Nem ciki a tetoválás, ha azért van, mert tetszik. Nem ciki az sem, ha nem az önkifejezésről szól, ha nem akar semmit sem jelenteni, de még csak sugallni se; ha az az egyetlen értelme, hogy jól néz ki, és kész.
A nonfiguratív ábrákat a régóta, mondhatni veterán tetovált fiatalok körében az utóbbi időben sokan leszólják: főleg azok, akik ideológiát is teremtenek minden egyes motívum mögé, amit testükön viselnek. Mi azt mondjuk, nincsen baj egyikkel sem, amíg viselője tényleg ékszernek, ékességének tartja. A nonfiguratív tetkók főleg a fiúk körében népszerűek. A lányok még mindig szívesen csináltatnak apró pillangókat, kígyót, sárkányt, skorpiót, vagy teknőst. Nincs olyan, hogy egyik jobb, mint a másik: mindkettő jó, ha Te akartad, és ha azért akartad mert Neked tetszik. Ha másoknak is, az meg már csak hab a tortán.
Nem mindenki született olyan képzelőerővel megáldva, hogy saját maga képes legyen valami igazán egyedit és közben persze professzionálisat is tervezni. Nem ciki, ha neked is az tetszik, ami már tetszett valaha valaki másnak is.
Ha elmész egy tetováló szalonba, ott biztosan azonnal prezentálnak neked egy albumot, amiben megnézheted az ott dolgozó művész vagy művészek eddigi munkáit, és ha valami megtetszik, máris kérheted magadra is. A művész kiválasztásában is nagy segítség lehet, ha végigböngészed a referenciáit, aztán ha nem vagy tőle elájulva, megvizsgálsz egy következő helyet is. Választék van bőven. Egy dologra érdemes figyelni: ha lehet, a Magyar Tetováló Szövetség tagjai közül válassz, akiket ők ajánlanak, biztos, hogy jól képzett és megfelelő körülmények között dolgozó profik.
Végül még egyszer: a tetoválás egy életre szól. Ne érd be kevesebbel tehát, mint azzal a pillanattal, amikor meglátsz egy rajzot az albumban, (később a bőrődön indigóval felrajzoltan) és akkor azonnal azt sikoltod: "Ez kell nekem!" Ha bizonytalan vagy, várj még vele: tetoválások terén igenis van szerelem első látásra.