Csányi Vilmos

Az emberi természet biológiai gyökerei

I. Az emberi viselkedés és az evolúció

Az előadásban rólunk, emberekről lesz szó. Az emberről szóló tudásnak nagyon sokféle forrása van. Például mindenki sok mindent tud saját magáról. Szüleiről, gyerekeiről, ismerőseiről. Emberről szól az irodalom, a művészetek, a pszichológia, az antropológia és még nagyon sokféle tudományos vagy egyéb ismeretforrás. Az etológia, az állati és emberi viselkedés vizsgálatának tudománya, amivel én foglalkozom, a maga különleges szempontjait hozta az ember vizsgálatába. Nem helyettesíteni szeretnénk más tudományokat, hanem kiegészíteni azokat a mi sajátos ismereteinkkel. Az etológiát megalapozó kiváló tudósok, mint Charles Darwin, Niko Timbergen, Konrad Lorenz, egy élőlény viselkedésbéli tulajdonságainak megismerése szempontjából az adott faj keletkezési történetének a felderítését tartották a legfontosabbnak (Darwin 1859, 1871, 1872, Lorenz 1970, 1977, 1985, Tinbergen 1951, 1963, 1966). Az éppen megfigyelhető viselkedést megfelelő módszerekkel aránylag könnyen le lehet írni, manapság egy videokamerával bárki pontosan rögzítheti is a megfigyelt viselkedést. Ez nagyon fontos, de minket nemcsak az érdekel, hogy valamit hogyan csinál egy állat vagy ember, hanem az is, hogy miért.

Azt hihetnők, hogy mi sem egyszerűbb, mint ennek a nyomára jutni az ember esetében: meg kell őt kérdezni, hogy miért csinálja éppen azt, amit csinál. Ha ezt megtesszük, természetesen érdekes válaszokat kaphatunk, de nem biztos, hogy mindig kiderül a teljes igazság. Ha az utcán megbotlik valaki és elesik, a legközelebbi járókelő bizonyosan segíteni fog neki talpra állni, és ha megkérdezzük, hogy miért, valószínűleg csak azt válaszolja, hogy az illető segítségre szorult, és éppen én voltam ott, tehát én segítettem. Érthető magyarázat, de vajon teljes-e?

Minden élőlény segít a fajtársán, ha az bajba kerül? (Videó: Véradás)

Tudjuk, hogy nem. Még a legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok, a csimpánzok, gorillák is csak különleges esetekben segítenek egymásnak. Például akkor, ha az egész csoportot éri valamilyen ragadozó támadása, a majomanyák is segítik a kölykeiket, de ha mondjuk a csoport egyik tagja megsérül, keze vagy lába törik, senki sem fog neki segíteni, sőt társai igyekeznek sérülését a maguk előnyére kihasználni. Tehát egy biológus számára egyáltalán nem magától értetődő az, hogy valaki segít a másiknak.

Az emberek ezt mégis nagyon sokszor megteszik. Miért? Van rá tudományos válasz, és ezt éppen az etológia szolgáltatja.