A Penn State (Pennsylvaniai Állami Egyetem) kutatása arra az eredményre jutott, hogy a dohányzás megbélyegzése egyes esetekben megnehezíti az emberek számára a leszokást, mivel dühöt és védekező reakciót vált ki belőlük, és a negatív üzenetek csökkentik az önbecsülést.
A Social Science & Medicine folyóiratban megjelent tanulmány bemutatja, hogy a negatív sztereotípiák sulykolása
sokszor éppen a kívánttal ellenkező hatást ér el, különösen a népegészségügyi kampányok esetében.
„A stigmatizáló sztereotípiák következményei vezethetnek a dohányzásról való leszokási szándék erősítéséhez,
de fokozott stresszhez és a leszokással szembeni fokozott ellenálláshoz is”
– mondta Rebecca Evans-Polce, a tanulmány vezetője.
Evans-Polce és több országból származó munkatársai majdnem 600 olyan tanulmányt vizsgált meg, amely a dohányzás megbélyegzésével foglalkozott. Míg a bizonyítékok azt mutatják, hogy a dohányzás stigmatizálása egyeseket azonnali leszokásra késztet, a szerzők azt állítják, hogy az egészségügyi politikának e helyett inkább pozitívabb stratégiákra kellene fókuszálniuk. Inkább a dohányzás abbahagyásának előnyeit kellene kidomborítani, semmint a negatív sztereotípiákat hajtogatni.
„A dohányosokkal kapcsolatos sztereotípiák szinte egyöntetűen negatívak” – mondta Sara Evans-Lacko, a London School of Economics and Political Science kutatója.
Az egyik tanulmány azt találta, hogy a dohányosok 30-40 százaléka erős családi helytelenítést és társadalmi ellenérzést tapasztal, és 27 százalékuk úgy érzi, hogy másképp bánnak velük dohányzó voltuk miatt. Egy másik tanulmány szerint a dohányosok 39 százaléka hiszi azt, hogy az emberek lenézik őket azért, mert dohányoznak.
„A dohányzó szülők megbélyegzése különösen erős” – tette hozzá Evans-Lacko.
A kérdőíves tanulmányokban a dohányosok olyan szavakat használtak a saját viselkedésük leírására, mint „leprás”, „kitaszított”, „rossz ember”, „csavargó”, „szánalmas”.
A dohányosokat érintő megbélyegzés sok különböző végkifejlethez vezethet, köztük visszaeséshez, a leszokással szembeni ellenálláshoz, önkéntes társadalmi elszigetelődéshez és magasabb stressz-szintekhez.
Evans-Lacko azt mondta, azok a sérülékeny csoportok, akiknek kevés sikerélményük volt a szenvedélyükkel való megbirkózásban, hasznot húzhatnak azokból a dohányzásellenes programokból, ahol nem bélyegzik meg a dohányzást, hanem e helyett
az abbahagyás előnyeire koncentrálnak.
„További kutatások szükségesek annak megértéséhez, milyen ényezők befolyásolják az egyének reakcióját a dohányzó stigmára” – mondta Evans-Polce.