Nem akármilyen mellékhatására bukkantak az eddig szokásosan csak lábköröm-gombásodás ellen alkalmazott, ciklopirox néven ismert szernek: egy nemzetközi kutatócsoport azt találta, hogy a vegyület kipusztítja a HIV vírust a vele fertőzött sejttenyészetekből. Sőt, a vírusfertőzés a kezelés felfüggesztése után sem tért vissza a tenyészetekbe.
A Rutgers New Jersey Medical School (USA) tudósai korábban már leírták, hogy a ciklopirox akadályozza a HIV egyes génjeinek kifejeződését sejtkultúrában. A mostani kísérletek arra derítettek fényt, hogy a sokoldalú vegyület ezen felül a sejtek energiatermelő szervecskéinek, a mitokondriumoknak a működését is megzavarja, és erre a hatásra a vírusfertőzött sejtek érzékenyebbek egészséges társaiknál. Mivel a zavart működésű mitokondriumok automatikusan beindítják a sejtek önmegsemmisítő programját, az apoptózist, a szer adagolásának eredménye végül a HIV-vel fertőzött sejtek pusztulása úgy, hogy az ép sejtek eközben nem szenvednek különösebb kárt. A ciklopirox alkalmazásának kiterjesztése ráadásul nem is ütközne komolyabb akadályba, hiszen a hatóanyag rendelkezik mind az USA, mind ez Európai Unió gyógyszerhatóságainak engedélyével.
A kutatók kiemelik: a HIV-fertőzés makacs, még az erős vírusellenes kezeléseknek is ellenálló sajátsága épp abból ered, hogy a vírus képes blokkolni az általa megfertőzött sejtek programozott öngyilkosságát. Testünk egyik ősi önvédelmi mechanizmusa ez, amely azon alapszik, hogy a károsodott vagy fertőzött sejtek saját életüket a „közös jónak” alárendelve inkább elpusztítják magukat, semhogy veszélyeztessék az egész szervezet működését. Alapesetben a vírusfertőzött sejteknek öngyilkosságot kellene elkövetniük, kamikazeszerűen magukkal rántva a halálba a bennük rejtőző kórokozókat is. Azonban az évszázmilliók során sok vírus – köztük a HIV is – szert tett arra a képességre, hogy ezt a folyamatot megakadályozza. A ciklopirox viszont kicselezi a vírusokat, és e gátlás gátlásával mégis működésbe lendíti az önpusztítás gépezetét.
A kísérleteket irányító Michael Matthews, aki az amerikai Rutgers Egyetem biokémiai és molekuláris biológia tanszékét is vezeti, hozzátette: a HIV ellen jelenleg használt nagy számú, és egyébként igen hatékony antiretrovirális szerekkel szemben a ciklopiroxnak az a nagy előnye, hogy nem egyszerűen a vírus szaporodását gátolja, hanem egyenesen elpusztítja a vírusfertőzött sejteket. Ez a fertőzés kordában tartásának igen reményteljes útja lehet, amennyiben a szert sikerül belsőleges használatra alkalmassá tenni.
Jelenleg ugyanis ez az egyik legkomolyabb fenntartás a ciklopiroxszal szemben: attól, hogy egy szer a sejttenyészetben hatékony a HIV ellen, a bőrfelszínen pedig elpusztítja az ott tenyésző gombákat, sajnos még egyáltalán nem garantált, hogy a szervezetbe adva képes kifejteni vírusellenes hatását. A helyi kezelés legfeljebb a HIV-fertőzés átadásának megelőzésére lehet jó, ami önmagában sem érdektelen ugyan, de messze nem akkora jelentőségű, mint a kialakult fertőzés kezelése lenne. Robert Gallo, a terület egyik legelismertebb szakértője, aki részt vett a HIV 1984-es felfedezésében, izgalmasnak tartja ugyan a sejttenyészetekben elért eredményeket, ám egyelőre kételkedik a belsőleges alkalmazás lehetőségében. Mások nem ilyen pesszimisták, e vélemények szerint a külsőleges és belsőleges alkalmazású szerek között nem feltétlenül húzódik éles határ, és ez az akadály leküzdhető lehet.
A próbálkozásoknak lendületet adhat a csoportnak az a felfedezése is, amely szerint a Deferiprone nevű, a szervezetből a felesleges vasat eltávolító, egyes vérképzési betegségekben használatos készítmény is képes elpusztítani a HIV-et. A Deferiprone-t a sejtkultúrákban kapott ígéretes eredmények után – az állatkísérletek kihagyásával – rögtön HIV-fertőzött embereken kezdték tesztelni egy dél-afrikai klinikai kísérletben, s ez a felgyorsított eljárás talán precedensértékű lehet más új HIV-ellenes szerek esetében is. Persze a Deferiprone a ciklopiroxszal szemben azzal az előnnyel rendelkezik, hogy engedélyei eleve belsőleges használatra vonatkoznak.