Az Acélváros felöltözve - Yorkshire derby, második rész

Az északkelet-angliai Yorkshire két legnagyobb városa közül Sheffield már régóta fontos rockzenei bázis, Leeds viszont csak az utóbbi pár évben kezd a súlyához méltóan szerepelni. Az Acélváros popzenei múltja és jelene, az Alul semmi-től a teljes felöltözésig.

A két legnagyobb yorkshire-i várost alig félórás autóút választja el egymástól, de ettől még egymástól markánsan különböző településekről van szó. A Leedset és zenei életét bemutató cikkünkben már kitértünk a két város viszonyára, melynek az is fontos összetevője, hogy az egyébként gazdaságilag kisebb súlyú Sheffield gyakorlatilag évtizedekig köröket vert popzenei szempontból Leedsre, amely csak az utóbbi években vált valóban méltó ellenféllé, de a leedsi popreneszánsz egybeesett Sheffield újabb aranykorával is. Tehát ha elfogadjuk, hogy létezik New Yorkshire, mint popzenei jelenség, akkor annak Sheffield is legalább annyira része, mint a szomszédvár.

Maga Sheffield még rosszabb hírű város volt korábban, mint Leeds: az acélipara után Steel Citynek, azaz Acélvárosnak nevezett település még magasabb munkanélküliséggel küzdött, és gazdaságát még jobban megviselte a hetvenes-nyolcvanas évek tömeges gyárbezárásokkal végződő válsága. Sheffield a második világháború előtt mintapéldája volt az ipari forradalom alatt felduzzadt, egészségtelen és ronda iparvárosoknak, nyomornegyedekkel és hatalmas kohókkal, gyárépületekkel. A háború után aztán a technológia fejlődésével együtt az acélgyártás is átalakult, és bár a város továbbra is a világ vezető nehézipari központjai közé tartozik, manapság kevesebb, mint tizedannyian dolgoznak az acéliparban, mint száz évvel korábban, ugyanakkor a gyártott acél mennyisége minden eddiginél nagyobb. Nem csoda, hogy rengetegen kerültek az utcára az ezt megelőző évtizedekben - erről a korszakról számunkra leginkább az Alul semmi című film lehet ismerős, melyben a munkanélkülivé vált sheffieldiek egy férfisztriptíz show-val találják meg a kiutat kilátástalannak tűnő helyzetükből.

Az utóbbi években azonban sikerült más angol iparvárosokhoz hasonlóan átalakítani a várost úgy, hogy a felszabadult munkaerő más szektorban helyezkedhessen el, és ma már Sheffield távolról sem egy füstös iparváros, sőt. Az Acélváros - amely egyébként Rómához hasonlóan hét dombra épült - ma a legtöbb fát és a legtöbb zöldterületet mondhatja a magáénak a brit nagyvárosok közül, és folyamatosan alakul át modern, 21. századi nagyvárossá. Hogy ez kinek jó, arról persze megoszlanak a vélemények. Az utóbbi időben országos elismertséget szerző sheffieldi énekes-dalszerző, Richard Hawley szerint ezzel pont a város lelke és egyénisége veszik el, amiben biztos van is igazság, de amennyire ezt egy rövid látogatásból meg lehetett állapítani, Sheffield karakteresebb és elszántabb város, mint Leeds.

Így fejlődik vagy éppen veszíti el a lelkét Sheffield, nézőpont kérdése

Valahogy úgy viszonyul egymáshoz a két város, mint a két északnyugat-angliai rivális, Liverpool és Manchester. Előbbi a rebellis, rosszabb hírű és szegényebb, ugyanakkor öntudatosabb, és a hagyományaihoz hűbb település, míg Manchester a gazdagabb, divatosabb, ugyanakkor számító és elüzletiesedett, identitását vesztett modern kereskedelmi és üzleti központ. Yorkshire-ben Sheffield játssza Liverpool szerepét, Leeds pedig a manchesteri útra tért rá.

Sheffield központja annyiban hasonló a többi angol nagyvároséhoz, hogy itt is megjelentek az elmaradhatatlan áruházláncok lerakatai, de a méltóságteljes, 19. századi középületek között kanyargó villamos és a Leedsnél vagy Manchesternél nagyobb számban megmaradt régi házak kölcsönöznek némi egyéniséget a városnak, nem beszélve a Division Street bohém pubjairól, butikjairól, lemezboltjairól és kávézóiról. Az idők folyamán ráadásul Sheffield is komoly felsőoktatási központ lett (most 45 ezernél is több diák tanul itt), viszont első látásra is feltűnő, hogy míg Leedsben jólöltözött, gyakran a legújabb londoni divatot követő fiatalokat látni, itt sokkal többen esküsznek az élénkszínűre festett hajra, és a punkos megjelenésre.