Harc az elemekkel

Csatakosra izzadt póló, melyet nemcsak a fizikai terhelés verítéke, hanem a félelem szaga is átitat, remegő végtagok, újra és újra feltépődő hegek a test minden elképzelhető területén és természetesen az a bizonyos önelégült mosoly az arcon. Ezek egy extrémsportos valószínű ismertetőjelei. A fentiek alapján - persze a mosolyt leszámítva - nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek az extrémsportok világa. Valami azonban mégis végzetesen vonzza a folyamatos megújulást kereső, saját határaik lehetőségeit feszegető fiatalokat.

Ha az extrémsportokat a négy ősi elem alapján rangsoroljuk - na jó, egyelőre legyen csak három, bár ismerve néhány extrém sportoló találékonyságát, még a tüzet sem lehet nyugodt szívvel kizárni - bizton állítható, hogy a vizes extrémsportok függnek a legkevésbé a technikai fejlődéstől. A vadvízi irányzatok eszköztárában semmi olyan nem szerepel, amit ne találtak volna fel már évszázadokkal ezelőtt.

A kenut az észak-amerikai indiánoknak köszönhetjük, a kajak az eszkimóktól ered, a rafting alapjául szolgáló gumicsónak ősének pedig akár Matula bácsi ladikját is felfoghatjuk. Itt tehát a hangsúly elsősorban a vadvizeken van, az extrémsportokat űzők azokat a gyorsfolyású hegyi patakokat fedezték fel újra, melyek mindig is szem előtt voltak. Kamaszkori olvasmányaiból még emlékszem James Fenimore Cooper egyik Hosszúpuska-regényére, melyben a főhős örök társával, Csingacsgukkal azon igyekezett, hogy kenujukkal az Appalache-hegység egyik vízesésén leevezve csupán fél bögrényi víz kerüljön a csónakjukba. Szóval nincs új a nap alatt.

Hydrospeed

A vadvízi evezésnél kicsit meredekebb kaland a hydrospeed. A folyó elleni harcban itt mindössze egy műanyagból készült, levegővel teli úszótest, egy pár gumiuszony, egy neoprén ruha és a szokásos védőfelszerelés van a segítségedre. Az úszódeszkán hasalva kell a hullámok között navigálnod, irányítani pedig a békatalp segítségével tudod magad. Igazi állóképesség-próba, csak a legextrémebbeknek ajánlott!

A vizes sportok másik része már a motorizált társadalom szülötte, itt ugyanis motorcsónak nélkül nem feszülnek az izmok, nem buzog fel az adrenalin. A vízisí nyitotta meg az utat a wakeboard (ez az, amikor a motorcsónak által keltett hullámokról elrugaszkodva képtelenül nagyokat ugrálnak, szaltóznak a srácok), illetve a wakeskate (lényege ugyanaz, mint a wakeboardé, csupán a versenyző lábai nincsenek rögzítve) előtt, ezt követően pedig már szinte áttekinthetetlenné vált, hogy naponta milyen ötletekkel állnak elő a lelkes amatőrök vagy éppen a hidegvérű profik. Mindenképpen szót érdemelnek azok a sportágak is, melyeknek az a lényegük, hogy szél és víz egyszerre támad az emberre: bár a vitorlázás, a szörfözés extrém változatára a Balaton csak nagy ritkán ad lehetőséget, azért az Adria sincs olyan messze.