Az élet teljessége - a mozaik-film

Mindannyian Robert Altman köpönyegéből bújtak ki: Paul Thomas Andersontól Todd Solondzig, Richard Curtistől Fliegauf Benedekig. A felsorolt rendezők mindannyian kísérleteztek az úgynevezett mozaik-film műfajával, melynek cselekménye sok szálon fut, szereplői azonban csak laza viszonyban állnak egymással. A társadalmi rétegeken átívelő emberi kapcsolatok pontos korrajzot festenek, és néhány jeleneten keresztül egész sorsokat mutatnak be.

A mozaik-film nem kimondottan amerikai műfaj. Legutóbb például a britek álltak elő egy ilyen alkotással. Richard Curtis Igazából szerelem című romantikus alkotása azonban nem a társadalmi viszonyok bemutatására vállalkozik, csak arra, hogy a szerelemnek sok arcát felvillantsa. Ehhez pedig több történetet fűz össze, melyek London elegáns belső kerületeiből a szegényebb külső régiókba vezetnek.

Az Igazából szerelem szórakoztatásra koncentráló szándéka megakadályozza, hogy a szereplők néhány perces jelenetei mélyre ássanak, és valószínűleg azért vonultatja fel a legnagyobb angol sztárokat, hogy a karakterek alapos bemutatásával már ne kelljen bíbelődnie. Richard Curtis rendezőnek nem sikerült maradéktalanul megküzdenie a gazdag anyag kihívásaival.

De magyar példa is akad a mozaik-film műfajára: két évvel ezelőtt Miklauzic Bence kísérletezett vele az Ébrenjárók című elsőfilmjében, mely három szálon futtatja a történetet. A hostess lány, a fiatal villanyszerelő és a középkorú hivatalnok a film végén börtönben köt ki, itt keresztezik egymás útját, és találkozásuk mindhármukat elvezeti a megoldáshoz.

Pacskovszky József nemrég bemutatott A boldogság színe című munkájában szintén párhuzamos élettörténetek bontakoznak ki, ezeket azonban egy-egy közös szereplő összeköti. Pacskovszky a magyar filmekben szokatlan isteni beavatkozással is élt: a karakterek sorsában egy májusi hóesés (!) okoz törést, ez a rendkívüli jelenség inspirálja őket életük átértékelésére.

A mozaik-film egy sajátos darabja Fliegauf Benedek Rengeteg című munkája, melynek nyitó képsorai egy pályaudvaron bolyongó tömeget mutatnak. Később a dolgukra igyekvők és a várakozók közül néhányat megismerünk, történetükre azonban csak egyszer koncentrál a rendező. A szereplőknek tehát kb. egyszer negyed órában kell megmutatniuk mindent.

Részlet a Rengetegből

A kilenc jelenetnek nincs egymáshoz köze, sem a szereplők ismeretsége, sem a szakmai közeg, sem a lakóhely alapján. Kilenc különálló történet, melynek csak az ábrázolásmódja azonos, és az, hogy mind az emberek alkotta rengetegben esik meg. A záró képsorok ismét a pályaudvaron nyüzsgő járókelőket idézik meg, melyek között már ismerős arcok tűnnek fel.

Az "ensemble film" nehéz műfaj, mert kevés jelenettel kell elmondani benne mindazt, amit más rendezők másfél órában fejtenek ki, és mert széles látókörű alkotók képesek csak a társadalomnak egy ilyen széles spektrumát befogni. És bár a színészek számára különleges karaktereket és nagy kihívásokat tartogat, arra nem ad lehetőséget, hogy a sokaságból kivirítsanak. A mozaik-film ugyanis akkor jó, ha egyenletes színvonalon képes elmesélni a legkülönfélébb sorsokat.

Gyárfás Dóra