A magyar népdalokról

 

[...] Népdalok kiadásának kétféle a célja, kétféle a módja. Egyik cél, hogy minden, a néptől került dal együtt legyen, itt a teljesség nézőpontja uralkodik, a dalok kisebb vagy nagyobb értéke nem határoz. Aféle "népdalok nagy szótára" az ilyen.
[...]
A másik cél, hogy a nagy közönség megismerje és megkedvelje a népdalt. Erre nem alkalmas a "nagy szótár", mert remek és gyenge vegyesen van benne. Válogatni kell a javából és valamilyen zenei földolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez. Kell rá a ruha, ha már behozzuk a mezőről a városba. De a városi öltözetben félszeg, szorongó. Úgy kell rá szabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélegzetét. Akár énekkarra, akár zongorára dolgozzunk, a kíséret mindig csak az elvesztett mezőt igyekezze pótolni.
[...]
Találnának bár népünk lelkének ezek a sokszor őseredeti megnyilatkozásai fele annyi szeretetre, mint amennyit érdemelnének. Eltart még soká, míg elfoglalják az őket megillető helyet házi és nyilvános zeneéletünkben. A magyar társadalom túlnyomó része még nem elég magyar, már nem elég naiv és még nem elég művelt arra, hogy ezek a dalok közelebb férkőzzenek a szívéhez. A magyar népdal a hangversenyteremben! különösen hangzik ma még. Hogy egysorba kerüljön a világirodalom remekeivel és a - külföldi népdallal. De megjön az ideje ennek is. Mikor majd lesz magyar házi muzsika és a magyar család zenélése nem éri be a legalacsonyabbrendű külföldi kupléval, belföldi népdalgyári portékával. Mikor majd lesz magyar énekes. Mikor nemcsak a ritkaságok néhány kedvelője tudja majd, hogy másféle "magyar népdal" is van a világon, mint a "Ritka búza" és az "Ityóka-pityóka".

Bartók Béla
Kodály Zoltán

(A "Magyar népdalok" előszava, 1906)

Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera

Özv. Bartók Bélánénak
[1907 eleje]

Kedves mama!

[...] Dohnányinak, mint tán tudod, nagyon tetszenek dalaink. Most beszéltem vele először hosszú idő óta, rögtön a füzet dicséretével kezdte. Megkérdeztem tőle, mit gondol lehetne-e a következő füzetet egy német kiadónál kiadni. Erre ő rögtön ajánlkozott, hogy megpendíti az eszmét német kiadói előtt, sőt arra is ajánlkozott, hogy - ha azt hisszük, hogy hasznunk volna belőle - szívesen közölne ő is néhány dalt.

Grubernénél történt ez a megbeszélés, a ki roppant örülne, ha 3 emberének neve (Dohnányi - Bartók - Kodály) egy címlapra kerülnének. Most a kiadón múlik, hogy így lesz-e, vagy sehogy se lesz-e. Mert a magyar marhákkal - illetve közönséggel nem fogok többet vesződni. Helyesen írja Kodály [Képgaléria 8. és 9. fotó] erről: "szamárnak nem való fácánpecsenye; ha bele is tömjük, megárt neki".

Hagyjuk a szamarakat szamaraknak lenni, és menjünk minden komoly szellemi produkcióval külföldre. Fuljanak az itteniek a jánosvitézbe, meg a vígözvegybe, semmi közöm hozzá.

Forrás: 99 Bartók-levél. Kriterion, 1974. A szövegeket válogatta László Ferenc

<< Előző Következő >>