A nem egészen egy hónapja, az Egyesült Államokban kezdődött jeges vízzel való leöntés Magyarországon is mémként terjed. A résztvevők egy jelenleg gyógyíthatatlan, nagyon súlyos, izombénulással járó betegségre kívánják felhívni a figyelmet, illetve a betegség gyógymódjának a kutatásához igyekeznek minél több adományt összegyűjteni az első pillantásra értelmetlen bolondságnak vagy feltűnősködésnek gondolt cselekedettel. A kihívásnak azonban egészségügyi veszélyei is vannak, ezért szívbetegségben vagy magas vérnyomásban szenvedők inkább csak adakozzanak.
Az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) vagy más néven Lou Gehrig-kór jelenleg gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű betegség. A kór 350 000 embert érint világszerte, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Magyarországon körülbelül 500 új eset fordul elő évente. A betegekben a mozgató idegsejtek pusztulnak el, ami az általuk beidegzett izmok gyengüléséhez, működésük kieséséhez vezet, mígnem a betegek fokozatosan elveszítik a képességüket a mozgásra, beszédre, nyelésre. A kór lassan a légzőizmokat is eléri, s a halál az esetek felében a betegség jelentkezésétől számított két-három éven belül bekövetkezik.
A jeges vizes kihívás
Mivel viszonylag ritka betegségről van szó, ezért kevesebb figyelmet fordítanak a kutatására, mint amennyit az érintettek szerint megérdemelne. Ezért indította útjára a jeges vizes kihívást(Ice Bucket Challenge)Pete Frates Beverly-beli (Massachusetts állam, USA) lakos néhány társával a közösségi oldalakon augusztus elején. Az akció vírusszerű terjedését a Facebookon és a Twitteren elősegítette Pete Frates családja is. A 29 éves Frates 2012 óta szenved ALS-ben, jelenleg az amerikai ALS Társaság massachussettsi szervezeténél dolgozik. A korábbi profi baseballjátékos Frates fáradhatatlanul igyekszik felhívni minél több ember figyelmét a Lou Gehrig-kórra.
A jeges vizes kihívás lényege, hogy az emberek leöntik magukat egy vödör jeges vízzel, ezt videóra veszik, felteszik a videót valamelyik közösségi oldalra, ezután kihívnak másokat is, hogy csinálják utánuk a produkciót. Mindezt azért teszik, hogy felhívják a figyelmet az ALS-re. A kihívott emberek azután vagy elfogadják a kihívást, vagy adományt adnak egy általuk kiválasztott ALS szervezetnek. Ideális esetben mindkettőt megteszik.
A jeges vizes kihívás már eddig is jóval eredményesebbnek bizonyult a vártnál. Az amerikai ALS Társasághoz 41,8 millió dollár adomány érkezett, szemben az elmúlt év hasonló időszakával, amikor július 29. és augusztus 21. között csupán 2,1 millió dollár folyt be.
A társaság rendkívül hálás a kihívás indítóinak és továbbvivőinek. A beérkezett adományokból három fő célt igyekeznek megvalósítani. Támogatni kívánják a világ laboratóriumaiban folyó ALS-sel kapcsolatos kutatásokat, illetve új kutatásokat akarnak beindítani. Jelenleg 98 aktív projektet támogatnak, és újabb 21-et akarnak beindítani. Támogatást nyújtanak az ALS-ben szenvedőket gondozó intézeteknek, a betegeknek és családtagjaiknak. Ezenkívül olyan embereket képeznek ki, akik kormányzati szinten közbe tudnak járni az ALS betegek érdekében.
Szívbetegek kerüljék a kihívást
Bármennyire nemes célról is van szó, a jeges víz okozta sokkhatás veszélyeket is rejt magában. A jeges vízzel való leöntés és durvább formája, a jeges vízbe merülés úgynevezett hidegsokk hatást vált ki.
A jeges víz hatására a bőr hőérzékelő receptorai azonnali élettani hatásokat indítanak be. Egyik első ezek közül a nyelési reflex kiváltása. Ez leöntéskor nem annyira veszélyes, de vízbe ugráskor vagy eséskor fulladást okozhat.
A következő pillanatokban rendkívüli módon felgyorsul a légzés (hiperventilláció), a szívverés és az egekbe ugrik a vérnyomás. A hiperventilláció miatt nehezebb levegőt venni, ami pánikhoz és további hiperventillációhoz vezet.
Ezek a reakciók szívmegálláshoz vezethetnek egyes érzékenyebb vagy szív- és érrendszeri betegségben szenvedő egyéneknél. Még az egészséges emberek szervezete is jelentős stresszhatásnak van kitéve.
A hidegsokk hatás ezeket az embereket sem kerüli el, ha egyszerű fürdőruhában és nem speciális hőszigetelő búvárruhában úsznak. A sokkhatás kiváltotta reakciók azonban az edzett embereknél nem annyira megterhelők, és speciális felkészüléssel még tovább mérsékelhetők. Az ilyen sportolóknak általában jobbak a fizikai adottságaik is (például vastagabb a bőr alatti szigetelő zsírréteg), és pszichésen is jobban felkészülnek a várható hidegsokkra. Egyesek képesek mentálisan befolyásolni a véráramlásukat és fokozni az anyagcseréjüket. A hideg okozta reszketést is kontrollálni tudják.
Az egyik leghíresebb magyar jeges vízi úszó, ifj. Schirilla György korábban elmesélte az Origónak, milyen érzés a jégtáblák közé bemerülni. „Olyan ez, mint egy akasztás előtti pillanat. Na jó, azért mégsem, mert edzésben vagyok, így tudom, mire számíthatok. A hideg vizet már megszokta a szervezetem, mégis, mint bárkinek, nekem is rosszul esik, amikor a zuhanyzóban véletlenül a hideg vizet nyitom meg.”
Természetesen a lehűlést nem tudják teljesen megakadályozni, így a jeges vízben való úszás időtartama korlátozott. Egyes kutatások szerint a maximális időtartam 30 perc körül lehet, de átlagosan ennél jóval kevesebb időt töltenek a jeges vízben az úszók.