Damjanovich Sándor

Lehet-e molekulára csomót kötni? - A biofizika eszköztárának szerepe a jövő orvostudományában

Hogyan tanulmányozhatjuk a fénymikroszkóppal nem látható parányi receptor-molekulákat élő sejteken? A sejtek receptorait fajtánként képesek vagyunk külön-külön megjelölni (és ezáltal azonosítani) különböző színű festékekkel. A festékmolekulákat a receptorokhoz specifikusan kötődő antitestek (az immunológiából ismert ellenanyag-molekulák) viszik oda, ahova kell. Így a gyakorlatban igen elterjedt modern technológiák segítségével akár egyenként és fajtánként megszámolhatjuk a megjelölt receptorokat minden egyes sejt felszínén. Ezekből az aránylag könnyen analizálható jelekből már meglepően sok fontos adatot nyerhetünk. Hányan vannak a receptorok? Hogyan oszlanak el? Melyik receptor mely másiknak a szomszédja? Milyen sejten belüli kapcsolatokkal rendelkeznek (tudniillik a receptor-molekulák jelentős része átnyúlik a membránon, mintegy belelóg a sejt belsejébe), és hogyan küldik be a sejtek belsejébe azokat az információkat, amelyeket felhasználva azok válaszolnak a környezeti ingerekre, kölcsönhatásokra?

A sejtek plazmamembránjának szerkezetét és viselkedését sokféleképpen képzelték el az elmúlt közel 90 évben. A teljesen merev, majd teljesen képlékeny folyékony mozaikszerkezetek feltételezése után napjainkban az az általánosan elfogadott nézet, hogy lipidszigetek mozaikszerkezete tartja egymás mellett azokat a receptorokat, amelyek együttműködése szükséges a külvilág jeleinek a feldolgozásához.

Egyes rákos megbetegedésekben a beteg sejtek felszínén olyan receptorok jelennek meg, amelyek az egészséges sejtek felszínén nincsenek, vagy csak nagyon kis számban vannak jelen. Máskor a sejtfelszíni receptorok egymással való specifikus kölcsönhatása lehet kórjelző. Tehát a feladat adott. Meg kell vizsgálni a sejtek felszínén található receptor-molekulákat, és amennyiben azok bizonyos fajtáinak megjelenése, esetleg más receptoroknak a megfogyatkozása, a membránban meghatározható eloszlásuk betegségek bekövetkeztét és az egész szervezet elpusztítását vetíti előre, akkor célzottan el kell pusztítani az ezeken a receptorokon keresztül azonosított sejteket vagy éppen el kell szaporítani egyes receptorfajtákat hordozó sejtpopulációkat (pl. a beteg sejteket receptoraikról felismerő és elpusztító fehérvérsejteket). Más esetben a megfogyatkozott, de feltétlenül szükséges molekulák újratermelésének a megindulását kell elérnünk.

A céltáblák tehát adottak, most már "csak" a varázsgolyókat kellene megtalálni, amelyek a megfelelő anyagokat a megfelelő sejtekhez, azaz célba juttatják.