Európa rettegett a paradicsomtól

A paradicsom az olasz konyha térhódítása révén napjainkban világszerte rendkívül népszerű, szinte alapélelmiszer, ám fényes karrierje döcögősen indult: a középkorban számos halálesetet hoztak összefüggésbe a paradicsomfogyasztással, így egész Európa rettegett a köznyelvben csak mérgező almaként emlegetett növénytől.

A Közép- és Dél-Amerikában őshonos paradicsom Európában a 16. században a spanyol gyarmatosítók révén terjedt el, ám az 1600-as években - közel 200 évre - átmenetileg szinte teljesen lekerült az étlapról. Ennek oka az volt, hogy arisztokrata családokban paradicsomfogyasztást követően sokan megbetegedtek, majd később meg is haltak, ezért az emberek rettegtek a mérgezőnek kikiáltott növénytől. Arra akkoriban senki sem gondolt, hogy a gazdagok által használt óntányér a ludas, amelyből az erősen savas paradicsom kioldja az ólmot, és az ólommérgezés okozza a rejtélyes megbetegedéseket és haláleseteket.

Bűnös, büdös és gyanús

A paradicsom fogyasztásának az is gátat szabott, hogy afrodiziákumnak tartották, amely bűnös gondolatokat ébreszthet. Rendszertanilag ráadásul a burgonyafélék családján belül a mérgező nadragulyához hasonló növényként kezelték, és feltételezték, hogy a paradicsom is tartalmazza a nadragulyára jellemző toxikus tropánvázas alkaloidokat.

A paradicsomnak a kegyelemdöfést John Gerard 1597-ben kiadott Herball nevű könyve adta meg, amely a legátfogóbb és legelterjedtebb növényekkel foglalkozó angol nyelvű mű volt a XVII. században. A könyv a paradicsom leveleit és szárát mérgezőnek minősíti, a termés pedig a szerző szerint „bizalmatlanságra okot adó, büdös és gyanús”. A könyvről jóval később kiderült, hogy egy közel 50 évvel korábban született, gyakran téves információkat tartalmazó kiadvány pontatlanul félrefordított plagizációja, ám ez elég volt ahhoz, hogy Amerikában és Angliában a paradicsomot közel 200 évig kerüljék.

200 évig gondolták az európaiak mérgezőnek a paradicsomot, Frissen szedett fürtös paradicsom egy öcsödi fóliaházában Forrás: MTI/Mészáros János

A paradicsomhernyó puszta érintése halált okoz?

Egy angol botanikus, John Parkinson azonban már az 1600-as években óvatosabban fogalmazott a paradicsommal kapcsolatban: szerinte a növényt a melegebb éghajlatú országokban gond nélkül lehet fogyasztani, de északabbra kizárólag dísznövényként, „a szemet gyönyörködtető termésért” ajánlott ültetni.

Az 1800-as évek elejére a paradicsommal szembeni averzió kezdett enyhülni, egyre többen vállalkoztak termesztésére, és apránként az étrendbe is beszivárgott. Az újságok egyre gyakrabban közöltek paradicsom-alapú recepteket, és mikor Európa és Amerika végre elfelejtette a növény sötét múltját, új veszély jelent meg: a paradicsom hernyó. A paradicsomtermelők döbbenten álltak a növényen megjelenő zöld színű, tüskés hátú, akár 10 centiméteresre növő hernyók előtt, és futótűzként terjedtek a kártevővel kapcsolatos rémhírek. Egy 1867-es növénytermesztői évkönyv szerint már a hernyó puszta érintése azonnali bőrelváltozásokat, sőt akár halált is okoz, és a kártevő a termést is megmérgezi, ha rámászik. Szerencsére hamar kiderült, hogy ez nem így van.

A növénytermesztés fejlődésével, a pizza elterjedésével és a konzervparadicsom megjelenésével a XIX. század végére aztán végre elindulhatott a paradicsom hódítóútján. Napjainkban számtalan színű, fajtájú, formájú és méretű paradicsom létezik, világszerte pedig közel másfél milliárd tonnát termelnek belőle évente.

A sötét foltokkal teli múlt azonban néha még napjainkban is megkísérti a paradicsomot: a Gyilkos paradicsomok című filmben és folytatásában például hatalmasra nőtt paradicsomok terrorizálják az embereket, és úgy tűnik, senki sem tudja megállítani a piros ámokfutást.