Így kopaszodnak a nők

A fokozott hajhullás férfiaknál és nőknél egyaránt arra utal, hogy a szervezetben valami nem úgy működik, ahogy kellene. Bár a tünetek sokszor átmenetinek bizonyulnak, mindenképpen érdemes kideríteni, mi okozhatja a kóros mértékű hajvesztést.

A túlzott stressz, a terhesség, a menopauza, különböző betegségek vagy akár gyógyszerek is előidézhetnek nőknél fokozott hajhullást, ami szerencsére sok esetben csak átmenetileg borítja fel a haj növekedési és nyugalmi fázisának ütemét. Többnyire amint megszűnik a túlzott hajhullást kiváltó ok, a hajszálak növekedési ciklusa is visszaáll, a hajmentes területeken pedig újra nőni kezd a haj.

Nők és férfiak esetében a haj ritkulása és a hajszálak elvékonyodása többnyire ugyanazokra a kiváltó okokra vezethető vissza, ám a kopaszodás folyamata nem azonos férfiaknál és nőknél. A nők örökletes hajhullása (androgenetikus alopécia) abban különbözik a férfias kopaszodástól, hogy míg utóbbinál jellemzően a haj fokozatosan (V alakban) húzódik hátra, addig nőknél rendszerint elszórtan, elsősorban a fejtető környékén ritkul. A női örökletes hajhullás kialakulásában - a genetikai okok mellett - kiemelt szerepet játszanak a női szervezet által kis mennyiségben termelt férfi hormonok (androgének), elsősorban a tesztoszteronból képződő dihidro-tesztoszteron (DHT).

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A fokozott hajvesztés hátterében állhat úgynevezett nyugalmi hajhullás (telogén effluvium) is: ebben az esetben az éppen növekedési (anagén) vagy átmeneti (katagén) fázisban lévő hajszálak egyszerre, tömegesen nyugalmi (telogén) ciklusukba lépnek. Ezt a fajta hajhullást általában a szervezetet érő trauma (szülés, egy komoly műtét, súlyos fertőzés vagy tartós stressz) váltja ki, és az esemény után 6-12 héttel figyelhető meg. A nyugalmi hajhullás legtöbbször a stresszhatás elmúlásával megszűnik, azonban egyes nőknél a probléma akár hónapokon keresztül is fennállhat, és csak a valódi kiváltó okok diagnosztizálása után szüntethető meg a krónikus rendellenesség.

Foltos hajhullás, kemoterápiát kísérő hajvesztés, szoros copf

Szintén hajhulláshoz vezet, ha a növekedési ciklusban lévő szőrtüszők sejtszintű anyagcsere-folyamatai külső hatás következtében károsodnak. Ez a fajta hajhullás (anagén effluvium) legtöbbször a kemoterápiás kezelések során figyelhető meg: a kemoterápia a rendkívül gyorsan növekvő, sűrűn osztódó sejteket célozza, ezért a daganatos sejteken kívül az egészséges hajképző sejtek is áldozatul esnek. Megfigyelések szerint a kemoterápia megkezdését követően a növekedési ciklusban lévő hajszálak akár 90 százaléka is kihullhat, de a kezelés befejezése után a haj újra nőni kezd.

A foltos hajhullásról (alopécia areata) a mai napig viszonylag keveset lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy a jelenség hátterében a hajhagymákat megtámadó autoimmun betegség áll, amely a haj körülírt kihullásával jár. Ebben az esetben a haj az érintett területről viszonylag hirtelen "tűnik el", ám a betegek kétharmadánál két éven belül visszanő függetlenül attól, hogy kaptak-e valamilyen kezelést a problémára vagy sem.

Végül nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a hajviselet is szerepet játszhat a hajhullás kialakulásában: ha a frizura miatt a hajszálak folyamatosan húzódnak, a szőrtüszőket lokális trauma éri. Nem érdemes tehát rendszeresen túl szoros copfba fogni a hajat, és csínján kell bánni az afrofonással és a hajhosszabbítással is.