A világon az öngyilkosság a tízedik vezető halálok. Magyarország korábban éveken keresztül vezette az európai öngyilkossági statisztikákat, de még mára is csak a 2-3. helyre csúsztunk vissza.
Az öngyilkosság egy bonyolult oksági eredetű cselekedet,
az eseték többségében depresszió áll a háttérben, de egyéb mentális rendellenességek, főként a bipoláris zavar és a skizofrénia szerepe is fontos ebben.
A depresszió 20-szorosára növeli az öngyilkosság kockázatát.
A családi halmozódások a genetika határozott szerepére utalnak e magunk ellen forduló viselkedésben. A szociális környezet szerepe is fontos, hiszen az öngyilkosságot rendszerint krízishelyzetekben szokták elkövetni.
A környezet és a gének szerepe azonban nem egymást kizáró, hanem egymással kölcsönhatásban lévő tényezők. Ez annyit jelent, hogy a genetikailag „sérülékenyebbek” hamarabb érzékelik az életüket reménytelennek, illetve kritikus helyzetben gyakrabban döntenek a végzetes megoldás mellett.
Ma még nem tudjuk, milyen gének játszanak főszerepet e viselkedés kialakításában, csupán gyenge evidenciával rendelkező jelöltjeink vannak, mégpedig igen szép számban.
A komplex – sok gén és a környezet befolyása alatt lévő – betegségek biológiájának kutatásában akkor várható áttörés, ha majd sok millió egyén DNS-ét bázis-pontossággal megállapítjuk.
Ilyen programok már futnak, s remélhetőleg nemsokára eredményeket is hoznak.
A genetikai rizikófaktorok mellett a társadalmi hajlamosító tényezőket is intenzíven kutatja a szakma.
Például egy, a napokban megjelent tanulmányban Lawrence és munkatársai azt vizsgálták meg, hogy a vallásnak lehet-e szerepe az öngyilkosságban.
Általánosan elterjedt nézet, hogy a vallásos hit nyugalmat ad az egyénnek,
hiszen a hit segít szembenézni azzal a ténnyel, hogy az emberi élet mulandó.
Ha ugyanis a lélek képes kiszabadulni a test porhüvelyéből, lényegében halhatatlanok vagyunk. Az amerikai kutatók 321 depresszióban szenvedő pácienst kérdeztek meg arról, hogy próbáltak-e valaha elkövetni öngyilkosságot, vagy gyakran gondoltak-e arra, hogy el kellene követniük ezt a tettet.
A tanulmány szerzői azt a váratlan eredményt kapták, hogy a vallásos elkötelezettség 2,25-szörösére növeli a szuicid próbálkozások gyakoriságát. Azok a depressziós páciensek, akik a vallást fontosnak tartják 1,18-szor,
a rendszeres istentiszteletre járók pedig kétszer gyakrabban forgattak öngyilkos gondolatokat a fejükben.
Meglepő eredmények, melyeket, ha a további vizsgálatok megerősítenek, akkor a viselkedésgenetika a vallást, mint az öngyilkosság egyik rizikó tényezőjét kell, hogy számba vegye.
(A szerző az MTA doktora, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója)