A markáns ábrázolásmódjáról híres színész Marlon Brando testvéreként tűnt fel A rakpartonban és a holokauszt túlélőjeként a Zálogosban. Mussolinitől kezdve Napóleonon, Al Caponén keresztül és Raszputyinon át egészen Poncius Pilátusig számos történelmi figurát elevenített meg. "Rendkívül kreatív színész és remek barát volt" - mondta róla Ray Bradbury, akinek a novellái alapján megírt A tetovált ember címszerepét is eljátszotta.
Steiger 1925. április 14.-én született West Hamptonban, New York államban. Szülei valamikor egy táncos-énekes párost alkottak, majd elváltak. Veszekedéseik és alkoholizmusuk elől menekülve Steiger 16 éves korában beállt a haditengerészethez. A második világháborúban négy évet töltött a Csendes-óceánon, ahol részt vett az Ivo Dzsima-i és az okinavai hadjáratokban. A háború és a haditengerészet után az Actors' Studioban olyan osztálytársai voltak, mint Marlon Brando, Karl Malden és Kim Stanley. "A színitanoda igazgatói, Elia Kazan és Lee Strassberg tanítottak meg arra, hogy hogyan kell belülről játszani" - mondja 1956-ban.
Színházi színészként kezdte pályafutását, és a televízió aranykorának nevezett időszakban élő tv-játékokban is szerepelt. Munkásságának 55 éve alatt több mint 100 film- és tévészerepet kapott.
Pályájának csúcsán, 1967-ben vehette át a legjobb férfialakításért járó aranyszobrocskát; A forró éjszakában a kisvárosi seriff, Bill Gillespie szerepében a fekete nagyvárosi detektív segítségével kellett megoldania egy hátborzongató bűntényt. A két karakter konfliktusának megjelenítése valódi színészi bravúrra teremtett lehetőséget.
Legjobb alakításként jelölték Oscarra a Zálogosban nyújtott teljesítményéért, és a legjobb mellékszereplőnek járó díjért indulhatott a bátyáért életét áldozó üzér alakításával A rakpartonban - írja a CNN.
Akadt olyan karakter is, akit játékával még nagyobb személyiséggé tett, mint eredetileg volt. Steiger egy ízben ezt mondta a színjátszásról: "Először is felejtsd el azt, hogy ki az, akit játszol. Neked kell megalkotnod, teljes, valódi élőlényt kell teremtened. Amikor Napóleont alakítottam, azt akarták, hogy rakjam a kezemet a kabátom alá, de én nemet mondtam, mert a karikatúrák is így ábrázolják."
Steiger pályafutása azonban nem alakult úgy, mint a ma álom-színészeié. Nyolc évig nem dolgozhatott; depresszióban szenvedett. Amikor sikerült lábra állnia, kiállt a nyilvánosság elé, hogy megértesse és elfogadtassa az elmebetegeket. "Az ügynököm azt állította, ha beszélek a depressziómról, azt fogják hinni, hogy őrült vagyok. Pont ez a lényeg: nem vagyok őrült, ezért beszélhetek nyíltan."