Az amerikai utak királya - Kenworth W900 (1992) veteránteszt

Bár olykor más kontinenseken is felbukkannak, egyértelműen Észak-Amerika szimbólumainak számítanak a krómtól csillogó, végtelen hosszúságú, sofőrjeik félnomád életformájához igazított csőrös kamionok. Röviden elmeséljük a műfaj sajátosságait, majd bemutatunk egy ragyogó állapotú, magyar rendszámos, nemrég a 30. évét betöltött Kenworth nyerges vontatót.

Ha máshonnan nem, a hazánkban futó Csepelekről és ZIL-ekről emlékezhetünk arra a korszakra, amikor még Európát is csőrös teherautók járták, de ezeket már régóta kiszorították a motorjukat a kabin alatt hordó, vagyis buldogfülkés nagyvasak. Amerikában (főleg az Egyesült Államokban) azonban máig megmaradt a régi recept a kommunális és városi áruterítő járművek kivételével – vajon miért? Elsősorban azért, mert itt nagyobb, akár 5000 kilométeres távolságokat kell megtenni, a vasút és hajózás kisebb aránya miatt az USA áruszállításának 80 százaléka közúton történik.

Mivel az utak szélesebbek, a kanyarívek pedig enyhébbek, ott nem kötik a nálunk megszokott szigorú szabályok a szerelvények hosszát. A motor tehát maradhatott elöl, a csőrben, így tágasabb és kevésbé zajos a vezetőfülke, ráadásul szereléshez sem kell előrebillenteni.

Mögötte sokszor akkora hálókabint alakítanak ki, ami nálunk egy lakókocsinak is becsületére válna,

olykor egyhuzamban hetekig élnek itt a sofőrök. Ők a sok króm és egyéni díszítés mellett arra is büszkék, hogy meg tudnak birkózni a csőrösök 10-18 fokozatú, felezős tartományváltójával, az automata erőátvitel még ma sem teljesen általános.

Bár Amerika hosszú évtizedekig a V8-as cirkálók hazája volt, a jellegzetes nyerges vontatókat általában hathengeres dízelek mozgatják, akárcsak európai társaikat, viszont nagyobb, 15 liter körüli lökettérfogattal. Továbbra sincs első helyen az üzemeltetési költségek között a fogyasztás, de azért megjelentek takarékossági (és emissziócsökkentő) intézkedések, ennek látványos jele a csőrösök egyre áramvonalasabb, persze azért most is krómtól csillogó fülkéje. Ma a Freightliner, Mack, Peterbilt és Western Star márkák a legismertebbek, na meg cikkünk főszereplője, a Kenworth.

Hat évtizede, sok konfigurációban készül a W900

1923-ban Seattle városában alapította a céget Harry Kent és Edgar Worthington, vezetéknevükből állt össze a márkanév. Kezdettől fogva a nehézkamionokra szakosodtak, ők használtak először dízelmotort (1933) és hálófülkét, de az igazi fejlődés az 1950-es évek elején indult el. Ekkoriban az ipar és kereskedelem már olyan teherautókat igényelt, amelyek akár több ezer kilométeres fuvarok megtételére is képesek és alkalmasak voltak egyhuzamban. A Kenworth több modellel szállt be a versenybe, minket közülük a legendás zászlóshajó, az 1961-ben bemutatott W900-as sorozat érdekel.

Ez a nagy kategóriás (Class 8) országúti gép hosszú pályafutása során végig a teherautók Cadillacjének számított, és a kinti szokások szerint gyakran nem cégek, hanem egyfős vállalkozások üzemeltették, a tulajdonos sofőrök olykor minden pénzüket beleölték guruló otthonnak is számító munkakeszközükbe.

Rendelhettek bele gyári légkondicionálót, állófűtést, tempomatot, nagyszerű hangrendszert és akár tévét is,

emellett persze sokféle díszítéssel tették egyedivé. Ahogy más márkáknál is gyakorlat volt, sokféle dízelmotort lehetett rendelni hozzá a Cummins, a Detroit Diesel és a Caterpillar kínálatából.

Hasonlóképpen a sokfokozatú kézi- vagy automataváltókat is több erre szakosodott cég, a Spicer, a Fuller/Eaton, a PACCAR és a Rockwell szállította. Hálófülkék sokaságából választhatott a megrendelő a kompakt 110 cm hosszútól (ebben csak egy keskeny ágy fért el) egészen a 220 centis, magasított tetős lakosztályig. 1965-ben jelent meg a hosszabb orrú W900A, így már a nagyobb motoroknak is jutott hely. Megnövelték a hűtőt, átalakították az ajtókat és a középen osztott szélvédőt is, ez a dupla kerek lámpás széria szerepelt az 1974-76-ban műsorra tűzött Movin' On tévésorozatban is.

James Bond-filmhez készült nyújtott csőrrel

Húsz évvel az ősmodell után, 1982-ben érkezett az igazán fontos frissítésnek tekinthető W900B széria, megemelt motorházzal és fülkével, átalakított létraalvázzal, rengeteg apró esztétikai és műszaki átalakítással, és a sorozat történetében először szögletes fényszórókkal. Ennek volt egy alváltozata a W900L (L: long hood, hosszú motorház), ami részben egy James Bond filmnek, A magányos ügynöknek köszönheti a létét. Felismerve a reklámértéket, a Kenworth a mozihoz egy különleges, luxusfelszereltségű és egyedi fényezésű példányt készített tágas lakórésszel.

Persze a premier után rögtön megszaporodtak az ügyfélmegkeresések, ezért az L előbb limitált szériaként, majd álladó termékként megjelent a gyártásban is, 1990-től pedig a márka legnépszerűbb modellje lett.

Ilyen kivitelű a kipróbált magyar rendszámos, '92-es évjáratú csőrös is, amelyet 14,6 literes, turbós Caterpillar dízelmotor hajt,

Rockwell-féle, 12+4 fokozatú kézi váltó közreműködésével. Elöl egyszerű laprugós a felfüggesztése hidraulikus lengéscsillapítókkal, míg a dupla hátsó tengelynél feláras légrugózás dolgozik, a dobfékeket pedig sűrített levegő működteti.

Rugóerő-tárolós vészfék is van: hátul oldalanként egy-egy erős spirált a légnyomás tart összenyomva, de csak addig, amíg működik a rendszer. Ha hirtelen leesik a nyomás, kiengednek a rugók, és darabonként 580 kN erővel fékezik a kamiont. Kifejezetten zűrös helyzetekre ott a pótkocsi vészleakasztója is, a vezető egy kapcsolóval pillanatok alatt leoldhatja. A vontatmányt egyébként egy karral külön is lehet fékezni, ez jó szolgálatot tesz például csúszós utakon, de a kezeléséhez nagy rutin és némi bátorság kell. Persze a Kenworth mindkét hátsó tengelye hajtott, és differenciálzár is van.

Egy gép, amit sosem fogtak be kemény munkára

Igazi kuriózum a tesztgépünk: 1993-ban érkezett Magyarországra, akkori gazdája nem helyezte forgalomba, egy hangárban tartotta, néha beindította és ment vele néhány kört a telephelyen. Így kis futásteljesítménnyel, szinte gyári állapotban került mostani tulajához, Ágoston Attilához, akinél sokkal izgalmasabb életet él. Rengeteg bemutatóra viszi el, sőt, több, itthon forgatott amerikai filmben is szerepelt már - legutóbb a John Wick filmek előzménysorozatában, a Continentalban. Egyszer szakadékba is akarták dobni, amiért sok pénzt fizettek volna, de a gazdája nem engedte.

Ahogy a tengerentúli példányok zömét, úgy ezt is egyedivé alakították, az évek során a hátsó sárvédőket, a fellépőket, a légszűrőházakat, és a tartályokat is saválló krómozottra cserélték.

Nagyobb tükröket és rengeteg kicsi jelzőfényt szereltek rá; a feltűnő Kenworth mostanában évente 2-3000 kilométert fut.

Alig vártuk, hogy kipróbáljuk az utak királyát, amihez magasra kellett felmászni a széles fülkébe, amelyben a két kényelmes, légrugós bőrfotel között is hatalmas a hely. Hosszában már sokkal szűkebb a tér, elképesztő látványt nyújt a tengernyi műszer és kapcsoló.

Higgadtan és csendesen jár a távoli orrban a hatalmas, sorhatos motor, alapjárata stabilan 700/perc. Jól jönne egy külön tanfolyam a manuális váltó kezeléséhez: a kulissza hétágú, magunk felé húzva és előre tolva kapcsolható a hátramenet, a többi sík az első hat fokozaté. Ez után a váltókaron lévő kék gombbal kell átkapcsolnunk a többi sebességre (7-től 12-ig), a piros kapcsoló pedig a négy külön felezőfokozaté. Egészen balra található és nagyon nehezen jár a kuplung, a profik csak elinduláskor és megálláskor használják. Vontatmány nélkül, sík úton akár negyedikből is elindulhatunk.

Nem éppen IFA-ként kullog az 567 lóerővel

A motor nyomatéki csúcsa 1300/percnél ébred, a tulajdonos elmesélte, hogy kétsávos utakon, egy-egy gyorsításnál az autósok gyakran elcsodálkoznak, milyen könnyedén tartja velük a tempót. 90 km/h körül kisimul a motor járása, a fordulatszámmérő ilyenkor 1200-at mutat, ezekkel a hosszú áttételekkel sok százezer mérföldet elfut a gép. Bár Európában a kötelező tempólimiterek miatt lassan közlekednek a kamionok, az Egyesült Államok sok tartományában ugyanolyan gyorsan mehetnek, mint a személyautók – a Kenworth W900 végsebessége sem véletlenül 120 km/h.

Egyenesben méltóságteljesen fut és szépen tartja az irányt, ésszerű sebességgel pedig kanyarban is stabil. Kormányát forgatni annyi erőfeszítést igényel, mint egy korabeli szervós családi autóét, viszont a futóműve nem szeret a rossz utakat, még a légrugós széken át is zavaró a terhelés nélküli pattogás.

Kellemesebben viselkedik vontatmánnyal, áruval megrakva komfortosan ringóssá alakul a menet.

Elsőre hervasztónak tűnnek dobfékek, de vigyázat: a levegős rendszer elképesztő erővel állítja meg az óriást, szinte beleáll a betonba, ugyanakkor nincs benne modern, elektronikus blokkolásgátló.

Természetesen a W900-as itthon (és egész Európában) nem igazán mérethelyes, túlságosan széles, és a rövid pótkocsik kicsit esetlenül mutatnak rajta, hosszút pedig a korlátozások miatt nem szabad ráakasztani. De akár szóló traktorként, akár szerelvényként kel útra, garantáltan óriási feltűnést kelt mindenütt, leparkolva pedig állandóan fotózkodnak az emberek körülötte. Szállítás helyett inkább hobbira vagy mozgó promóciós eszköznek ideális; és a klasszikus amerikai csőrösökről elmondható, hogy nálunk több tízmillió forintért kaphatóak, már amikor egyáltalán felbukkannak eladó példányok.

Műszaki adatok - Kenworth W900L

Motor: OHC-vezérlésű, 24 szelepes, soros hathengeres dízelmotor, turbófeltöltéssel, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 14 633 cm3. Furat x löket: 137,1 x 165,1 mm. Kompresszióviszony: 14,5:1. Teljesítmény: 567 LE, 2100/perc fordulaton. Nyomaték: 2172 Nm, 1350/perc fordulaton.

Erőátvitel: 12+4 fokozatú kézi váltó, hátsókerék hajtás.

Felfüggesztés: elöl merevtengely hosszanti laprugós hidraulikus lengéscsillapítókkal, hátul merevtengelyek légrugókkal. Elöl-hátul pneumatikus működtetésű dobfékek.

Felépítmény: üvegszál motorborítás, acél utasfülke, alumínium hálófülke, alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 8811 x 2507 x 2804 mm. Tengelytáv: 7250 mm. Tank: 2 x 568 l. Saját tömeg: 8990 kg.

Végsebesség: 120 km/h.

Ha régi KGST autókról és motorokról is olvasna, ajánjuk a Retro Mobil különszámát: