A folyékony kapának is nevezett glifozát a világ legnagyobb mennyiségben használt gyomirtója. Elsősorban nagyüzemi gazdaságokban használják vetés vagy a vetőmagok kicsírázása előtt, de permetezik kiskertekben, szőlőtőkék közé, és a vonatsínek mellé is. Betakarítás előtt permetezik vele a repcét, a kukoricát, illetve a napraforgót is, hogy a táblán szárítsák a betakarított terményt. Felhasználása különösen megugrott az elmúlt években, a glifozátrezisztens génmódosított kukorica, szója, gyapot, búza és egyéb gabonafélék elterjedésével.
A Friends of Earth európai környezetvédelmi ernyőszervezet által végzett, múlt héten bemutatott új vizsgálat szerint a gyomirtó használata mára olyan mértéket öltött, hogy a szer minden második európai vizeletében is kimutatható. A vizsgálat annak ellenére, hogy relatíve kis mintaszámon végezték – 18 európai országban, országonként 8-12 embert vontak be, összesen 182-öt -, úttörőnek számít, mert ez az első több országra kiterjedő kutatás a témában.
Legfőbb érdekessége, hogy kizárólag olyan, nagyvárosban élőket vontak be, akik közvetlenül nem találkoznak a szerrel: azaz nem a nagyüzemi mezőgazdaságban dolgoznak, és ha kertészkednek is, nem használják a gyomirtót. Ily módon a résztvevők vizeletébe a gyomirtó csak a táplálkozás útján juthat be.
Az eredmények szerint az európaiak 44 százalékának a vizeletében található glifozát. Máltán ez az arány 90, Németországban 70, Magyarországon 50, Bulgáriában és Macedóniában viszont csak 10 százalék volt – bár ezek az arányok a kis mintaszám miatt nem igazán adnak valós képet az országok közti eltérésekről.
A vizsgálattal párhuzamosan a német ÖKO-Test magazin péksütményekben, zabpehelyhekben és lisztekben vizsgálta a gyomirtó jelenlétét. A 20 vizsgált mintából 14-ben megtalálták a szert. 10 zsemléből 8 tartalmazott gyomirtót, ami rámutat arra, hogy a glifozát molekulák túlélik a sütési hőmérsékletet.
De glifozátot tartalmazhatnak a húsok, húskészítmények is: az USA-ban és Dél-Amerikában importra termelt glifozátrezisztens kukorica és szója ugyanis világszerte egyik fő összetevője a sertésnek, szarvasmarhának, baromfinak adott takarmánynak.
Bár a glifozátot az USA-ban már 1975-ben, az Európai Unióban pedig 2001-ben engedélyezték, hosszútávú humán hatásáról alig tudunk valamit. Ismert, hogy a szerrel való közvetlen érintkezés irritálja a bőrt, a felső légutakat, illetve lenyelése esetén az emésztőrendszert. Arról azonban, hogy a szer hosszútávú, alacsony dózisú fogyasztása milyen hatásokat okoz, csak az utóbbi néhány években kezdtek, az első, megnyugtatónak semmiképpen nem nevezhető információk szállingózni.
Patkányokon és karmos békákon végzett kísérletek szerint a glifozát-tartalmú gyomirtók megzavarják a hormonrendszert, elsősorban a férfi hormonok és az ösztrogén-termelést, és ily módon negatívan befolyásolják a gyermekvállalást. Egy francia kutatás szerint a glifozát a humán embrionális-, köldök- és méhlepény sejtvonalakon DNS töredezést és sejtpusztulást okoz, ám később ennek a kutatásnak a hitelességét megkérdőjelezték. Dél-Amerikai statisztikák szerint a glifozát-rezisztens szójaültetvények közelében az országos átlagnál több gyermek születik rendellenességgel.
A szabályozó hatóságok és az Egészségügyi Világszerzet (WHO) azonban ezeket az eredményeket még nem tartja elegendőnek ahhoz, hogy a szer megítélését felülvizsgálja, az EU-ban például a közelmúltban hosszabbították meg a glifozát engedélyét 2015-ig.
Glifozát-rezisztens génmódosított vetőmag viszont még nincs Európában, annak ellenére, hogy a Monsanto már 14 ilyen vetőmagra adott be kérelmet.
Hogy a glifozát-használat szabályozás nélkül nem fog csökkeni a világban, jól jelzi, hogy az USA-ban a szántóföldek 50 százalékát már génmódosított vetőmaggal vetik be. A Monsanto mellett glifozáttartalmú gyomirtót Európában többek között gyárt a BASF, a Bayer és a Syngenta is, de Kínából is jön a hatóanyag.