Fogatlan lett a vadmacska, vagy maradt erő a harapásában? – Ford Puma ST Powershift teszt

Már automata váltóval is elérhető a Ford Puma sportváltozata, az ST, ráadásul nem is kerül többe, mint a manuális változat. Igazi ajándéknak tűnik a lágy hibrid rendszerrel is kiegészített kisméretű SUV, de az apróbetűs rész a motorháztető alatt keresendő.

Pumának hívtak már Fordot, a kétezres évek elején. Sajnos a kétajtós, New Edge formanyelvet képviselő kis kupéból mára csak mutatóba maradt, mert a rozsda kikezdte a legtöbb példányát. Kár értük, mert zseniális váltójuk és futóművük igazi élményautóvá tette őket a tömegautós alapok ellenére, főleg az 1,7-es motorral szerelt, 125 és 150 lóerős csúcsváltozatok voltak emlékezetesek.

A mai Puma teljesen más igényekre próbál választ adni:

azoknak szól, akik praktikus, ötajtós városi kisautót akarnak, csak szeretnének egy kicsit magasabban ülni egy divatos SUV kasztniban. A néven kívül csak két közös pont van a régi Pumával: mindkettő Fiesta-alapokra épült, és mindkettőből készült potens raliváltozat is, igaz, a korábbi szívómotoros Kit Cart nem lehet egy napon említeni a mai, több mint 500 lóerős, plug-in hibrid Rally1-es űrhajtóval.

2020 óta kapható a második generációs utcai Puma, sokáig a Fiestával és a szintén SUV-jellegű, de minden szempontból rosszabb EcoSporttal együtt szerepelt a kínálatban, de

idénre már csak ő maradt, klasszikus építésű kisautó már nem található a Ford kínálatában.

Most a típus aktualitását a csúcsverzió frissen érkezett, automatikus váltóval szerelt változata adja.

A keskeny és magas EcoSporttal szemben a Puma széles, arányos, de legfőképpen úgy menő, hogy közben a mosolygós frontrészével barátságos, ami rajta kívül nem sok szabadidő-autónak sikerül. Az ST sportkivitelnek jól állnak az óriási, 19 colos kerekek, a fényes fekete műanyag betétek, a tetőszárny és a tekintélyes diffúzor is, de a legjobb a színe: a 400 ezer forintba kerülő, Azura kéknek nevezett metál árnyalat csak az ST-hez kérhető, és szépen kiemeli az izmos formákat.

Milyen belül?

Ha kívülről bele is látom a pumát vagy legalább a hiúzt, belül már inkább szomorú, ház elé kirakott kismacska lenne a Puma a Ford által házon belül fejlesztett, AGR-tanúsítványos (gerincbarát) új sportülések nélkül.

Puhábbak lettek, mint a korábbi Recarók, de ugyanúgy irgalmatlanul, satuként tartják a felsőtestet,

nem mellesleg jól is néznek ki. Egyetlen korlátjuk a méretük: a Recaróhoz hasonlóan 80 kiló felett már véleményesek, 90-95 kg felett meg már kifejezetten kényelmetlenek, ami akár vásárlást megakadályozó ok is lehet.

Minden más az üléseken kívül csak átlagos. A vezető előtt a pult elrendezése, a formák és az anyagok is pont olyanok, mint a kifutott Fiestában, és műszerfal tetejére biggyesztett 8 colos érintőképernyő és a rajta futó SYNC 3 infotainment rendszer felett is eljárt az idő. Testreszabhatóság szinte egyáltalán nincs, és a digitális dizájnra se költöttek túl sokat: egymás mellé tett kockákat lehet nyomogatni és ennyi. Természetesen a műszerfal is LCD, de itt legalább 12,3 colos méretben, és a különböző üzemmódokra itt legalább vannak egyedi témák. Kár, hogy az automatikus váltó régivágású, ormótlan előválasztó karja feleslegesen sok helyet foglal a középkonzolból. Vezeték nélkül nem megy a telefontükrözés, de legalább a töltés igen.

A helykínálat az első sorban sem igazán nagyvonalú, hátul pedig kifejezetten szűkös, nagyjából egy Fiesta méreteivel rendelkezik, csak annál valamivel magasabbra kell beülni, és a szűkre húzott ablakok miatt rosszabbul lehet kilátni. Kötelező extra a 125 ezer forintos tolatókamera (csomagban, automatikus parkolórendszerrel), mert hátrafele a kilátás minimális. Viszont jó pont, hogy

a csomagtér a kategóriája egyik legnagyobbja

a 456 literes befogadóképességével – ha az alsó, kimosható, lefolyóval rendelkező 80 literes MegaBoxot is beleszámítjuk. Még motoros nyitás is rendelhető hozzá 150 ezer forintért (kulcs nélküli rendszerrel).

Mit tud a technika?

Nagyon vártam a némiképp lelombozó belső után, hogy megnézzem, mit tud a kanyarokban a Puma ST, de előbb le kellett nyelnem még egy keserűnek tűnő pirulát. Az új, Powershift váltós ST-ben ugyanis egy mindössze egyliteres, háromhengeres EcoBoost motor dolgozik,

amelynek a konzervatív felfogás szerint semmilyen keresnivalója nem lehetne egy sportos hot hatch-ben.

Még kapható a régi 1,5-ös, szintén háromhengeres EcoBoost is 200 lóval, manuális váltóval, mellé érkezik most ez az új, méretcsökkentett hajtáslánc, amelynek rendszerteljesítménye a lágy hibrid rendszerrel 170 lóerő, a nyomatéka – 320 helyett – 248 Nm, és csak hétfokozatú duplakuplungos váltóval kapható.

Korábban 155 lóerő volt a maximum, amit a Ford kihozott az egyliteres, sokszorosan díjnyertes motorjából. Most némi gyári chiptuninggal ezt 160 lóerőre emelték fel a Puma ST-ben, amihez hozzájön még a szíjhajtású indítómotor-generátor 10 lóerőt jelentő boost funkciója, már ameddig van delej az apró lítium-ion akkumulátorban. Maga a 48 voltos lágy hibrid rendszer egyébként gyorsabb és hatékonyabb fékenergia-visszatermelésre képes, mint a gyengébb Pumákban, így a rásegítés is tovább tart, de állandónak azért nem lehet nevezni, amit a forgalmiban szereplő 118 kW-os teljesítményadat (160 LE) is jelez. Amúgy a benzinmotor részterhelésnél képes mindössze két hengerrel üzemelni a kisebb fogyasztás érdekében.

A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson tovább!