A Durhami és a Lancasteri Egyetemen végzett kutatásban nyolc lány- és hét fiúmagzatról készítettek úgynevezett 4D-s ultrahangfevételeket (valójában 3D-s mozgófelvételeket) a 24. és 36. terhességi hét között.
A magzatokról készült videofelvételeken részletesen elemeztek minden olyan eseményt, amikor kitátották a szájukat.
A PLOS ONE szaklapban közölt cikkben a kutatók arról számolnak be, hogy a szájnyitás időtartama alapján egyértelműen megkülönböztethető, hogy ásításról vagy egyszerű szájnyitásról van szó.
Az általuk felállított kritériumok alapján a vizsgálatban megfigyelt tátogások több mint fele ásítás volt.
A fiúk és a lányok közt nem volt különbség az ásítások gyakoriságában, időbeli különbségeket viszont kimutattak: a magzatok a 28. terhességi hét után egyre ritkábban ásítottak.
Ez arra utal, hogy az ásításnak - bár funkciója és jelentősége magzatkorban egyelőre nem ismert - szerepe lehet a normális magzati fejlődésben, és ezáltal informatív lehet a magzat egészsége szempontjából.
A kutatást vezető pszichológus, Nadja Reissland szerint a méhen belüli ásítás gyakorisága összefügghet a központi idegrendszer érésével a terhesség korai szakaszában, ám ennek felderítéséhez további kutatásokra van szükség.