Mitől függ, hogy emlékszünk-e álmainkra?

Miért emlékeznek egyesek minden reggel az álmaikra, míg mások soha? Egy új kutatás szerint a jelenség hátterében eltérő agyi aktivitási mintázat áll.

A tudomány gyerekcipőben jár az alvás és az álmok szerepének megértésében, egyelőre még az alapkérdésekre is hiányoznak a válaszok. A mai napig nincs egyöntetű válasz például arra, hogy egyáltalán miért alszunk, miért álmodunk, illetve, hogy bírnak-e bármiféle jelentéssel az álmaink. Ugyancsak rejtély, hogy egyesek miért emlékeznek szinte minden reggel az álmaikra, míg mások szinte soha.

Egy francia kutatócsoport évek óta erre a kérdésre keresi a választ. Legfrissebb kutatásuk szerint az álmaikra rendszeresen emlékezőknél az agy két kiemelt területe, – a mediális prefrontális agykéreg és a temporális és parietális lebenyek határterülete -, ébrenlétben és álomban is sokkal aktívabb, mint az álmaikra rendszerint nem emlékezőknél. A temporális és parietális lebenyek határterülete a külső, valamint a belső (testből érkező) információk feldolgozásáért felelős agyterület. (A kutatásba egyrészt olyanokat vontak be, akik hetente legalább ötször emlékeztek az álmaikra, másrészt olyanokat, akik havonta csak körülbelül kétszer tudtak álmot felidézni ébredés után. A résztvevők agyi aktivitását pozitron emissziós tomográfiával mérték.)

Aki többet megébred, több álomra emlékszik

A már említett francia kutatócsoport egy korábbi vizsgálata kimutatta, hogy azok, akik gyakrabban emlékeznek az álmaikra, a hangokra is intenzívebben reagálnak mind az alvás, mind az ébrenlét során. A kísérletben a résztvevőket nevükön szólították olyan hangerővel, amelyre a többség jellemzően nem ébred fel alvás közben. Az álmaikra emlékezők a hangra gyakrabban ébredtek fel, illetve agyuk intenzívebben reagált, mint az álmaikra nem emlékezők.

Valószínűleg a hangokra való nagyobb érzékenységgel is magyarázható, hogy az álmaikra emlékezők egy éjszaka során többször ébrednek meg – igaz, ezek jellemzően olyan ébredések, amelyekre reggel nem emlékezünk. A kutatások szerint az álmaikra emlékezők egy nyolc órás alvás során körülbelül 30 percet töltenek ébren, míg a nem emlékezők csak átlagosan 14 percet. Az ébrenlét pedig azért fontos az álmokra való emlékezés szempontjából, mert egy álomra gyakorlatilag csak akkor emlékezünk, ha utána rögtön megébredünk, és elkezdjük tudatosan felidézni – egyébként pillanatok alatt elillan.

Napóleon álma a katonai iskolában. Brit karikatúra a 19. századból Forrás: AFP/Photo12

Hogyan emlékezhetünk álmainkra?

Egy teljes alvási ciklus körülbelül másfél óra, éjszakánként 5-6 ciklust járunk be. Minden ciklus öt fázisból áll: az első fázis, amikor az ébrenlétből átkerülünk az alvás állapotába, a következő fázisban lelassul a légzésünk és a szívverésünk. Utána következik a 3. és a 4. fázis, amelyek az alvás legmélyebb szakaszai, végül az ötödik fázis az úgynevezett REM-alvás, azaz a gyors szemmozgással, álommal járó szakasz. Nyolc óra alvás során összesen körülbelül 90-100 percet töltünk az álomlátó fázisban.

Az alvás első ciklusaiban az álomszakasz még rövidebb, a legelsőben néha csak 5 perc, hajnalban, reggelente azonban már 45-60 perces is lehet az álomfázis. Az első, rövid álmokra szinte képtelenség emlékezni, ébredéskor rendszerint a reggeli hosszú álmaink részleteire emlékezünk. Ezért, ha valaki éjszakánként csak 5-6 órát alszik, pont a hosszú REM-fázisoktól fosztja meg magát, ezáltal pedig csökkenti annak az esélyét, hogy bármire is emlékezzen álmai közül. Egyébként is megfigyelhető, hogy álmainkra inkább akkor emlékszünk, amikor agyunk kipihent. Azaz, aki szeretne emlékezni álmaira, a legfontosabb, hogy aludja ki magát rendszeresen.

A kutatók szerint az is megfigyelhető, hogy azok emlékeznek jobban az álmaikra, akiket azok jobban érdekelnek, azaz van belső motivációjuk álmaik megismerésére. A többségnél viszont az álmodás állapota leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor egy autópályán rójuk a kilométereket: nem okoz nagy erőfeszítést, nem igényel koncentrációt, ezért közben nem is figyelünk igazán. A kísérletek szerint azonban, ha valakinek az érdeklődését felkeltik az álmai, és önhipnózissal, meditációval trenírozni kezdi magát arra, hogy megjegyezze őket, egyre több álmára kezd emlékezni.

Álomemlékek ébresztőórával

A tudatos álmodás szakértői szintén ajánlanak módszert arra, hogy megtanuljunk emlékezni álmainkra. Az emlékezés egyik fontos feltétele, hogy rögtön az álomfázis után ébredjünk fel. Ezt elérhetjük például úgy, hogy a várható elalvásunk idejéhez képest felhúzzuk az ébresztőórát 4,5 óra múlvára. Ekkor jó eséllyel épp egy álomfázis végén leszünk. Amikor felébredtünk, próbáljuk meg minél részletesebben felidézni álmunkat, tudatosítsuk a történetét, hangulatát, szereplőit, majd lehetőség szerint írjuk is le röviden, egyébként jó eséllyel reggelre csak töredékére fogunk emlékezni.

Elképzelhető, hogy az elalvásunk után 4,5 óra múlva mégsem álomfázisban vagyunk, ilyenkor húzzuk fel az órát 90 perccel későbbre (ilyen hosszú egy újabb alvási ciklus), és próbáljunk visszaaludni. 90 perc múlva pedig felhúzhatjuk az órát újabb 90 perccel későbbre.

Ezzel a módszerrel az alvás 4,5., 6. és 7,5. órájában próbáljuk elkapni az álmainkat. Az ébresztésekkel hozzászoktathatjuk magunkat, hogy egy-egy álomfázis végén megébredjünk, és álmainkat tudatosítsuk. Fontos, hogy ébredés után csak az álmunk felidézésére koncentráljunk, ha ugyanis hagyjuk, hogy egyéb gondolatok is betörjenek tudatunkba, például a napi teendőink, az álmok elvesznek.

Érdekesség, hogy a kutatások szerint a 10 év alatti gyerekek kevesebbet álmodnak, mint a felnőttek. Egy vizsgálat szerint a kisgyerekek a REM-fázisnak csak 20 százalékában álmodnak, a jelenség okai egyelőre nem ismertek.