakítású a beltér az anyósülés előtti műszerfali bemélyedéssel, amelyre azért volt szükség, hogy egyszerűbb és olcsóbb legyen a jobbkormányos változatok gyártása. Új az összes kárpit és a tetőponyva is, akárcsak a teljes műszerfal a műszerekkel együtt. Légkondi nincs, kevés a kapcsoló, de igen szemrevaló a műszeregyüttes, a krómozott váltókar és a kormánykerék is. Kézzel mozgathatók az ablakok és az ülések is, utóbbiak elég nagyok és kényelmesek is.

Milyen vezetni?

Már alapjáraton is hátborzongatóan bugyborékol az öblös V8-as,

gázfröccsre vészjóslóan felmordul és hossztengelye mentén meg is billenti a karosszériát.

Kis melegítés, és indulunk is, a váltó jól dolgozik, de apró rántások jelzik a kapcsolásokat üzemmelegen is (a C4 jelű háromsebességes automatát a Ford maga tervezte, bár elődje, a Ford-O-Matic Borg-Warner alapú volt. Az 1960-as 70-es években számos Ford és Mercury típusba szerelték). Olyan 110-120 km/h az élvezetes cirkálótempója a Mustangnak, ilyenkor még kevés a vibráció, felhúzott tetővel normális hangon lehet beszélgetni, persze főleg az új hangszigetelések miatt.

Egyenesben akár el is lehet engedni a kormányt, de arra ügyelni kell, hogy primitív futóművével a Mustang szívesen követi a nyomvályúkat, ilyenkor korrigálni kell. Kanyarban csak kicsit billen, rugózása a közepesnél feszesebb, de derekasan nyeli a kátyúkat és közben nem zörög és nem is bólogat.

Kormánygépe nem fogasléces, hanem csigás, még szervója is van (ez minden 1970-es modellváltozathoz feláras extra volt), de a „kisujjas" Cadillacekkel és Lincolnokkal ellentétben meglepően keveset segít:

alig könnyebb forgatni a kormányt, mint egy szervótlan Zsiguliét.

Négy vadonatúj, ráasegítővel ellátott dobfék ügyködik a közel másfél tonnás, dinamikusan gyorsuló autó lassításán, meglepően hatékonyan.

Műszaki adatok

Motor: OHV-vezérlésű V8-as, elől hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 4942 cm3.
Furat x löket: 101,6 x 76,2 mm. Kompresszióviszony: 9,5:1. Teljesítmény: 220 LE, 4600/perc fordulaton. Nyomaték: 407 Nm, 2600/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú automata váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elől kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul merevhíd hosszanti laprúgókkal, és hosszanti vezetőkarokkal. Elől-hátul hidraulikus lengéscsillapítók. Elől-hátul dobfékek rásegítővel.
Felépítmény: kétajtós négyüléses nyitott acélkarosszéria alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 4760 x 1811 x 1303 mm. Tengelytáv: 2743 mm. Saját tömeg: 1440 kg. Csomagtartó: 227 l. Tank: 76 l.
Menetteljesítmények: Végsebesség: 210 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 9,4 s.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában:

Forrás: Retro Mobil