A netes társkeresésről V. - Netszerelem vagy maga az élet

Ha figyelemmel követted az előző néhány írásunkat, most már biztosan képes vagy bemutatkozást írni, kiszúrni a túlzó és esélyesen hamis adatlapokat, sőt, figyelemfelkeltő kezdeményező levelet írni is tudsz.

De mi történik, amikor a kiszemelt hölgy - az a helyes kis szőke a nagy szemeivel, amire meredünk már hetek óta, mióta a fotóját háttérképnek állítottuk be - egyszer csak ott ül velünk szemben egy kávézó teraszán, és azt a híres sziporkázó humorunkat akarja végre élőben is meghallgatni. És egyáltalán, mit mondunk neki, ha megint szóba kerül a kedvenc kortárs festője, akiről valójában még soha nem hallottunk, de az előző levélben már lelkesen dicsértük két képét neki, mert a neten utánanézni nem telt tíz percbe sem.

Megnyugtatásul közöljük: a másik érintett fél valószínűleg ugyanilyen kétségekkel telve válaszol majd a nagy nehezen elküldött invitálásra. Rengeteg kérdés merül fel ilyenkor, a "mit vegyek fel" örök dilemmájától kezdve a "kövérebbnek nézek ki, mint a fotón"-on keresztül egészen a "miről fogunk beszélgetni"-ig. Kétségek, félelmek, időhiány, lustaság - ezek azok a dolgok, amik tehát általában a személyes találkozó egyre későbbre és későbbre halasztásához vezetnek.

Azt írja, ő is szereti a motorokat

Adva van egy fiú és egy lány, akik nem találkoztak még soha, de szimpatizálnak egymással, rendszeresen leveleznek, sőt az is lehet, hogy gyakran beszélgetnek chaten. Napi kapcsolatban állnak egymással, valószínűleg flörtölnek is, ismerkednek, barátkoznak - de kizárólag írásban, ki-ki a maga számítógépe előtt ülve. Persze megvan ennek is a maga bája. Tény, hogy izgalmas és érdekes flörtölni valakivel, akit még csak fotón láttunk - élőben azért nem biztos, hogy ugyanazt a benyomást kelti majd - titokzatos is, és folyamatosan magában hordozza valami igazán különlegesnek, valami újnak és mondjuk tökéletesnek az ígéretét. Lehet, hogy tudatalatti is beleszól a történésekbe? Talán azért is halasztjuk a személyes találkozást, mert amíg nem ábrándít ki minket a valóság, addig lehet és oly könnyű a mesékben hinni?

A szexológusunkhoz érkező levelek közül egyre több olyat olvashatunk, amelyben valami hasonló problémát vettek fel. A válaszok viszont egyértelműek: így vagy úgy, de előbb-utóbb ki kell kapcsolnunk a számítógépet, és teljes valónkban meg kell jelennünk a virtuális barátnő előtt. Mert ha nem tetszünk neki, az jobb, ha minél előbb kiderül (még mielőtt romantikus álmokat szőnénk leendő esküvőnkről, gyermekeinkről és a mindhalálig együttlétről vagy akár csak a következő nyaralásról) Mert ha ő nem tetszik, miért is ne valaki másnak írogassuk ezentúl azt a sok mosolyfakasztó kedveset és szépet?

Ennyi jó tanács után szerintem biztos kézzel válogattatok, hát esélyesen tetszeni is fogtok egymásnak. Akkor pedig tessék azért a sok mosolyfakasztó kedves és szép mondatért a mosoly látványát is bezsebelni.