Oscar-botránykrónika - 75 éve megy a show

Jack Lemmon, Tony Curtis és Marilyn Monroe a Van aki forrón szereti című filmben

Az Egyesült Államok legrangosabb filmdíját hivatalosan 1928 óta jegyzik. Létrejötte az MGM stúdió egyik alapítójához és vezéralakjához, Louis B. Mayerhez fűződik. A '20-as évek Amerikájában a filmnek még korántsem volt akkora presztízse, mint manapság, a forgatásokat pedig hol a színészek, hol a rendezők sztrájkjai szakították félbe. A kor legnagyobb hollywoodi producerei azonban megtalálták a megoldást: ünnepélyes keretek között kell ünnepelni és díjazni a szakmát.

1927 májusában 36 neves filmes személyiség egy elegáns szállodában megalapította az Amerikai Filmakadémiát, majd irodát bérelt a Roosevelt hotelben. Egy év múlva tartották az első díjkiosztót, ahol némafilmek versengtek a legjobbnak járó címért, melyet valójában csak 1931-ben nevesítettek. Az Oscar név eredetéről számtalan variáció kering Hollywoodban, a legeredetibb és a legismertebb azonban az, miszerint a Filmakadémia első könyvtárosnője texasi Oscar bácsikáját vélte felfedezni az aranyozott szobrocskában.

Vanessa Redgrave

Az Oscar-díj tehát 1931-ben kezdte meg hivatalosan is pályáját. Volt persze olyan esztendő, amikor az Akadémia legnagyobb erőfeszítései ellenére sem csilloghatott olyan fényesen a bál, mint ahogy a mozibolond közönség elvárta volna. A világ különböző pontjain tomboló háborúk ugyanis többször keresztezték Oscar diadalútját.

1941-ben a világ lángokban állt, a show-nak azonban folytatódnia kellett. Az Egyesült Államok elnöke, Franklin Roosevelt bátorító rádióbeszédét az Oscar-gálán is közvetítették, s bár a világ másik felén milliók pusztultak el, a sztároknak mosolyogniuk kellett a kamerába.

Walt Disney, az örök nyertes

Alig vészelte át Oscar a világ legnagyobb tragédiáját, a második világháborút, máris újabb botrány környékezte a díjkiosztót. Történt ugyanis, hogy a '40-es évek végén egy bizonyos szenátor, név szerint McCarthy befolyást gyakorolt a Filmakadémiára, s ez tragédia volt a legtöbb színész, rendező és producer számára, ugyanis a szenátor gyűlölte a külföldieket, a kommunizmust és az azzal szimpatizáló amerikai polgárokat. Hogy a gonoszt elűzze, megalapította az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságot, mely rögtön el is kezdte népszerűtlen és hollywoodi körökben felháborító tevékenységét: sorra idézték a kommunista-szimpátiával gyanúsítottakat. Hollywood megrettent, rengeteg sztár - köztük Gary Cooper és Humphrey Bogart - került a feketelistára, sokuknak élete végéig nem sikerült kitörni a skatulyából.

A kommunistaüldözés után elültek a hullámok Hollywoodban. Ez a nyugodt, békés időszak azonban nem tarthatott örökké. A hatvanas évek végén eljött az újabb botrány, ismét egy háború képében. A vietnami konfliktus és az azt övező hippi-kultusz nem fért össze a hagyományos pompát hirdető gálával, 1968-ban pedig oly hatalmas tragédia rázta meg Amerikát, hogy a díjkiosztót el kellett halasztani. Az amerikai színes bőrűek érdekeit hirdető Martin Luther King gyilkosság áldozata lett, így az angyalok városában nem volt helye az ünneplésnek.

Jane Fonda

Két évvel később már egészen mástól kellett rettegnie Hollywoodnak. A filmfőváros a legjobban egy apró termetű, kecses színésznőtőt, Jane Fondától félt, a tűzrőlpattant sztár ugyanis soha sem rejtette véka alá a véleményét, mely sokszor nem volt épp hízelgő Amerikára nézve. 1972-ben pedig megtörtént az, amitől a szervezők a legjobban rettegtek, a legjobb színésznő díját nem más, mint a harcias Jane Fonda nyerte a Klute című filmbeli alakításáért. A teremben ülők ereiben megfagyott a vér, mikor Fonda a köszönőbeszédbe kezdett, de az est nem fulladt katasztrófába; a színésznő végül is nem említette a háborút.