Először volt a Donald kacsá-s rágó. Leginkább gyerekeknek. A Disney-őrület egyértelműen őket (bennünket) kapta el, amikor Amerika szele Mickey eger-es bézbólsapkákat fújt a lakótelepekre. A mai rajzfilmek legnagyobb részéről viszont egyértelműen ki merjük jelenteni: nem gyerekeknek készültek. Spongyabob Kockanadrág és Samurai Jack rajongótábora például túlnyomórészt egészen biztosan nagykorú. De gondoljunk csak a South Park sorozatra, ahol a legtöbb poént eleve nem is értheti egy kisgyerek. A rajongók, akik a figurákkal fémjelzett tárgyak rajongói is egyben, valószínűleg mind betöltötték már a tizennyolcat.
Pár éve még mindenki Superman-es pizsamát akart, ma már a mostani tízévesek is azokért a rajzfilmfigurákért rajonganak, amikért a huszonévesek. Akkor is, ha nem értik a poént. Úgyhogy most az általános iskolákban is hemzsegnek a Spongyabob-os tolltartók, és a hétvégi buliban te is a szivacsembert viseled a pólódon. Ráadásul még menő is vagy vele.
Az idősebb korosztály egyértelműen reménytelibb fizetőképes közönség is, mint a gyerekek. Nem csoda, hogy az ajándéktárgyakkal is főleg őket célozzák meg. Persze anyu a gyerekeknek is megveszi a pizsamát vagy az iskolatáskát a kedvenc rajzfilmfigurájuk képével; de a gyártók nagyságrendekkel nagyobb bizniszt bonyolítanak le például az eleve felnőtteknek készült pólók, táskák vagy szórakoztató-elektronikai termékek eladásából.