Sok legenda létezik arról, hogy miért hívnak egyes kabriókat spydernek (az olaszoknál spidernek, mert az ő abc-jükből hiányzik az y betű) az autógyártók. Érdemes ott kezdeni, hogy a kabrió elnevezés hivatalosan a két üléssorral, legalább négy üléssel rendelkező nyitott autókat illeti meg,
a roadsterek pedig olyan nyitott kocsik, amelyeknek csak két ülése van, és sportos használatra tervezték őket.
Azonban a roadsteren belül is van több alkategória, például a speedster és a spyder, amelyekbe a még extrémebb, még gyorsabb modelleket szokás sorolni. Előbbinek eredetileg tető nélküli, alacsony szélvédőjű sportkocsikat hívták, utóbbi nevet pedig az átlagnál különlegesebb, erősebb, vagy drágább vászontetősök kapták, vagy azokat, amelyek aerodinamikáját nem befolyásolja jelentősen a tető becsukása.
Honnan a név?
A spider/spyder terminológia még az autók megjelenése előtt keletkezett, története az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor a lovaskocsik voltak a fő közlekedési eszközök. Ezek sokféle formában és méretben készültek: voltak teherhordók, személyszállítók, zártak és nyitottak, utóbbi kategóriába tartoztak azok a kisméterű, könnyű építésű, tető nélküliek is, melyekre nagy kerekeket szerelték, hogy nagy sebességre legyenek képesek. Egyesek szerint a spyder elnevezés onnan eredeztethető, hogy ezeknek a nagy fakerekeknek a karcsú küllői néztek úgy ki, mint a pók lábai, mások szerint viszont a fémvázas vászontetők néztek ki zárt állapotukban úgy, mint egy pók hálója. Egy a lényeg: amint megjelentek az automobilok az utakon, a jól hangzó nevet az olyan, könnyű, mozgékony, sportos járművekre kezdték el használni, amelyeknek lenyitható teteje volt.Egy biztos: minden idők leghíresebb spydere a Porsche 550 Spyder, amely a német gyártó első közúti engedéllyel rendelkező versenyautója. Mindössze 90 darab készült az 50-es évek elején ebből a 3,7 méter hosszú, 1,2 méter magas, 550 kiló tömegű, 110 lóerő teljesítményű, 230 km/h végsebességű nyitott kocsiból, amely nem is a számtalan versenygyőzelme miatt került be a köztudatba, hanem inkább azért, mert a kor legnagyobb hollywoodi filmsztárja,
James Dean egy ilyenben vesztette életét
1955. szeptember 30-án, a 46-os országúton, Kaliforniában. A színész akkor mindössze kilenc napja birtokolta a kocsit, amellyel másnap már egy versenyen indult volna.
Aztán a Porsche még 1960-ban folytatta a Spyder sorozatot a 718 RS 60 Spyderrel (1,6 liter, 160 lóerő, 550 kg), de utána csak 2009-ben vette elő újra a nevet a második generációs Boxster könnyebb és erősebb, 320 lóerősre felhúzott verziójához. Azóta pedig szokássá vált Stuttgartban, hogy mindig a Boxster legerősebb, legjobb futóművel szerelt, leginkább fókuszált csúcsváltozatait hívják Spydernek, kivételt csak a 2013-ban bemutatott hibrid hipersportautó, a közel 900 lóerős 918 Spyder jelentett.
A 718 Spyder ugyanaz a 718 Boxsternek, ami a 718 Cayman GT4 a 718 Caymannak, vagyis a Porsche Motorsport által készített, kihegyezett, hathengeres szívó boxermotorral szerelt, sportfutóműves, könnyített csúcsverziója. Továbbá a 718 Spyder a kinézetében is különbözik a 718 Boxstertől, más formájú, kettős púpozású fedél rejti el nyitott állapotban a vászontetőt, amely nem is elektromos mozgatású, hanem szinte teljesen manuális.
Ettől még lehetne jó, hiszen a Mazda az MX-5-össel már bebizonyította, hogy akár egy kézzel is lehet vászontetőt egyszerűen nyitni és csukni másodpercek alatt.
Sajnos a Porsche megoldása ennél sokkal körülményesebb:
a hatalmas fedél felnyitása után nekünk kell kihajtani a tetőt a rejtekhelyéről, és kétoldalt a megfelelő patenteket a helyükre pattintani, ami egyedül több percet vesz igénybe, és mindenképpen ki kell hozzá szállni. Csak a legutolsó lépést, a tető szélvédőkerethez rögzítését végzi el helyettünk egy villanymotor, de a behúzó kampót is nekünk kell előtte kézzel a lyukhoz igazítani. Egy biztos: aki a piros lámpánál szereti kinyitni a tetőt, hogy a felhők mögül épp előbújt nap első sugarait kiélvezhesse, ne ezt az autót válassza.
Más tekintetben viszont nehéz belekötni a listaáron 39,7 millió forintba kerülő, 420 lóerős 718 Spyderbe. Bár durván hangzik, de az ára sem tekinthető túlzónak, hiszen félúton található a 26 millióba kerülő, négyhengeres, 300 lóerős alap 718 Boxster és az 54 millióba kerülő, 385 lóerős alap 911 Carrera Cabriolet között. Nehéz megmagyarázni, hogy a nemrég bemutatott, 500 lóerős 718 Spyder RS csúcsváltozat miért kerül bő 20 millióval többe, mikor csak 80 lóerővel erősebb, és 40 kilóval könnyebb.
Egy átlagos tudású sofőr sosem fogja tudni kiautózni a különbséget a kettő között, és a fél másodperccel jobb gyorsulás (3,9 vs 3,4 mp), illetve a 7 km/h-val nagyobb végsebesség (301 vs. 308 km/h) sem eget rengető. Bár a furat/löket és lökettérfogat alapján úgy tűnthet, ugyanaz a négyliteres, szívó boxermotor rejtőzik bennük, valójában más konstrukcióról van szó:
a sima Spyderben a 911 háromliteres boxterét fúrták fel,
és szabadították meg a turbóktól, az RS-ben viszont egy versenypályákról származó négyliteres dolgozik, amely akár 9000-es fordulatszámot is vidáman elvisel.
Tavaly a 718 Cayman GT4 RS-ben megtapasztalhattam, hogy milyen frenetikus élmény a 8000-től 9000-ig tartó tartományban használni a 911 GT3-asból származó, frenetikus hangon üvöltő motort, de még így is azt mondom, hogy ár-érték arányban bőven a 718 Spyder viszi a prímet a Boxster-családon belül.
A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson tovább!