Cannes 2004: A verseny megkezdődött

Május 12-én Pedro Almodóvar Rossz nevelés című filmjével 57. alkalommal nyitotta meg kapuit Európa legrangosabb filmszemléje, a cannes-i filmfesztivál. Bár az utóbbi években jócskán kopott a Croisette fénye, hiszen, míg a forgalmazási stratégiát illetően előnyösebb időpontban lévő berlini, illetve velencei filmfesztiválokon egymás sarkát taposták a hírességek, Hollywood pedig a francia érdekbarátság helyett inkább a torontói fesztivált részesítette előnyben, addig a Riviéra közönségidegen és lapos kínálattal volt kénytelen gazdálkodni.

Zivot je cudo - Az élet egy csoda (Emir Kusturica - Szerbia-Montenegró)

Emir Kusturica szívesen látott vendég Cannes-ban, hiszen már két ízben is hazavihette a fődíjat, az Arany Pálmát (1985-ben a Papa szolgálati útra megy-ért, tíz évvel később az Underground-ért). Noha többször bejelentette már visszavonulását rendezőként, az újabb visszatérést nagy várakozás előzi meg a francia Riviérán.
A filmről bővebben egy korábbi cikkünkben olvashat.

* * *

The Ladykillers - Betörő az albérlőm (Ethan és Joel Coen - USA)

Hasonlóan nagy cannes-i kedvencek a Coen testvérek, akik szintén több filmjüket is itt mutatták be, rendszeres díjesővel jutalmazva. A Hollywoodi lidércnyomás 1991-ben az Arany Pálmán kívül két másik díjat, a Fargo és Az ember, aki ott se volt pedig a legjobb rendezői díjakat zsebelte be. A tavalyi Kegyetlen bánásmód némi irányváltást jelentett, hiszen azon kívül, hogy a bemutató Velencére csúszott, először forgattak sztárszereposztással készült kommersz stúdiófilmet. Ami a sztárokat illeti, ezúttal nem más, mint Hollywood nagyágyúja, Tom Hanks alakítja Dorr professzor szerepét, aki zenekarnak álcázott botcsinálta bandájával egy kaszinó kirablására készül, amíg a gyanútlan házinéni (Irma P. Hall) fel nem fedezi a bérelt szobából fúrt alagutat. A film egy 1955-ös Alec Guiness-komédia újrája, a cselekményt azonban Londonból Mississippibe helyezték.

Az elővetítések rosszat sejtetnek, elhangzott már "a Coen testvérek leggyengébb filmje" ítélet is, azonban a tét Tom Hanks számára is nagy, hiszen kétségbeesetten próbál kitörni a jófiú szerepkörből, ez A kárhozat útjá-val nem sikerült, és ha a Coen testvérek intelligens, fekete humora nem segít, akkor semmi sem fog.

* * *

Diarios de motocicleta - Motorbiciklis naplók (Walter Salles - Argentína, Brazília)

Az idei fesztivál már az első napján világsztárt avatott, hiszen Gael Garcia Bernal, miután jó érzékkel bevállalta az utóbbi idők három legjobb és legsikeresebb mexikói filmjének főszerepét (Korcs szerelmek, Anyádat is, Amaro atya bűne), Pedro Almodóvar Rossz nevelés-ében Banderas óta az első valamirevaló hímnemű Almodóvar-múzsaként hatalmas sikert aratott, sokan már a bűvös "Oscar" szót suttogták vele kapcsolatban a nyitófilmet követően.

Szerdán pedig újra Garcia Bernal lesz a vörös szőnyeg sztárja, hiszen az egyetlen szalonképes (és igen divatos) kommunista ikon, Che Guevara bőrébe bújva egy varázslatos latin-amerikai túrára kalauzolja a nézőket. A későbbi 'comandante' fiatal éveiben egy rozzant motorbiciklivel járta be egész Dél-Amerikát, a film alapjául szolgáló naplókban szereplő kalandok szembesítették a kontinens szociális és politikai valóságával, amely egész világképét és munkásságát meghatározta.

Készül Steven Soderbergh életrajzi filmje is Che Guevara politikai pályájáról, Benicio Del Toro főszereplésével, a Motorbiciklis naplók azonban egy könnyedebb körképnek ígérkezik, és az utóbbi évek latin-amerikai filmes sikerhullámát meglovagolva könnyen meghódíthatja a francia filmfővárost.