Definíció szerint az utolsó menstruáció – amit egy éven belül nem követ újabb havi vérzés – utáni időszakot hívják klimaktériumnak, közismertebb nevén klimaxnak vagy menopauzának. Ezen időszak alatt a petefészek működése csökken, majd csaknem teljesen megszűnik.
Nevezik a változás korának is, de maga a szó görög eredetű és az élet "kritikus kihívását" jelöli.
Általában a nő 47,5 éves kora körül lehet rá számítani, ezt követően a hölgyek már nem képesek teherbe esni.
Az emberen kívül alig néhány állatfajnál (például a kardszárnyú delfinnél és a gömbölyűfejű delfinnél) figyelték meg, hogy a nőnemű egyedek még soká élnek a szaporodóképességük elvesztése után is. A legtöbb állatfaj nősténye hamarosan elpusztul az után, hogy az utolsó utódja képes lesz önállóan gondoskodni magáról.
Bár a főemlősök – így például legközelebbi rokonaink, a csimpánzok – szaporodóképessége is csökken a korral, de
közel sem élnek olyan hosszú ideig a szaporodóképességük elvesztése után, mint az ember
vagy az említett néhány delfinfaj.
A csimpánzoknál például a 30-as éveik táján kezd csökkenni a szaporaság és 45 éves korukra szűnik meg teljesen, de a szabad természetben ez után már hamarosan elpusztulnak.
Az emberi menopauza létrejöttének biológiai háttere ismert.
A változókor oka a petefészkek hormon-receptorainak elöregedése,
melynek következtében először a tüszőrepedés és a sárgatestfázis marad el a sárgatest érést serkentő, úgynevezett luteotróp hormon (LH) iránti érzéketlenség miatt, később pedig a petefészkekben a tüszőérést serkentő hormonnal (FSH = tüszőérést serkentő hormon, follikulus stimuláló hormon) szemben is kialakul az érzéketlenség. Ekkor már a tüszőérés sem megy végbe, aminek ösztrogénhiány lesz a következménye.
Az menopauza kialakulásának evolúciós okaira azonban – a sok kutatás ellenére – a mai napig nem találtak egyértelmű magyarázatot. Elmélet viszont több is született.
Az egyik legismertebb és legelterjedtebb ezek közül az úgynevezett nagymama-hipotézis.
Az elmélet szerint a menopauza megjelenése mérsékli a nő és menye közötti genetikai versengést.
A 2012-ben megjelent tanulmány szerint a változókor evolúciósan azért alakult ki a nőknél, hogy egy anya és menye között ne lehessen konkurenciaharc. A statisztikai adatok szerint ugyanis, ha egy anya, aki már egyben nagymama volt, de élete késői szakaszában még gyereket is szült, ráadásul a gyerekszülés ideje egybeesett a menye szülésével, a két újszülött esélye, hogy megérje a felnőttkort, lényegesen alacsonyabb volt, mint ha más időpontban születtek volna.
A teória megerősíti azt a feltételezést is, hogy evolúciósan
a változókornak abban is szerepe van, hogy a nagymamakorú nő figyelme az unokáira terelődjön.
Hagyományosan ez azt jelentette, hogy a nő táplálta a családját, és megóvta a gyerekeket a balesetektől és betegségektől.
A kanadai McMaster Egyetem szakemberei nemrég egy újabb lehetséges magyarázattal álltak elő:
a menopauza a férfiak, pontosabban a férfiak fiatal nőkhöz való vonzódása miatt alakulhatott ki.
A kutatók számítógépes szimulációval modellezték, hogy a férfiak párválasztási szokásainak hatására miként alakulhattak ki a női termékenységet az életkor előrehaladtával hátrányosan befolyásoló mutációk, amelyek a menstruáció teljes megszűnéséhez vezettek.
A PLOS Computational Biology szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a menopauza a természetes szelekció nem tervezett következménye, amelynek hátterében a férfiak fiatalabb nőkhöz való vonzódása áll.
Az evolúció során a férfiak (idősebbek és fiatalabbak egyaránt) többnyire a fiatal nők kegyeiért harcoltak,
így az idősebb nőknek sokkal kisebb esélyük volt utódot szülni. A reprodukció hiánya pedig idővel oda vezetett, hogy a nőknél végleg meg is szűnt bizonyos életkor felett a termékenység.
Bármi is álljon a klimaktérium kialakulásának hátterében, az biztos, hogy sok kellemetlenséget, sőt nemritkán súlyosabb egészségügyi problémákat is okozhat a nőknek. Vegyük sorba, mik is ezek. A menopauzába való átmenet, az úgynevezett perimenopauza az az időszak, amikor a nő elkezd közeledni a klimaxhoz.
A havivérzés rendszertelenné válik, a nők nagy része hőhullámokat és éjszakai izzadást él át.
A perimenopauza rendszerint 2-4 évvel az utolsó menstruáció előtt kezdődik.
A posztmenopauza a menopauzát követő időszak, amely a nő hátralévő életében tart. A teherbe esés már nem lehetséges. Számos tünet, például a hüvelyszárazság, haj- és körömszárazság, a hangulati labilitás, a csökkent nemi vágy a menopauza után is sokáig fennmaradhat.
A „reproduktív öregedés” folyamata nagyjából 40 éves kor körül kezdődik. Az ösztrogén és a porogeszteron hormonszintjének csökkenése befolyásolja a nő menstruációját. Ezek a hormonok tarják fenn ugyanis a hüvely és a méh egészségét és szabályozzák a menstruációs ciklust.
- A menstruációs ciklus változásai. Sok nőnél szabálytalanná válik a havi ciklus. A vérzés erősebbé vagy éppen gyengébbé válik. Pecsételő vérzés fordul elő a havi vérzések között.
- Hőhullámok. A rohamokban rátörő hullámok másodpercekig vagy percekig tarthatnak. Ezeket izzadás vagy reszketés követheti. A hőhullámok olyan erősek lehetnek, hogy felébreszthetik a nőket az „éjszakai izzadásokkal”.
- Hüvely- és hólyagproblémák. A nemi szervek és környékük szárazabbá válik, a bőr elvékonyodik. Gyakoribbakká válnak a fertőzések. Vizelettartási problémák is kialakulhatnak.
- Szexuális problémák. A hüvelyi szárazság fájdalmassá teheti a közösülést. Csökken a libidó.
- Alvásproblémák. Egyes nők nehezen tudnak elaludni vagy túl korán felébrednek. Alvásukat megzavarja, hogy gyakrabban kell kimenni a fürdőszobába. A hőhullámok is felriaszthatják őket álmukból.
A csontszövet mennyisége csökken, ami meggyengítheti a csontokat és csontritkulást okozhat. Ennél a betegségnél a csontok rendkívül porózussá és törékenyebbé válnak.
A korral a csípő megvastagodik, az izomtömeg csökken, a zsírszövet mennyisége növekedhet,
a bőr elvékonyodhat. Az idősebb nőket érintő betegségek közül a legveszedelmesebbek a szív- és érrendszeri problémák.
E betegségek több nő halálát okozzák, mint a tüdő- vagy a mellrák. A menopauza tüneteinek enyhítésére az orvosok hormonpótló terápiát (ösztrogén és progesztin szedését) javasolhatnak. Ezek pozitív és negatív hatásaival cikkünk következő részében foglalkozunk.
(A cikk megjelenését a Gyntima támogatta)