Kislexikon

AIDS
Szerzett immunhiányos állapot az AIDS-vírusfertőzés (a retrovírusok egyik fajtája) következtében. A vírus a T limfociták egyik fajtáját, a CD4 helper sejteket fertőzi meg és azokban egyéb történéseken túl apoptózist vált. Egy idő után már nem csak a fertőzött limfociták halnak el, a szervezet nem tudja pótolni az elvesztetteket új sejtekkel, a fertőzéseket nem tudja leküzdeni.

Alzheimer-kór
Az Alzheimer-demencia a központi idegrendszer egyik "zárványbetegsége". Az idegsejtek közötti térben és az artériák falában fehérjemassza (amiloid), az idegsejtekben pedig neurofibrillum-gubancok, zárványok, testek mutathatók ki. A kórban szenvedők agyi funkciói egyre jobban beszűkülnek a fokozatosan zajló sejtvesztés következtében.

Apoptózis
A természetes sejthalál egyik formája jellegzetes alaki jellemzőkkel. Az elnevezés a régi görög nyelvből származik, ahol falevelek hullását jelentette. A modern görögben a szó hajhullást jelent.

bcl-2
A "B cell lymphoma 2" angol elnevezés rövidítése. Eredetileg onkogénnek írták le, ami B-sejtes nyirokeredetű tumort okoz. Később derült ki, hogy génelváltozások miatti kórosan magas szintje a sejtekben azért vezet tumorok kialakulásához, mert funkciója az apoptózis gátlása: ha sok van belőle, akkor is megakadályozza a sejthalált, amikor annak a szervezet egésze érdekében be kellene következni.

citokróm c
Hemtartalmú fehérje a mitokondrium belső membránjának külső felszínén. Részt vesz a terminális oxidáció, vagyis az ATP-termelés előkészítésében, a respirációs lánc egyik tagja. Az apoptózis egyes formáiban az elhalást elindító hatásokra kiszabadul a mitokondriumból, és a sejtek citoplazmájában aktiválja az ölő fehérjéket.

ced-gének
"Cell death", vagyis halál-gének. A Caenorhabditis elegans fonálféreg (amelyben minden egyes sejt sorsát ismerjük és minden génjének a bázissorrendjét feltárták) mutációval megismert, majd később funkcionálisan is jellemzett azon génjei, amelyek a sejtek programozott elhalását szabályozzák. A gén leírásakor a géntermék-fehérje biokémiai funkciója nem volt ismert; ma már viszont ismerjük: például az ced-3 ölő gén egy kaszpáz-enzimet kódol, vagyis fehérjét hasító proteázt.

endoplazmatikus retiklum
A sejtek citoplazmájában található, belső membránnal körülhatárolt csőszerű hálózat, amelyben egyebek mellett a fehérjeszintézis után odakerülő fehérjék funkcionális módosítása, zsírok szintézise, káros anyagok oxidálása és közömbösítése zajlik. Összeköttetésben van a Golgi-rendszerrel, illetve az ide kerülő makromolekulák egy része kijut a sejtek felszínére vagy a sejtek közötti térbe.

foszfatidil szerin
Foszfolipid-molekula, amelyben a glicerinvázhoz két zsírsavlánc és egy szerin kapcsolódik. A sejtek kétrétegű külső membránjában normál körülmények között a belső rétegben található. Az apoptózis kezdetén a külső rétegbe kerül, és ezzel az elhaló sejteket felismerhetővé teszi.

Immun-privilegizált szövet
Ezek a szervek (szem, here, agy, placenta) védve vannak az immunrendszerrel szemben. Erre többek között azért van szükség, hogy semmilyen körülmények között ne károsodjanak ezek az életfontos, gyakorlatilag pótolhatatlan sejtek. A privilegizált helyzet fenntartásában több tényező szerepet játszik, így a szövet zártabb felépítése, az immunrendszert aktiváló molekulák szintézisének hiánya és a bejutó immunsejtek gyors elölése az itt lévő sejtek felszínén lévő halálos ligand segítéségével (ami az immunsejtek halál-receptorát célozza meg).

kaszpáz
Fehérjéket azok aszparaginsavja mellett hasító olyan fehérjebontó proteáz enzim, amelynek aktív centrumában cisztein aminosav található. Az emberben legalább 14 kaszpázfajta van. Ezek egy része nem a sejthalálban, hanem a gyulladásos válaszban vesz részt. A sejthalál-kaszpázok kölcsönhatásban más fehérjékkel saját magukat aktiválják hasítással, majd életfontos fehérjék hasításával vesznek részt a sejtek ölésében.

ligand
Olyan kis- vagy nagyméretű molekula, amelynek a sejtek vagy molekulák felszínén vagy a sejteken belül specifikus kötőhelye van. Az ilyen kötőhelyeket a sejtek vonatkozásában receptoroknak nevezzük.

mitokondrium
A sejtek citoplazmájában található, kettős membránnal körülvett organellum. Egy sejtben általában legalább több tucat mitokondrium van, amelyekben meghatározott biokémiai reakciók zajlanak (pl. az ATP szintézise a légzési lánccal összekapcsolva, a citrát-kör stb.).

nekrózis
A sejthalál kóros formája, mely a sejteket érő súlyos környezeti hatásra (sérülés, hő, méreg, oxigén- vagy tápanyaghiány stb.) következik be. Általában a sejtek nagy tömegét érinti, gyulladást vált ki, hegképződéssel gyógyul (az eredeti szöveti funkció elvész).

neuronális növekedési faktor
Az idegrendszer sejtjeinek túlélését, bizonyos körülmények között azok szaporodását kiváltó tényező. A faktor, hasonlóan a többi növekedési faktorhoz, a sejtek felszínén lévő receptorhoz kötődik, hatását a receptorhoz való kötődéssel kiváltott biokémiai jelek biztosítják.

organellum
A sejteket alkotó kis szervecskék, így pl. a mitokondrium (lásd fent), az emésztést végző lizoszómák és mások.

Parkinson-kór
Krónikus, fokozatosan súlyosbodó idegrendszeri kórkép, amelyet a nyugvó állapotban lévő izmok mozgásszegénysége, fokozott tónusa és remegése jellemez. A tüneteket a dopamint termelő neuronok ismeretlen okból történő elvesztése (elhalása) okozza.

PET
A Pozitron Emissziós Tomográfia modern diagnosztikai módszer. Olyan gyorsan lebomló és a szervezetből kiürülő izotóppal jelzett molekulát adnak a betegekbe, amely az élő sejtekbe jutva azok anyagcseréjének intenzitásával arányos, kimutatható jelet adnak. Ezt a jelet az igen érzékeny műszer a test/szervek különböző rétegeiben látja; mind a normálnál nagyobb anyagcserét mutató sejtcsoportok (pl. tumorok), mind az elhalt szövetek, sejtek (nincs jel) felismerhetőek.

P53
A sejtmagban található tumorgátló fehérje, amely gének átírását kapcsolja be. Normál körülmények között a p53 fehérje nem aktív a gátló fehérjék és folyamatos lebontása miatt. Ha a DNS-molekulákat károsodás éri vagy a sejtet toxikus hatások érik, akkor a kóros változásokat érzékelő molekulák hatására a p53 stabilizálódik és olyan gének átírását indítja el, amelyek leállítják a sejtek osztódását, DNS-hibajavítást tudnak végezni. Ha a hibajavítás nem lehetséges, akkor a p53 által bekapcsolt gének termékei apoptózist váltanak ki, vagyis a károsodott sejt eltűnik, nem lehet tumoros növekedés kiinduló pontja.

proteáz
Fehérjéket bontó enzimek.

receptor
A sejt felszínén vagy belsejében található jelfogó molekula vagy molekuláris felszín, amelyhez ligand, vagyis vele kölcsönhatásba lépő molekula kapcsolódik, és ennek biokémiai, élettani következménye van.

SPECT
Single-photon Emission Computer Tomography (angol). Igen gyors felezési idejű, a szervezetből gyorsan kiürülő izotópokat használó érzékeny diagnosztikus módszer/eszköz elsősorban testrészek, szervek vérátáramlási viszonyainak vizsgálatára.

szinapszis
Az a felszín, ahol az idegi impulzus az egyik idegsejtről átjut a másikra átvivő (neurotransmitter) molekulák segítségével.

TRAIL
Tumor Necrosis Factor Related Apoptosis Inducing Ligand (angol). A sejtek elhalását kiváltó ligandcsalád egyik tagja, ami hasonlít az egyik legrégebben ismert elhalási faktorhoz, a tumor nekrózis faktorhoz.