Csepp a tengerben: 40 éves az Opel Kadett E

Vágólapra másolva!

A rendszerváltás után nálunk is népszerű volt a Kadett utolsó szériája, mely később Daewooként élt tovább. Legfontosabb újítása - a hatalmas választék mellett - az áramvonalas kialakítás volt, és különleges rekordját csak 2009-ben tudta lenyomni a Ferrari 458.

Lővei Gergely

Vágólapra másolva!

Opel kadett gsi veterán autós olvasnivaló

Az olajválságokat követően égető téma lett az üzemanyag-takarékosság a hetvenes évek végén, a gyártók figyelme hirtelen a légellenállás felé fordult, és ami radikálisan átalakította a nyolcvanas évek elején piacra dobott autók megjelenését, gondoljunk csak a Ford Sierrára, vagy épp az Opel Kadett E-re. Utóbbi még a becenevét ("csepp-Kadett") is az áramvonalas, vízcseppszerű kialakításról kapta.

Az előd D-sorozatnál is használt, immár fronthajtású műszaki alapra építették fel az új karosszériát, az E-generáció fejlesztésébe 1,5 milliárd DM-et invesztált az Opel, mert az 1962-ben a Kadett kedvéért felépített bochumi gyár gépsorait is lecserélték, optimalizálták a gyártásfolyamatot –

például a karosszérián kívül szerelték össze a műszerfalat, amit egy blokkban emeltek be a futószalagon haladó karosszériába.

A formatervezők és a műszaki mérnökök szoros együttműködésével készült a megjelenés, először itt használtak számítógépes CAD programot a karosszéria megtervezéséhez, persze a hagyományos módszerekről se mondtak le.

1:5-ös méretarányú maketteket vizsgáltak a szélcsatornában, miközben az 1:1 méretarányú prototípusokat építették – összesen mintegy 1200 órát fordítottak a forma csiszolására. Az eredmény a normál modellnél Cw 0,32-es légellenállási tényező, a GSi változatnál pedig Cw 0,30. Persze a nagyközönség ezekkel a számokkal nem nagyon tudott mit kezdeni, őket a vetélytársakhoz képest nagy végsebesség (Németországban ma is szabad a száguldás az autópályákon) és az alacsonyabb fogyasztás érdekelte. A szakembereket is meggyőzte az új kompakt Opel, hiszen Európában azt választották meg az Év Autójának 1985-ben, a Renault 25 és a Lancia Thema előtt.

Óriási karosszéria- és motorkínálat

Az elődből átvett motorokkal indult a forgalmazás, az alapmotor maradt az 1,2-es OHV, ezenkívül a modernebb OHC-blokkokat kínálták, a csúcsot a befecskendezős 115 lóerős 1,8-as GSi jelentette, és ott volt még az 1,6-os szívódízel is. Rögtön a kezdésnél már öt karosszéria közül választhattak a vásárlók, a 3/5 ajtós ferdehátú mellett 3/5 ajtós kombi és 3 ajtós haszonjármű áll a rendelkezésükre, később érkezett a puttonyos Combo haszonjármű, a lépcsős hátú változat és a Bertone által Olaszországban gyártott kabrió. (Miután az Opel leállt a gyártással, a brazil gyárból küldték a 3 ajtós karosszériákat Olaszországba, ahol egészen 1994-ig készültek a Chevrolet Kadett Conversivel modellek – a sok hajóút miatt 1-1 példány 6 hónapig épült.) És aztán voltak speciális modellek, mint a svéd Postának készített magastetős kombi…

Hiába volt 203 km/órás csúcssebességével a belső sáv sztárja a GSi, a konkurencia se pihent, úgyhogy lép kellett. Az 1988-as Genfi Autószalonon érkezett a GSi 16V, amelynek 2,0 literes 16 szelepes motorja 156 lóerős volt, illetve a sokkal elterjedtebb katalizátoros változatban 150 lóerős.

A modellfrissítés 1988. decemberében érkezett, ekkor választották külön a műanyag lökhárítót és a hűtőrácsot.

1989. áprilisában jelentette be az Opel, hogy szériában adja a hármas hatású katalizátort a benzinmotorokhoz – azért maradtak exportpiacok, ahol még karburátoros motorokat is kínáltak. Az Opel Kadett E gyártása 1991. júliusában ért véget, utódja új típusnévvel a Szentgotthárdon is összeszerelt Astra F sorozat lett, de ez közel se jelentette a GM T-platformra felépített régi modell végét.

Ismerős és talán sosem hallott leszármazottak

Latin-Amerikában a Chevrolet márka kapta meg a kompakt modellt, Dél-Afrikában Opel néven árulták az autót. Itt készült 1991-ben az a modellváltozat, ami világrekordot állított be, amit csak 2009-ben tudott megdönteni a Ferrari 458. A helyi motorsportot uraló BMW ellen a GSi 16V-t küldte harcba a General Motors, homologizációs célból készítettek egy 500 darabos szériát, amely Scrick vezérműtengelyekkel, kovácsolt dugattyúkkal, módosított szívósorral és kipufogóval rendelkezett, teljesítménye 170 LE/228 Nm volt. Utóbbi, mármint a literenként 114 Nm rekordérték a szívómotorok között, amelyet csak két évtizeddel később tudott megdönteni a Ferrari sokkal bonyolultabb V8-as blokkja. Dél-Afrikában egyébként Boss becenéven emlegették a GSi-ket, a GSi 16V volt a Big Boss, a homologizációs széria Superboss néven vonult be a történelemkönyvekbe.

Számunka sokkal érdekesebb a Dél-Koreai kapcsolat, hiszen a GM stratégiai partnere, a Daewoo gyártotta a Kadett módosított változatát eleinte az Észak-Amerikai piac számára, ahol Pontiac LeMans néven árulták azt, majd miután a koreai cég globális terjeszkedésbe kezdett, Európában újra megjelentek az utakon a Kadett E-k – épp csak Daewoo Racer volt a nevük, és kicsúfolták legendás GSi nevet és megjelenést. A Daewoo vitte el az autót Kínába, ahol Guangtong GTQ5010X néven gyártották azt, Aztán ott volt még az átrajzolt megjelenésű Nexia típus is, amelyet 1996-2007 között Romániában is gyártottak Craiovában. Ennek az autónak a karrierje egészen 2016-ig tartott, akkor álltak le a gyártásával Üzbegisztánban. Jól ismert volt ez a modell is Magyaroszágon, de ez még inkább igaz az eredeti Kadett E-re: a rendszerváltás után tömegével hozták be használan külföldről, és ez volt az egyik modell, amit az első hazai Opel szalonokban meg lehetett csodálni.