Hibáink révén vagyunk emberek, és a tökéletesre való törekvés által válhatunk az istenihez hasonlóvá. Brandónak sikerült - első volt a legjobbak között. Tehetsége tisztán és áthatóan ragyogott az első perctől kezdve, amint rátalált a színészetre. 20 éves volt akkor, és tulajdonképpen csak nővérét követte a híres New York-i színi tanodába, Stella Adler növendékei közé. Nem számít, hogyan bontakoztak ki a képességei, hogyan "érett meg" az átlényegülésre. Mestere maga vallotta: "Nem tanítottam neki semmit. Csak feltártam előtte a gondolkodás, az érzékelés, a tapasztalás lehetőségeit. Megnyitottam előtte a kapukat, és többé nem volt rám szüksége."
Ahogy Adler megjósolta, hamarosan Amerika legjobb fiatal színésze lett - elég volt színpadra kerülnie Tennessee Williams A vágy villamosa című színművében. Később ugyanebben a drámában filmen is bizonyította szuggesztív erejét, és máris Oscar-jelölést érdemelt ki vele. Sokan azonosították Stanley Kowalski szerepével, ő azonban elhárította magától a feltételezéseket: "Kowalski sosem félt, és csak neki lehetett igaza. Őrülten védte az egóját. Az a fajta brutális agresszivitás hajtotta, amit én gyűlölök, amitől mindig is rettegtem. Gyűlöltem ezt a karaktert."
Bárhogy is nyilatkozott, tény, hogy egész életében saját törvényei szerint élt, nem alkudott meg soha. Ezt is ő mondta: "Hű vagyok önmagamhoz, és ha ehhez az kell, hogy olykor a falba verjem a fejem, azt is megteszem." Hogy ebből Hollywoodban imidzset gyártottak - már nem érdekelte.
Hollywood egyébként sem érdekelte, ezért kisajtolt belőle mindent, amit lehetett. Hírhedtté vált kicsapongó szerelmi élete, botrányai és gázsi-követelései okán, és mindenkinél híresebb volt színészi kvalitása által, ami nem egyszerűen tiszteletet parancsolt, de csodálók és követőek egész hadát nemzette. Nyolc Oscar-jelölés és két Oscar-díj kövezte ki útját, melynek során nem csak a szakmát, de lassan a mesterségét is meggyűlölte. "A színészet a neurózisból táplálkozik, és pocsék életbe taszít. A színészetet abbahagyni az érettség jele"- mondta.
Ő azonban nem hagyta abba, sőt, olykor mindenét odaadta egy film kedvéért. A '60-as évek felejthetőbb alkotásai után újra halhatatlan alakításokat nyújtott a '70-es évek klasszikusaiban: A keresztapá-ban, Az utolsó tangó Párizs-ban, az Apokalipszis most-ban. Bernardo Bertollucci erotikától túlfűtött művéről így nyilatkozott: "Teméntelen érzelmi energiát követelt tőlem, a lelkem legmélyére merültem le. A forgatás végeztével pedig elhatároztam, hogy soha többé nem rombolom le magam érzelmileg egy film kedvéért."
Bertoluccival és Schneiderrel Az utolsó tangó... forgatásán |
Másokat azonban ezrével rántott a mélybe, az általa "pocsék élet"-ként definiált színész-létbe. Hollywood mai legnagyobbjai vallják, hogy az ő hatására léptek erre a pályára, és minden egyes munkájukat most is ő inspirálja. Al Pacino szerint "Brando összehasonlíthatatlanul jobb volt mindnyájunknál. Marlon Brando - egy fogalom. Nem láttam még egyetlen filmjét sem, amikor elkezdtem a színészetet, de most büszkén állítom, hogy a halálom napjáig őt utánzom."
"A valaha élt legkifinomultabb színész" - vallja Barbra Streisand. "13 éves korom óta a bálványom. Két emberöltőre elég munkát végzett. Én pedig bármikor kezdtem új filmbe, feltettem magamban a kérdést: 'vajon Brando játszana-e velem?'"
Kurtz ezredesként az Apokalipszis mostban |
Jack Nicholson is őt tekintette példaképének: "Brando a legjobb, akire mindnyájan felnézünk. Ha ő elmegy, mindnyájan egy helyi értékkel feljebb kerülünk a ranglistán." 2004 július 1-én ez bekövetkezett. És az isteni Brando Nicholsont jelölte ki utódjául, akit végakaratában felkért a gyászbeszédre.
Gyárfás Dóra