A szeme körül körözött mutatóujjával a lila ruhás öreg. Először azt hittem, a szemüvegemet akarja, de később kiderült, szemcseppet kért. Csupa gyulladás volt a szeme. Egy kis mali faluban álltunk, a golfos fiúkkal. Az öreggel próbáltam zöld ágra vergődni. A Golf pickup körül gyereksereg nyüzsgött, a háttérben asszonyok lestek ki a girbegurba faágakból eszkábált kerítés mögül, miközben szólt a mali blues egy kazettás magnóból, amely egy arcát és fejét színes kendővel takaró suhanc vállán lógott. Mások nyakában is látni tranzisztoros kisrádiókat.
Ez az első nap Maliban már a rali végcélja közelében. A mauritániai félsivatagos vidéket egyre inkább szavanna váltja fel. A legszembeötlőbb változás az egyre több fa, és a falvak kinézete: faágakból vagy vályogból készült kerítéssel elválasztott porták sorakoznak egymás mellett, elmaradtak a nomádok sátrai és hevenyészve összerakott téglaformájú házai. A kisebb falvakban kerek vályogfalú, szalmatetős kunyhók, a nagyobb helyeken kocka alakú tapasztott házak, apró mecsetek állnak a fás utcákon - láttunk egy keresztény templomot is -, vékony fagerendáik átbökik a homlokzatot.
Szántóföldek, csatornák bukkannak fel - ez a Niger folyó termékeny síksága. Sokkal többen is élnek itt, mint északabbra: a vörös murvás, poros út mellett pár kilométerenként követik egymást a kis települések. Sokan bicikliznek, motoroznak, vagy lábukat himbálva hajtják szamárfogataikat. Egyre melegebb van, a telefon hőmérője a kocsiban 35 fokot mutat, mert megy a fűtés, hogy ne főjön meg a motor. Kint pár fokkal hidegebb van. A helyiek közül a meleg ellenére sokan vastag zakót, színes kötött sapkát viselnek.
Megállunk egy piacnál az egyik csatorna partján, egy dinnyét és édes sült krumplit veszünk, amit egy asszony süt olajban egy kis faszenes tűzhelyen. Mellette koszos papírba csomagolt kecskecupákot lepnek a legyek egy asztalon. Jól megsózzuk és befaljuk a krumplit. Alig reggeliztünk a táborhelyen induláskor.
Kicsivel előtte egy másik csatornánál sikerül rábeszélni egy aranykeretes napszemüveget és mintás kék ruhát viselő embert, hogy adja kölcsön a kerékpárját. Fék nélküli, racsnis hátsó agyú, egysebességes koskormányos gép, sarkamat a hátsó gumihoz szorítva fékezhetek. Két hete nem ültem biciklin. Nem sokkal előtte megfogadtam, ha hazaérek, két hétig nem ülök autóba.
Tegnap átléptük a nyolcezer kilométert Szüfivel. Szegény pickup utasoldali ablaktörlője leesett, a kézifék-visszajelző folyamatosan ég, de a négykerék-hajtás visszajelző-lámpája egyáltalán nem gyullad ki. Mindig fűteni kell, de ezt legalább szereti a CB-rádió, ami csak akkor működik, ha elég meleg van. Ha rácsapok az ülésre, vörös porfelleg száll fel a kárpitból.
Minden cuccunkat belepte az út vörös pora. Az opeles Jenő rövid ősz haja is bevörösödött. Együtt találtunk szállást Segou egyik poros kisutcájában. Három puritán, kicsit koszos szobát kapunk, külön fürdővel, van légkondi és plafonventillátor. Elképzelhetetlen luxus a vadkempingezés után.
Mali nagyságrendekkel vidámabb hely Mauritániánál. Tulipánnak is visszatért a jókedve, már arról ábrándozik, hogy akár Dél-Afrikáig leautózna. A városban a taxikon és buszokon függő zöld-sárga-piros nemzeti zászló jelzi, hogy a szomszédos Ghánában éppen most folyik az Afrika-kupa, Mali legutóbb döntetlent játszott. Segou szinte tele van magyarokkal. Minden második sarkon egy magyar autós forgolódik, még úgy is, hogy sokan a mezőnyből egyből Bamakóig mentek.
Megvolt az első baleset. A 170-es rendszámú motoros defektet kapott, majd feltette a motorját egy helyi kisteherautóra, ami azonban beleszaladt egy magyar Suzuki terepjáróba. Komoly sérült nem volt, de a Suzuki állítólag totálkáros lett, a motorosnak pedig feltehetően elszakadt az ínszalagja.
Sok autót megviselt a hosszú út. Többen végezték vontatókötélen, a fotósok Patrolját is úgy vontatták be előző este a táborhelyre. Az egyik Lada Niva szélvédője betört, plexit tettek be helyette. Jenőék pickupjának platója megroggyant, de a piacnál találkoztunk a Citroen BX-es fiúkkal, akik azt mondták, még egy csavarhoz sem kellett hozzányúlniuk.
A mezőny végképp széthullott. Van, aki már Bamakóban pihen, mások még talán épphogy átlépték a határt. Holnap rövid szakasz jön, és megérkezünk vályogország fővárosába, hol még sok tennivaló vár: el kell vinni a kocsit abba a faluba, ahol majd betegszállítóként szolgál, és fel kell keresnünk az afrikai albínókat segítő társaságot, de muszáj lesz megnézni a vudupiacot is, amiről a ralin induló egyetlen nonprofit szervezetnek, az Afikai-Magyar Egyesület - amely az el-geddiyai kútásást is szervezte - egyik tagja mesélt.