Cím nélkül...

 

Puskás Öcsi után Bartók Béla a legismertebb magyar. Mármint külföldön. Itthon kissé árnyaltabb a kép.

125 éve született, több mint hatvan éve befejezte a munkásságát, de sokak számára még mindig szinte ismeretlen. Pedig zenéje csak addig "túl modern", "érthetetlen", "zavaros", amíg nem próbálunk nyitottan, előítéletek nélkül, valóban odafigyelni rá. Az [origo] most erre tesz kísérletet, és ehhez remél partnert olvasóiban.

Harmincegy részes összeállítással adunk némi ízelítőt Bartók munkásságából - zenéjéből és írásaiból egyaránt. A több mint négy évtizedes életműnek természetesen csak egy töredékét mutathatjuk be, de igyekszünk a gyermekeknek írt könnyű darabokból és a 20. század zenéjének csúcsát jelentő főművekből egyaránt válogatni, hogy a lehetőségekhez képest minél teljesebb képet adhassunk Bartók művészetéről.

Bartók kiváló pianista is volt, korának egyik legnagyobb zongoraművészeként tartották számon. Sercegő, pattogó fonográf- és gramofonfelvételek, gépzongoratekercsek, rádiókoncertek felvételei szerencsére megőrizték zongorajátékát és hangját. Ezekből is hallhatunk néhányat az elkövetkező hetekben.

Bartók leveleiből és a róla, illetve művészetéről szóló írásokból is adunk válogatást - így talán sikerül kissé közelebb kerülnünk az emberhez és a zeneszerzőhöz egyaránt. Az emberhez, akinél elkötelezettebben magyar kevés akadt hazánkban (s aki épp ezért a népek testvérré válását hirdette) és a muzsikushoz, aki egy új, kristálytiszta, világos, mindig, mindenhol érvényes zenei nyelvet teremtett.

Bartók hajlíthatatlan, kemény, szigorú embersége máig példa lehet. Szemben állt mindenfajta diktatúrával, nem tűrte a szolgalelkűséget, a behódolást, az igénytelenséget, az öntelt butaságot.

Hosszú vívódás után 1940-ben távozott az egyre inkább élhetetlenné váló országból. Az önként vállalt száműzetésből betegsége miatt már nem tudott visszatérni. "Pedig [...] szeretnék hazamenni, de végleg" - írta élete utolsó évében, 1945-ben.

Bartók Béla születésének 125. évfordulóján harmincegy részes összeállítással tiszteleg a zeneszerző emléke előtt az [origo].

Következő >>