A világ legnagyobb és elsőszámú hibrid autógyártójaként nyilvántartott Toyota konszern sokáig meglehetősen szkeptikusan állt hozzá az elektromos autók témájához, de már Akio Toyoda elnök távozása előtt ízelítőt adtak e-offenzívájuk terveiből. Ennek első, kézzelfogható példánya a Toyota bZ4X volt, mely után most megérkezett a prémium testvérmodell, a Lexus RZ is. Noha a két autó főbb műszaki alapjai azonosak, az RZ méretben és vevőkörben más területen próbál majd érvényesülni – aligha árulunk el nagy titkot azzal, hogy feljebb pozícionálják, ennek megfelelően drágább is lesz.
Alapjait a Toyota e-TGNA platformja adja, ami a többi gyártóéhoz hasonlóan egy moduláris rendszer, tehát méretben is jól variálható.
Az RZ 4,8 méter hosszú, amivel a márka hibridejei között az NX és az RX modellek közé passzol.
Formailag nem akartak drasztikusan újat alkotni, mivel a Lexus vásárlói épp az egyedi dizájnt is kedvelik a márkánál. Szemből így elsősorban a hűtőmaszk hiánya tűnik fel, bár az orsó formájú középrész így is megmaradt. Kicsit furcsa a nagy, befalazott felület (kivéve, ha fekete betét van középen), hűtőnyílás csak alul található, mögötte aktív zsaluk szabályozzák a légáramlást.
Nagyon hasonlít az orr formája az új RX-re, ám ahhoz képest láthatóan laposabb, alacsonyabb, ezt a franciaországi bemutatón élőben is tapasztalhattuk. Érdekes módon nincsenek speciális légjáratok, áramlást segítő trükkök, még a szélső légfüggönynyílás is imitáció. A fényszóróknál is biztosra mentek, a pipa alakú menetfény mellett három kiegészítő fény teszi rögtön felismerhetővé az RZ-t. Felszereltségtől függően adaptív mátrix LED is világíthatja előttünk az utat, nagyszerű fényerővel.
Oldalt szolidan bántak a lemezek dekorálásával, ám az élek, törések és domborítások szépen vezetik a fényt és a szemünket. Nem is kérdés, hogy SUV, ennek ellenére a műanyag védőbetét elsősorban a kerekekre és a hátsó lökhárítóra koncentrálódik; az alapmodellek fényezetlen, míg a magasabb felszereltségűek fényes fekete felületet kapnak, utóbbi azért jobban néz ki. A bal első keréknél találjuk a töltőnyílást, mögötte Type2/CCS kombinált csatlakozóval. Váltóáramon legfeljebb 11, míg egyenáramon 150 kW-os teljesítménnyel tölthetünk, ezek a mai mezőnyben nem kiemelkedőek.
Ennek ellenére a bruttó 71,4, nettó 64 kWh-s kapacitású akkumulátorban nagyon bízik a Lexus. Kiemelkedő, 10 éves vagy 1 millió kilométeres garancia jár hozzá, előbbi esetén 90%-os, utóbbinál 70%-os garantált kapacitással.
A rendszer természetesen aktív folyadékhűtést és fűtést is alkalmaz, így bízhatunk benne, hogy valóban igen tartós lesz.
Érdekesség, hogy a prezentáción elhangzottak szerint tudatosan maradtak a bZ4X-szel azonos kapacitás mellett. Így az alapverziónál nagyjából 440, míg a nagyobb kerékméretűnél 400 kilométeres hatótávval számolhatunk a WLTP norma szerint.
Talán hátulról leginkább mutatós az RZ, a vékony, teljes szélességben végigfutó (és persze világító) lámpa mellett immár betűvel kiírva látjuk a márkajelzést. Szögletes, élekkel szabdalt formák uralják az autó farát, a csomagtérajtón finom kacsafarok stílusú spoilerrel. Apropó légterelő, a tetőn lévő két, szarvra hasonlító rész igazán látványos, a hatásosságuk ugyanakkor kérdőjeles. Nem került törlő és mosó a hátsó ablakra, helyette a tetőről lefutó áramlatok tisztítják meg az üveget a felcsapódó víztől, ennek hatásosságát a napsütéses időben nem tudtuk kipróbálni – ez a későbbi hazai tesztre vár.
Egyértelmű, hogy a legizgalmasabb újdonságot az utastérben találjuk: a One Motion Grip nevű extra az elektronikus kormányzást (steer by wire) takarja. Ez világújdonság, hiszen a Lexus RZ lesz az első utcai szériaautó, amely megkapja ezt a technikát. Aki emiatt döntene a típus mellett, ne rohanjon azonnal a kereskedésbe, mivel csak 2025-től lesz elérhető ez az opció, de szerencsére a menetpróba előszériás (természetesen rendszámos) példányain már kipróbálhattuk. Elsőre a fura, szarv alakú kormányon akad meg a tekintete – hasonlót a Tesla is kínál, de az hagyományos rúdban folytatódik.
Itt nincs fizikai kapcsolat a kormány és az első futómű között, az elfordítással csupán elektromos jelet adunk a rendszernek, hogy fordítsa el a kerekeket.
Az önálló áramellátású, 48 voltos technika hiba esetére egy teljes másodlagos rendszert is tartalmaz,
de az sem mechanikus, mint a korábbi úttörő Infiniti Q50 esetében. Mindenesetre megnyugtató, hogy a menetpróba során semmilyen probléma nem lépett fel a prototípus autókkal. Nem a kormány formája volt igazán szokatlan menet közben, még csak nem is a rendkívül közvetlen irányítás, ezeket ugyanis hamar meg lehet szokni és szeretni.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!