A szárazföld eredendően az ember természetes élettere, de az extrémsportok leleményes pionírjai nem győzik bizonyítani, hogy kihívás akkor is akad bőven, ha szilárd talaj áll a lábuk alatt. A hegy- és falmászók élőben tudják azt, amit Keanu Reeves is csak a bluebox előtt: szinte diadalmaskodnak a gravitáció felett. Sokáig úgy gondoltam, hogy a hegymászás vagy városi testvére, a falmászás komoly fizikai felkészültséget igénylő, rettentően veszélyes, de egyben végtelenül unalmas sport. Nos, egyszer elkaptam az X-Games falmászó döntőjét. Ezt követően örökre relatívvá vált számomra, hogy mi fér bele tíz másodpercbe.
Talán a deszkások, görkorisok és bringások csapata a legkönnyebben azonosítható a mindennapokban, hiszen számukra legtöbb esetben az utca jelenti a sportpályát, életüket a kiszögellések, korlátok, lépcsők és járdaszegélyek határozzák meg. Esetükben az extrém sport a nagyvárosi, urbanizált életmód egyik lehetséges alternatívája, mely általában nem merül ki pusztán a sportolásban. A laza, kötetlen, társas együttlét legalább olyan fontos része az utcai sportoknak, mint a nyakatekert, bonyolultabbnál bonyolultabb trükkök bemutatása. Nem csoda, hogy a metropoliszok zöldterület nélkül maradt gyermekei közül a legtöbben a gördeszkával, korival vagy biciklivel kezdik pályafutásukat, hiszen ezeken az irányzatokon keresztül a legkönnyebb kapcsolatba kerülni az extrémsportok filozófiájával.
Az utcai irányzatok mellett talán a barlangászat örvend a legnagyobb népszerűségnek hazánkban - a Kárpát-medence számtalan barlangja remek terepet biztosít a felszín alatti világ feltérképezésére. Persze itt is rengeteg ágazatról beszélhetünk, a felszín alatti raftingnak, illetve kajakozásnak egyre több elszánt barlangász hódol, hiszen így több extrémsport űzhető egyszerre.