A britek saját zenei színtere az első brit invázió lezárulta után is nagyhatású maradt, de később már sohasem sikerült ilyen egyértelműen uralnia Amerikát. Időről időre mindig volt brit előadó, aki sikereket tudott felmutatni a tengerentúlon, de hasonló inváziószerű támadásra csak kevés példa volt.
Leggyakrabban a második brit invázióként is emlegetett korai MTV-időszakot szokás idesorolni - ekkor, a nyolcvanas évek elején egy rövid időre ismét a britekről szólt a Billboard slágerlistája. Az amerikai pop állóvízét korántsem kavarta fel annyira a punk és az új hullám, mint a britét, éppen ezért a Music Television 1981-es indulásakor többnyire hard rock, AOR és az idősebb korosztálynak szóló country előadók domináltak a listákon, akik azonban nem volt egyáltalán felkészülve az új műfajt jelentő videoklipre.
Velük ellentétben a britek viszont nagyon is kihasználták a videoklip adta lehetőségeket, és az MTV nagyon is vevő volt ezekre. Ezúttal nem volt Beatles, amely húzta volna maga után a többieket, egyszerűen a klipekből áradó stílusos dekadencia és az újszerű zenei megoldások teljesen állva hagyták az amerikai vetélytársakat.
A második brit invázió húzóneve a Duran Duran volt, amely a nyolcvanas évek első felének egyik legnépszerűbb zenekara lett világszerte, és ebben emblematikusan elegáns videói is komoly szerepet játszottak. Dalai közül a Reflex és az A View To A Kill is vezették a Billboard listáját, és számos egyéb slágerrel is képviseltette magát a birminghami együttes a Hot 100-on.
A Duran Duran mellett más újromantikus/szintipop zenekar is sikerrel szerepelt abban az időben Amerikában: a Human League, The Fixx, A Flock Of Seagulls, Spandau Ballet, Thompson Twins vagy a Eurythmics nevek hamar ismertté váltak, mint ahogy a Depeche Mode, a Tears For Fears vagy a Dead Or Alive klipjei/dalai is. És ha hozzájuk vesszük még a kicsit más stílusvilágot képviselő brit zenekarokat, mint mondjuk a Police vagy a Clash, annyira nem is meglepő, hogy 1983 júliusában a Billboard Top 40 slágeréből 18 volt brit (ez még a hatvanas évek csúcsidőszakánál is jobb arány).
Az amerikaiak azonban tanultak hibáikból, és rövidesen olyan új világsztárokat küldtek harcba, mint Michael Jackson, Prince vagy Madonna, akik már hatásosan használták image-ük kialakításához az új médiumot, vagyis a videoklipet. A nyolcvanas évek közepére olyannyira sikerült is visszaverniük a britek támadását, hogy a Föld legnagyobb popsztárjai csak amerikaiak voltak (egészítsük ki még a fenti három nevet Bruce Springsteennel), a britek pedig ismét lemaradtak.
Azóta csak elvétve sikerült brit előadóknak nagyobb tömegben bevenniük az amerikai listákat, és 2002 májusában odáig jutottunk, hogy csaknem negyven év után először nem volt brit szám a Billboard slágerlistáján. Tegyük hozzá, hogy ez a brit popzene amúgy is igen silány korszaka volt, és azóta mindig voltak szigetországi előadók a Hot 100 élmezőnyében, sőt, James Blunt a You're Beautiful-lal 2006 januárjában vezette is a listát, ami utoljára kilenc évvel korábban sikerült brit előadónak.