Hollywood - a saját farkába harapó kígyó

Hollywood kontra európai és ázsiai filmművészet - ez jelképezte eddig a filmkészítés két pólusát, melynek egyik végén az iparszerű termelés zajlott, másik végén pedig kísérletezés és önkifejezés. A két irányzat közül végül Hollywood tűnt életképesebbnek, és ez nemcsak azt a hatást váltotta ki, hogy az európai film kénytelen volt alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, hanem azt is, hogy Hollywood egyre vérmesebben vállalja a saját magával folytatott küzdelmet.

A szinopszist (így hívják a filmterv rövid összefoglalását) elküldik a kiszemelt sztárnak, aki eldönti, érdekli-e őt, vagy sem. Ha több sztár is visszautasítja az ajánlatot, akkor az írótól megválnak, és egy másik szerzőt kérnek fel a vázlatpontok kiteljesítésére. Ha megnyernek maguknak egy sztárt, a forgatókönyvírótól rendelnek egy még rövidebb tartalomismertetőt és egy lehetséges címet.

Ezt a csomagot (a címet, a sztorit és a sztárt) máris letesztelik a közönség körében, vagyis azonnal felmérést készítenek arról, hogy az embereket érdekelné-e a tervezett produkció. Ahhoz pedig, hogy a kutatás eredménye pozitív legyen, emlékeztetik a megkérdezetteket az "ismert elemekre". Így nemritkán előfordul, hogy a filmet úgy definiálják, mint két másik film keresztezését, pl. a Magyarországon január 22-én mozikba kerülő Jószomszédi iszony a Rosemary gyermeke és a Rózsák háborúja című filmek cselekményét ötvözi és variálja (Ben Stiller és Drew Barrymore szokásos karaktereivel).

A tesztközönség pozitív reakciója esetén zöld utat kap a produkció. A forgatókönyvíró elkezdheti kibontani a történetet, felépíteni a dialógusokat, kidolgozni a karaktereket. A forgatókönyvből számtalan változat születik, melynek során a producerek ellenőrzik, hogy minden szempontjuk megvalósul-e.

A modern hollywoodi forgatókönyvírás atyja, Robert McKee (akinek paródiáját az Adaptáció című filmben láthattuk egyetemi előadást tartani) generációkat tanított meg arra, hogyan tálalják az alaphelyzetet, építsék fel a karaktereket, exponálják a konfliktust, érzékeltessék a motivációkat, irányítsák a végkifejlet felé a cselekményt és vonják le a tanulságot. Mindezt a szerzőknek olyan párbeszédeken keresztül kell megvalósítaniuk, melyek csak a szükséges mennyiségű asszociációra adnak lehetőséget - vagyis annyira, amennyi által a közönség reakciója a készítők szándékának megfelelően alakul.

A forgatókönyv első kiforrott változatát elküldik rendezőknek, és meghívják őket egy válogatásra, melynek keretében kiválasztják a legalkalmasabbat közülük. A felkért alkotóknak a producerek tanácsa előtt kell számot adniuk arról, hogyan valósítanák meg az ötleteket, milyen látványvilágot képzelnek el, milyen egyéni vízióval tudnak hozzájárulni a leírt történethez.

De a Harry Potter-filmek első két epizódjának megrendezését például azért bízták Chris Columbusra, mert a mezőnyből ő készítette a legtöbb, 100 millió dollárnál többet produkáló alkotást az ifjúsági filmek műfajában. Ezt a producerek garanciának vették a sikerre - melyet a könyv fogadtatása már szintén megelőlegezett.