A Harvard Orvosegyetem kutatói, Jeanne Duffy és Chalres Czeisler vezette kutatócsoport 52 nő és 105 férfi (18 és 74 év közöttiek) alvás-ébrenlét ciklusait (az úgynevezett cirkadián ritmust) tanulmányozta laboratóriumi körülmények között legalább egy héten át. A cirkadián ritmus két jellemzőjét vizsgálták: a kísérleti személyek maghőmérsékletének és a melatonin hormon szintjének változásait.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban közölt vizsgálat ideje alatt a résztvevőktől igyekeztek a lehető legjobban elzárni a külvilág ingereit, és napirendjüket úgy állították be, hogy az a normális 24 órás helyett 20, illetve 28 órás volt. Ez lehetővé tette a természetes cirkadián ritmus vizsgálatát, amelyet normálisan napról napra újraindít a természetes fény. Külső ingerek hiányában azonban a szervezet visszatér természetes ciklusához, amely gyakran nem 24 órás.
A kutatók azt találták, hogy a nők körében jóval gyakoribb volt a 24 óránál rövidebb ciklusidő, mint a férfiakban (35 százalékukban fordult elő, szemben a férfiak 14 százalékával). A nők 24 órás cirkadián ritmusa átlagosan mintegy hat perccel rövidebbnek bizonyult, mint a férfiaké, és körülbelül 30 perccel korábban ébredtek.
A kutatók szerint a különbségek valószínűleg összefüggenek az ösztrogénszinttel. Ez arra utal, hogy ha valakinek változik az ösztrogénszintje, akkor megváltozhat a cirkadián ritmusa is, bár korábbi vizsgálatok arra utalnak, hogy az alvásciklusok nem a felnőttkori, hanem a fejlődés alatti hormonszintekkel függenek össze.
Az eredmények fontosak lehetnek azok számára is, akik szezonális depresszióban szenvednek. Az őszi-téli időszakban megrövidült nappalokkal együttjáró depressziót általában fényterápiával szokták kezelni. Ha valakinek a napi ciklusa rövidebb, mint 24 óra, este van szüksége extra fényre, míg ha 24 óránál hosszabb, akkor reggeli fénykezelés segíthet 24 órásra állítani a cirkadián ritmust.