Adaptív evolúció: az élőlények ökológiai alkalmazkodása a változó környezeti feltételekhez a törzsfejlődés során.
Adventív faj (flóra idegen eleme): a magyar flórában más területekről, elsősorban az emberi tevékenység következtében bejutott fajok.
Antropofil növényfajok: az emberi tevékenységtől befolyásolt termőhelyek növényei, melyek az emberi (antropogén) bolygatást kifejezetten igénylik.
Antropo-toleráns növényfajok: az emberi tevékenységtől befolyásolt termőhelyek növényei, melyek a rendszeres emberi bolygatást jól tűrik.
Biomassza: az élő anyag mennyisége adott pillanatban térfogat vagy súly szerint.
Diverzitás: a biológiai sokféleség jellemzésére használt fogalom.
Efemer növények: néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig tenyésző növényfajok, tehát egy év alatt több nemzedéket is létrehozhatnak.
Epifiton növények: fák koronáján és törzsén megtelepedő növények, főként a trópusi esőerdőkre jellemzők.
Euryők, eurytoleráns fajok: tág ökológiai tűrőképességgel rendelkező fajok.
Flóra: adott területen, adott időben előforduló növényfajok összessége.
Formáció: hasonló megjelenésű növényzettípusok, amelyeket rendszerint az uralkodó növényzet alapján határoznak meg, illetve neveznek el.
Gaia: a Föld istennője a görög mitológiában.
Generalista növényfajok: tág ökológiai alkalmazkodóképességű növények.
Indikátorfajok: a környezeti tényezők szűk intervallumához alkalmazkodott, és előfordulásukban ahhoz ragaszkodó fajok csoportja.
Karakterfaj (jellemző faj): olyan növényfajok, melyek kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodnak (hűek hozzá), csak annak állományaiban fordulnak elő.
Kompetitor vagy társulásalkotó fajok: a növényi társadalmak uralkodó fajai. Erőteljes vegetatív terjedésű fajok, kiterjedt kolóniákat képeznek.
Niche: a modern ökológia egyik legfontosabb fogalma, a populáció ökológiai állapotát jellemző állapottér részhalmaza.
Növényi populáció: valamely terület növényfajainak összessége.
Növénycönológia (növénytársulástan): a növénytársulások (fitocönózisok) florisztikai összetételét, kialakulását, szerkezetét, rendszerezését elemző tudomány.
Növénytársulás: a növényfajok meghatározott környezeti feltételektől függő, konkurenciától befolyásolt, azonos feltételek között állományaiban többé-kevésbé ismétlődő kombinációja.
Ruderális növények: zavart termőhelyek növényei. (Az egész országban gyakoriak, utak mellett, parlagterületeken, településeken fordulnak elő.)
Specialista növényfajok: szűk ökológiai alkalmazkodóképességű növények.
Sztenők, sztenotoleráns fajok: szűk ökológiai tűrőképességű fajok.
Szubsztrátum: táptalaj.
Szukcesszió: az egyik életközösségnek (társulásnak) a másik által történő felváltása (időbeni egymásutánisága), amelyet az éghajlat, a talajviszonyok vagy maguk az élő szervezetek idéznek elő.
Vegetáció: a földfelszínt beborító növénytömeg, a táj képét meghatározó növénytakaró, mely sok növényfaj populációinak együttese.