Az Acélváros felöltözve - Yorkshire derby, második rész

Az északkelet-angliai Yorkshire két legnagyobb városa közül Sheffield már régóta fontos rockzenei bázis, Leeds viszont csak az utóbbi pár évben kezd a súlyához méltóan szerepelni. Az Acélváros popzenei múltja és jelene, az Alul semmi-től a teljes felöltözésig.

Érdekes, hogy más angol nagyvárosokkal ellentétben Sheffieldet elkerülte a punk, viszont a technikai újításokra hagyományosan érzékeny sheffieldiek az elektronikával kerültek szorosabb barátságba, és a várost az olyan indusztriál úttörők tették fel a poptérképre, mint a Cabaret Voltaire és a Clock DVA, nem beszélve a nyolcvanas évek olyan szintipop sztárjairól, mint a Human League, a Heaven 17, az ABC vagy a Thompson Twins. Sheffieldnek köszönhetők olyan világslágerek, mint a Don't You Want Me, a Temptation vagy a Look Of Love. És mielőtt elfelejtenénk, a nyolcvanas években mindegyik sheffieldi zenekar közül a hard rockban utazó Def Leppard érte el világszerte a legnagyobb sikereket, hozzájuk azonban nem csatlakozott olyan szcéna, mint amilyen a helyi elektropop színtér volt. Sőt, innét indult még korábban Joe Cocker is.

A kilencvenes években az évtizedes kallódás után a Britpop nyerő triumvirátusához csatlakozó Pulp révén képviseltette magát Sheffield az élvonalban, miközben a város egyre másra ontotta az elektronikus zene ünnepelt (Moloko) vagy inkább kultstátusban levő sztárjait (Autechre, LFO), itt alakult meg a főként kísérleti elektronikában utazó, nagyhatású Warp kiadó, és innét indultak a világszerte elismert Gatecrasher technopartik is.

Díjátadóra öltözött ki az Arctic Monkeys

A mainstream azonban a Pulp feltűnése után ismét elkerülte a várost, mely a kétezres évek Beatlese, az Arctic Monkeys elképesztő sikerei révén került vissza a köztudatba 2005 végén. Az erős yorkshire-i akcentussal éneklő Sarkköri Majmok nyomában tucatnyi gitárzenekar vált országosan ismertté (Long Blondes, Reverend And The Makers, Milburn, Little Man Tate, valamint szintén ekkor futott be a már említett Richard Hawley is). Ugyanakkor a jelek szerint az Arctic Monkeys is valami olyasmi a városnak, mint ami a Kaiser Chiefs volt Leedsnek: egyszerre jó és rossz dolog is, hiszen odáig rendben van, hogy Sheffieldre tereli a média figyelmét, ám innentől kezdve mindenki a következő Arctic Monkeyst kezdi keresni, márpedig a számos feltörekvő sheffieldi banda közül a legtöbb nem hasonlítható Alex Turner zenekarához, annál is inkább, mert itt is Leedshez hasonlóan számos stílusban játszó tehetséges együttest találni.

Ami számunkra például szokatlan lehet, az az, hogy a helyi önkormányzat nagyon is tudatában van a zene fontosságának, és többféle módon segíti a kezdő zenekarokat. Ilyen például a Red Tape Studios, amely különböző kurzusokat indít számukra, legyen az stúdiótechnológia, zenekari menedzsment, előadóművészeti vagy zeneipari tanfolyam, és ilyenből több is van a városban. Szintén fontos, hogy Sheffieldben is számos kisebb vagy közepes nagyságú klub van, ahol folyamatosan megvan a lehetőség a kezdő helyi zenekarok számára, hogy felléphessenek, és már régebb óta megvannak azok a független kiadók és önkéntes koncertszervezők, akik Leedsben csak az utóbbi pár évben jelentek meg.

Egyébként Sheffieldnek is megvan az a problémája, mint Leedsnek (nevezetesen egy nagyobb koncertterem hiánya), mely azonban most orvosolva lesz, hiszen áprilistól a Reverend and the Makers koncertjével megnyílik a Carling Academy Sheffield, mely 2300 fős befogadóképességével végre lehetővé teszi majd, hogy a kis klubokat már kinövő, de az arénákhoz még kicsi zenekarok is útba ejtsék turnéik során Sheffieldet. Az Academy Music Group más városokban is létrehozott már hasonló jellegű koncerthelyiséget, legutóbb Newcastle-ban, ahol ez stimuláló hatással volt a helyi színtérre, és ebben bíznak Sheffieldben is. Főleg, hogy az Academynek lesz egy kisterme is (600 főre hitelesítve), mely újabb lehetőség a helyi zenekarok számára.

Sheffield - melynek az underground koncertszíntere már hosszú hagyományokra tekinthet vissza - kisebb nehézségek árán ugyan, de végül megbirkózott azzal az időszakkal, amikor az ezredforduló idején a dance klubok kiszorították a válságban levő élőzenét piacról, ami több koncertterem bezárásához is vezetett. Most Nagy-Britannia egyik vezető rockzenei centrumaként mutathatja meg, hogy a nagyvárosok modernizálása nem vezet feltétlenül a város kulturális kiüresedéséhez a jövőben sem, és a most tapasztaltak alapján Sheffieldnek minden esélye megvan arra, hogy hagyományait és szellemiségét megőrizve továbbra is egyedi és az újdonságokra nyitott kulturális központ maradjon.