I. Bevezetés
Korunk egyik leggyorsabban, ha ugyan nem a leggyorsabban fejlődő tudományágát képezik az élettudományok. Az emberi, állati és növényvilág megismerése, sőt manipulálása a természettudományok szinte minden ágát felhasználva éri el ezt a kivételes helyzetet.
Ennek ellenére az orvostudományokról valahogy az a benyomása az intellektuálisan képzett embereknek is, hogy minden erőfeszítés ellenére nem igazán tud megoldani viszonylag egyszerűnek látszó problémákat. Bár a szervezet védekezőképességének apró - molekuláris - részleteit is ismerjük, mégsem tudunk igazán érdemben védekezni például annak túlműködése ellen. Az allergia kezelése, a szervátültetések következményeinek az elkerülése a nagy erőfeszítések ellenére látszólag csigalassúsággal halad előre. Ugyanakkor a molekulák, sejtek kutatói látszólag "felhasználhatatlan" adatok sokaságát gyűjtik össze fáradságos és esetenként a társadalomnak igen sokba kerülő munkával.
Molekulára csomót kötni, mint majd kiderül, roppant nehéz, de lehetséges. Felmerül azonban a kérdés, hogy jó, de minek? Mi szükség van erre az abszurdnak és haszontalannak tűnő ötletnek? Mire költik az adófizetők pénzét a kutatók? Játék mindez, vagy/és komoly kutatás, aminek a haszna felbecsülhetetlen?! Történetünk végére kiderül, hogy látszólag teljesen értelmetlen "játékok" segítenek bennünket hozzá, hogy veszedelmes betegségeket teljesen új módszerekkel gyógyíthasson az orvostudomány.
Ahhoz, hogy mindez a széles hallgatóság számára is érthető és elfogadható legyen, szíves türelmükre van szükség, hogy végigkövessenek néhány olyan történetet, amelyek látszólag semmilyen kapcsolatban nincsenek a betegségek gyógyításával. Végül azonban remélhetőleg kiderül, hogy ezek a történetek máris korunk orvostudományának sikertörténetei, s a jövőben még nagyobb sikerekkel kecsegtetnek.
Mindenekelőtt meg kell ismerkednünk a sejtbiológia néhány egyszerű szabályával. Ezeknek a segítségével tudjuk majd azokat a varázsgolyókat bemutatni, amelyekkel a beteg sejteket és jobbára csak a beteg sejteket találjuk el, sokkal kisebb kárt okozva ezáltal az ép sejteknek.