A PLoS ONE online tudományos folyóiratban közölt vizsgálatban 277 beteg vett részt, akik rákbetegségük miatt hasi, illetve medencetájéki sugárkezelésben részesültek. A betegek közül 215, véletlenszerűen kiválasztott személy hagyományos vagy szimulált akupunktúrában részesült. Az előbbi csoport tagjainak (109 beteg) bőrébe meghatározott pontokon akupunktúrás tűket szúrtak, a másik csoportban (106 beteg) viszont tompa, teleszkópos "placebo" tűket használtak, amiket pusztán hozzányomtak a bőrhöz. A harmadik csoport 62 tagja pedig csak a hagyományos kezelést kapta, vagyis hányinger elleni gyógyszereket, akupunktúra nélkül.
A jótékony hatás nem feltétlenül az akupunktúrának volt köszönhető
Azoknak a betegeknek, akik akár valódi, akár szimulált akupunktúrás kezelést kaptak, csupán 37 százaléka érzett hányingert, szemben a hagyományos kezelést kapott csoport 63 százalékával, és jóval ritkábban fordult elő hányás is (7 százalék, szemben a hagyományos módon kezelt betegek 15 százalékával). A két akupunktúrás csoport között azonban nem találtak különbséget a hányinger és a hányás gyakoriságában, annak ellenére, hogy a placebo-tűt mindössze két percig érintették a bőrhöz az öthetes kezelés időtartama alatt.
Anna Enblom, a Karolinska Intézet fizioterapeuta kutatója és a cikk első szerzője szerint a jótékony hatás nem magának az akupunktúra módszernek köszönhető, hanem a betegek pozitív elvárásainak és a kezeléssel járó fokozott törődésnek, az akupunktúrát végző terapeutával való kommunikációnak, az érintésnek, és a pihenésre és relaxációra szánt extra időnek. A hatás szempontjából fontosak a betegek várakozásai is: azok közül, akik javulást vártak, 81 százalék valóban javulást érzett, szemben a pesszimistábbak 50 százalékával.
Enblom szerint a kezelés pozitív hatása mindenképp figyelemreméltó, akkor is, ha egyelőre nem tudjuk, pontosan melyik tényezőnek köszönhető. A jövőben azt szeretnék vizsgálni, az akupunktúrás kezelésnek pontosan melyik eleme váltja ki a kedvező hatást.