Fogatlan lett a vadmacska, vagy maradt erő a harapásában? – Ford Puma ST Powershift teszt

Már automata váltóval is elérhető a Ford Puma sportváltozata, az ST, ráadásul nem is kerül többe, mint a manuális változat. Igazi ajándéknak tűnik a lágy hibrid rendszerrel is kiegészített kisméretű SUV, de az apróbetűs rész a motorháztető alatt keresendő.

Milyen vezetni?

Kicsit szégyellem, de azzal a meggyőződéssel ültem bele az automata Puma ST-be, hogy egy kávédarálóval nem fogok nagyot autózni, hiába van hozzá hibrid rásegítés. Kár volt. Már az indítás után jönnek a kellemes meglepetések, mert egyből

mély basszussal röffen be a kis motor,

és a járásában sem lehet semmi kulturálatlant felfedezni. Sőt, később még a kéthengeres, takarékos „Kispolszki" módot is csak a kijelző felirata árulja el, dadogást nem hallani és vibrációt sem érezni.

A gázpedál állásától és a fordulatszámtól függően különböző szólamokban szolgáltatja a morgást a Puma ST, sehol nem kellemetlen a hangszíne, és soha nem kevés, de nem is vitték túlzásba a hangerőt. Padlógázon, az ST gombbal sportmódba állítva a rendszereket (például az aktív kipufogó szelepét) tényleg remek akusztikai élményt ad a kis motor, mert mélyről jön a gurgulázása, szeret pörögni, és a kipufogó gázelvételnél

visszadurrog, mint egy géppuska.

Tudom, a hanghatások egy része mesterséges (talán a hangszórók is rásegítenek), mégis átszellemülten nyomtam a gázt a menetpróbán, miközben fülig ért a szám.

Alig lassabb, mint a nagymotoros testvér

Ha meglepett, hogy ilyen sportos hangja van, akkor az még inkább sokkolt, hogy tényleg jól megy. A hivatalos gyorsulási adat 7,4 másodperc százig, ami olyannyira hihető, hogy a saját méréseim szerint két tizeddel jobb időre is képes. Csak érdekességképp: az első generációs, 2002-ben bemutatott Focus ST, ami pont ennyit (1250 kilót) nyomott és pont ennyi lóerővel rendelkezett, és papíron 7,5 másodperc alatt futotta meg a százas sprintet a kétliteres szívómotorjával, de a valójában 9 másodperc alá nem volt könnyű beférni vele.

Azért az 1,5-ös motorral 10 százalékkal jobb gyorsulásra és végsebességre képes a Puma ST (6,7 másodperc, ill. 220 km/h), mint az egyliteressel, úgyhogy ezen a téren van némi visszalépés, cserébe alacsony fordulatszámnál, amikor a turbónyomás még nem épül fel, tényleg hatásosan segít be a nyomatékos villanymotor, javítva a rugalmasságot, gázreakciót. Ráadásul

a gyorsan kapcsoló, hétfokozatú Powershift váltó is igencsak megkönnyíti az életet városban.

Nem csak a kuplungolás kiváltása miatt, hanem azért is, mert vele az alapáron adott adaptív tempomat végre képes dugóban araszolni. Vegyes körülmények között, a fordulatszámot ritkán 3000 alá ejtve, nehéz jobb lábbal 8 literes fogyasztást mértem, amit nyugodt tempóval valószínűleg 6-ra is le lehet vinni. Igaz, a korábbi menetpróbán az 1,5-ös sem fogyasztott 8-nál többet, papíron egyébként 0,3-0,5 liter köztük a különbség a kisebb javára.

Ahogy vártam, az ST futóművel az úttartás ebben a Pumában is parádés: messze túlszárnyalja az elvárásokat, nincs zavaró billegés, és gázelvételre még a kocsi fara is szívesen belibben a kanyarokba, amig a jól hangolt ESP be nem avatkozik. Ehhez az élményhez jön még az igen direkt, életteli kormányzás, valamint a megbízhatóan erős, négytárcsás fékrendszer, hogy teljes legyen a kép. A kétdugattyús Hitachi lengéscsillapítók, valamint a spéci, erővektorozó rugók az úthibákat is elegánsan, nem túl kényelmetlenül abszolválják. Csodák persze nincsenek, a hátul csatolt lengőkaros sportfutómű, a passzív lengéscsillapítás és a 255/40-es, peres gumik együtt rázóssá tudják tenni az utazást, de csak kis sebességnél és nagyon rossz burkolaton válik igazán kellemetlenné az élmény.

Árak, értékelés

A sportos optikás, jól felszerelt normál Pumák az ST-line X felszereltséggel, ugyanezzel a motorral és váltóval (de csak 155 lóerővel) 12,21 millió forintba kerülnek. Ehhez képest a 15 lóerővel erősebb ST listaára 14,03 millió, ami még húzósabb összeg egy ekkora autóért, pláne ekkora motorral. Igaz, a plusz felszereltséget (nagyobb felni, sport optika, sportkipufogó, sportülés, sportfutómű, hátsó tárcsafék, bi-LED fényszóró, fűthető szélvédő, adaptív tempomat, holttérfigyelő, B & O hifi, stb.) beleszámolva azért nagyjából kijön a matek.

Jelenleg még az 1,5-ös és az 1,0 literes hajtáslánccal is elérhető a Puma ST, még az áruk is ugyanannyi, mert

a kisebb motort a Powershift váltó elméletileg 670 ezres felára pont ellensúlyozza.

Előbbi a 200 lóval, a precíz manuális váltóval, az opciós sperrdiffivel és rajtelektronikával a benzinvérű fanatikusok autója, én is ezt kérném, mert ki tudja, mikor szüntetik meg. Mindennapi élményautót keresőknek, látványos kis városi SUV-ra vágyóknak ugyanakkor megfontolandó lehet a kismotoros változat is, amely az automatikus váltójával kényelmesebb, sokoldalúbb és valamivel takarékosabb is. Ráadásul ebben a váltófüleknek köszönhetően kézi váltások esetén sem kell elengedni a volánt, ami egy kanyargós szerpentinen és versenypályán is előny.